Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-12

Az országgyűlés képviselőházának ÎÏ hogy megakadályozták volna a minisztert azok j gondos ellátásában. Van azonban a magyar jogtörténetben precedens a miniszteri állások szaporítására már eddig is. így azl917:XI. te. a felelős miniszterek számának szaporításáról. Az indokolás azt mondja (olvassa): »az élet sürgős megoldást igényel, különleges kérdések és feladatok egész sorát vetette fel«, — kérdem, nem ugyanez-e a helyzet most? — »és a kormányra az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb munkaterhét ró«. Ez 1917-ben volt. (Propper Sándor: Ez volt a népjóléti minisztérium felállítása!) Rosszul méltóztatik tudni, az 1920-ban volt. Méltóztassék a háború utáni törvényeket megnézni. 1917-ben négy tárcanélküli miniszteri állást szerveztek. (Propper Sándor: Köztük a népjólétit!) A népjóléti minisztériumot az 1920:1. te, az alkotmányosság helyreállításáról szóló törvény szervezte meg. (Peyer Károly: Pöidl is volt népjóléti miniszter! — Propper Sándor: Batthyány Tivadar volt az első népjóléti miniszter.) Tárcanélküli miniszter volt. (Propper Sándor: Batthyány Tivadar volt az első népjóléti miniszter!) Ismétlem, tárcanélküli miniszter voltAmint méltóztatnak ebből látni, a magyar jogtörténetben nem áll precedens nélkül az, hogy a miniszteri állások számát akkor szaporították, amikor az élet azt megkövetelte, amikor a problémák olyan súlyosakká váltak, hogy egy ember vállai azokat tovább el nem bírták. Kérdem a mélyen t. Háztól, hogy ezek az indokolások és a parlamenti vitákban elhangzott felszólalások nem találóak-e a mai viszonyokra is es mennyivel állunk ma kevesebb kérdéssel és kevesebb feladattal szemben, mint állottunk, mondjuk, 1917-lben, vagy 1889-ben? (Strausz István: Egyharmad az ország!) Azt hiszem, a. viszonyok lényegesen súlyosabbak, hiszen ma a nemzetközi érintkezés megnehezülése és az összes problémák szövevényes volta folytán sokkal nehezebb megoldani ezeket a kérdéseket, melyek sokkal nagyobb körültekintést és elmélyedést igényelnek, mint valaha is a magyar életben. (Ügy van! Ügy vtín!) A kérdés oda csúcsosodik ki elsősorban, hogy elérkezett-e az ideje egy önálló ipari minisztérium felállításának és ha ez időszerű, — amint azt a túloldalról méltóztatott felvetni, — olyan jelentős termelési ág-e az ipar, amely már megérdemli azt, hogy egy önálló minisztériummal rendelkezzék? En azt hiszem, hogy < igen. Leszek bátor néhány adattal erre rávilágítani, amelyben bemutatom az ipar fejlődését, amiben különben az előadó úr, igen t. barátom, már megelőzött, mert adataim legnagyobb részét elmondotta, úgyhogy én már csak néhány adatot szeretnék kiemelni, amelyek nagyon szembetűnően mutatják, hogy a magyar ipar milyen fejlődésen ment keresztül. Nem kívánok rátérni az 1889-es statisztikai adatokra, amelyek nagyjában nincsenek, ellenben csak a legutóbbi tíz esztendő változását akarom szem elé tárni, ennek a tíz esztendőnek ipari fejlődését akarom néhány számmal illusztrálni. Az ipari termelés értéke 1924-ben 1217 millió volt, tehát 1'2 milliárd, amely az elmúlt 10 esztendő alatt, tehát 1934-re 1763 nullára emelkedett, azaz kerek számiban szembe állítva: 1*2 milliárdról 1*8 milliárdra. így tehát 50%-os emelkedés van az ipari termelés értékében ak- ' ?. ülése 1935 május 15-én, szerdán. 