Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

144 Az országgyűlés képviselőházának ben a kérdésekben,^ azoknak szövevényeiben a helyes utat megtalálja és azt a döntést hozza meg, amely valóban az ország érdekében áll. A jelenlegi -szervezetű kereskedelmi minisztériumnak — ezt használom, mert már nekem az új kereskedelmi minisztérium lebeg a szemem előtt — legjelentősebb kérdései a következők: Az, ipari kérdések, értem nemcsak a nagyipar, hanem a kisipar, házi ipar és kézműipar kérdéseit és értem alatta természetesen azt, hogy ez nem budapesti kérdés, amint azt valaki említette, hanem országos kérdés, mert nemcsak itt Budapesten vannak ipartelepek, hanem az egész, országra kiterjedően; ezt azért jegyzem meg, — bár kicsit naivnak tetszik — mert valaki azt mondta, hogy ez budapesti kérdés; nem budapesti kérdés. Itt vannak az iparfejlesztés összes kérdései, az összes .munkáskérdések, s a túloldalt bizonyára nagyon érdekli, hogy ezek jó kézben legyenek. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést olyan ember kezébe kell letenni, aki nemcsak a párnázott ajtók mögött dönt, hanem az élettel is szoros kontaktusban van és veszi magának a fáradságot, hogy érintkezést keressen, a munkásrétegekkel is. Azt hiszem, ezt el fogja ismerni a túloldal, ebben az esetben nem lehet azt kívánni, hogy ezzel is, azzal is egy ember foglalkozzék. Itt van az energiagazdálkodás kérdése. S hogy ez milyen fontos, azt hiszem, felesleges rátérnem. Itt vannak az összes forgalmi kérdések, út és automobil, repülőforgalom stb. mind olyan kérdések, amelyek 1&—20 évvel ezelőtt, vagy menjünk még messzebbre, mondjuk az én gyermekkoromban, teljesen alárendelt jelentőségű dolgok voltak. Ki beszélt itt utakról? Nem volt autó és nem volt repülőgép. Ez mind új probléma. Itt vannak az árpolitikai kérdések, az agrárolló kérdése, az iparcikkek árának kérdése, a mezőgazdasági termények árának kérdése. Mind olyan kérdés, amely mondhatnám, : önmagában egy egész embert igényel. (Igaz! j Ügy VOM! jobbfelől.) \ Most rátérek a külkereskedelemre. Valaha j a külkereskedelem kérdése úgyszólván lényeg- j telén volt. Ment ahogyan ment. Ma azonban a 1 külkereskedelmi szerződések egész sorát kell ! megkötni és nem a legtöbb kedvezmény elve ! alapján csak úgy megkötött szerződésekről van szó, hanem fáradságos, küzdelmes tárgyalások útján megkötendő szerződésekről, kompenzációs, clearing-megállapodásokról stb. Felesleges ezeknek részleteibe belemennem, de azt igenis el lehet mondani, hogy ez is egy teljes embert kivan. Lehetetlenség, hogy mindezekkel a kérdésekkel egyetlenegy ember foglalkozzék, már pc- j dig ezekhez még hozzávethetném az idegenfor- i galom, a közszállitások, az üzemek kérdését. Ott van az állami vas- és gépgyár. (Peyer Károly: Talán annak is kell egy miniszter!?) Ha mindezt együttesen tekintetbe veszem, azt mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy olyan ember nem született, olyan zseniális ember nincs, aki mindezekkel a 'kérdésekikel egy személyben tudjon foglalkozni, hogy tényleg minden egyes kérdésben elmélyedjen, hogy lelkiismereti kötelességét tényleg minden vonatkozásban teljesíthesse. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De elvi szempontból is azt kell mondanom, hogy történnie kell valamilyen intézkedésnek a minisztériumi beosztások terén; Két felfogás lehetséges ugyanis; Az : egyik ; felfogás, hogy 12. ülése 1935 május 15-én, szerdán. egy gazdasági minisztérium vezesse az ipart, a kereskedelemügyet, a földmívelésügyet, a közlekedést, (Egy hang a baloldalon: Ez a helyes!) Ha elfogadom azt, amit az előbb mondottam, hogy már a jelenlegi szerkezetű kereskedelemügyi minisztérium ügykörét sem tudja egy ember ellátni, hogyan lehet elképzelni, hogy még a földmívelésügynek rengeteg kérdését is rátegyük egy emberre? (Egy hang a baloldalon: Arravalók az ügyosztályok!) Ez teljes lehetetlenség. Méltóztassék elhinni, hogy csődre vezetne, hogyha mindezt egy kézbe tennék le. Marad tehát a másik logikus megoldása a dolognak, hogy külön földmívelésügyi minisztériumot, külön iparügyi minisztériumot és külön kereskedelemügyi és közlekedési minisztériumot kell szervezni, mert a mai helyzet az én véleményem szerint a legrosszabb helyzet. Rá is mutatok arra, hogy miért. A mai helyzetben én bizonyos inkompatibilitást látok. Inkompatibilitást látok a. kereskedelemügyi miniszter személyében, nem személy szerint, hanem hogy jobban fejezzem ki magamat, az ő ügykörében. Tegyük fel, hogy akad egy olyan súlyos közlekedéspolitikai kérdés, mondjuk tarifakérdés, vagy egy súlyos kereskedelempolitikai tárgyalás, amelynél érdekellentét fog előállani a magyar mezőgazdaság és az ipar között. Én a kereskedelemügyi miniszter urat rendkívül lelkiismeretes embernek ismerem és meggyőződésem, hogy minthogy az ipari ügyek őhozzá tartoznak, az ő szívéhez az ipari kérdések valószínűleg közelebb is esnek, mint a mezőgazdasági kérdések. Azt kellene nehezményezni, ha a kereskedelemügyi ós ipar-, ügyi miniszter nem lenne jobb szívvel ahhoz az iparhoz, amely rá van bízva, mint a mezőgazdasághoz s a mezőgazdaságnak kedvezne, vagy mondjuk, csak pártatlan is lenne. Majdnem lehetetlent kérnénk tőle. Az egyik részről azt kérjük, hogy a rábízott iparnak érdekeit védje, a másik részről pedig mint szoros értelemben vett kereskedelemügyi minisztertől azt kérjük, hogy legyen olyan szíves és legyen pártatlan. Nem tudom, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, de kétségtelen, hogy itt a miniszterben belül kell lenni egy bizonyos egyéni küzdelemnek, már pedig nincs semmi értelme, hogy ez az állapot fenntartassék. Nem akarom tudomásul venni azt az állítást, hogy a nagyipar képviselői azért vannak a-minisztérium kettéosztása mellett, mert nekik az eddigi helyzet nagyon kedvező volt, minthogy mindig egy lelkiismeretes miniszterrel álltak szemben, aki az ipar érdekeit mindig egy kicsit jobban védelmezte, mint a földmívelésügyet, amelyhez nem volt köze. (Peyer Károly: Kár, hogy nincs itt Fenyő, volt képviselő úr! — Derültség balfelől.) Foglalkozni kívánok még azokkal az ellenérvekkel is, amelyeket föl méltóztattak hozni. Az első ellenérv, amelyet hallottam, az, hogy az ipari minisztérium felállítása esetén bizonyos zökkenők fognak előállani az átszervezéssel kapcsolatban és hogy bizonyos^ kérdéseket majd hosszú ideig nem lehet elintézni. Hurcolkodni fogunk, átszervezni fogunk, stb. Mélyen t. Ház! En nagyon sokat jártam Angliában és ott azt tanultam meg, hogy minden vállalkozás, minden hivatal, annyit ér, mint amennyit a vezetője ér. Méltóztassanak elhinni, ha annak a két minisztériumnak élén megfelelő emberek állanak, — és meggyőződésem, hogy azok fognak állni — akkor semmiféle zökkenő nem lesz. Ha pedig a jelenlegi szerkezetű kereskedelmi minisztérium élére