143 kor, amikor igazán nem lehet azt mondani, hogy az iparcikkek árai emelkedtek volna. (Zaj a széUobaloldalon. — Peyer Károly: Olyan számokat tetszett összehasonlítani, amik jók, de tessék 1925-öt az 1933-mal összehasonlítani!) Ugyanaz jön ki! (Peyer Károly: Ott 1 milliárd áll szemben 1*7 milliárddal!) Az még jobb! (Peyer Károly: De csökkenés van!) Ki lehet kapni egy konjunkturális évet, de méltóztassék az átlagéveket megnézni 1924-től visszafelé és akkor ugyanarra az eredményre méltóztatik jutni. Ugyanis én ezt is megnéztem és ezért mondom, hogy az konjunkturális év volt, amelyből semmiféle következtetést az ipar fejlődésére nem lehet levonni. Igenis le lehet vonni azonban a fejlődésből azt a következtetést, hogy az ipar volumenben másfélszer akkora lett, mint amennyi volt átlagban 1924-hen. A kifizetett illetmények és bérek összege 1924iben 112 millió volt, 1934-ben 284 millió; az ipartelepek száma ugyancsak emelkedett a 10 év alatt: 2739-ről 3352-tre. Talán még megvilágítja a kérdést és rámutat az ipar rendkívüli fejlődésére egy speciális iparágnak néhány számadata és pedig a textiliparé. A fonóorsók száma 109.000-ről 413.000-re emelkedett, tehát közel megnégyszereződött, a szövőszékek száma 9000-ről 19.000-re emelkedett, tehát több mint megkétszereződött s az ebben az iparágban foglalkoztatott munkások száma 23.000-ről 50.000-re emelkedett. Nem akarok rátérni arra, hogy a nemzeti jövedelmek milyen részét foglalja el az ipar, hogy a lakosság hány százalékát foglalkoztatja az ipar, mert ezeket az előadó úr már volt szíves kifejteni, de egy körülményre rá szeretnék mutatni, arra a szerepre, amelyet a magyar ipar az export terén betölt. 1924-ben a magyar exportnak 26'8%-a volt ipari export, 1934-ben 37'1%-a, tehát felemelkedett 26%-ról 37%-ra az ipar részesedése az exportban. Még alátámasztom ezt azzal, hogy a készgyártmány export kitett annak idején 14'3%-ot és most 21*6%, tehát a nagy emelkedésnek legnagyoibbrésze a késagyártmányokra, azaz a magyar munkáskéz eredményét magában foglaló produktumokra esik. Természetes, hogy ezzel kapcsolatban az ipari import is emelkedett, hiszen a nyersanyagokat importálni kell, de ha megnézem azt, hogy mennyi [készgyártmányt importáltunk 1924-ben és mennyit 1934-ben, akkor egy egészen érdekes számra jutok. Az importból

t a készgyártmányok százalékos aránya 48%-ról 26%-ra változott, bizonyságául annak, hogy ez a magyar ipar igenis versenyképes tud lenni »bizonyos külföldi iparokkal — nem mondom, hogy valamennyivel szemben — s a magyar külkereskedelmi mérleg megjavításánál közreműködött. Azt hiszem, ez a néhány adat bőségesen illusztrálja, hogy a magyar iparnak ma már olyan jelentősége van, hogy önálló ipari minisztériumot igenis megérdemel s az önálló ipari minisztérium felállításának ideje igenis elérkezett. (Ügy van! Ügy \van! jobbfelöl.) A kérdésnek másik szempontja az, hogyan bírja ellátni a mai szervezetű kereskedelmi jminisztérium az ipar összes ügyköreit, vájjon tényleg fennforog-e az, hogy túl van terhelve, vagy pedig csak jelszó az, hogy a miniszter nem bír azokkal a kérdésekkel foglalkozni? En kénytelen vagyok egy felsorolást elmondani, a minisztériumnak csak néhány kérdését s méltóztassék abból megítélni, vájjon lehet-e azt kívánni, hogy egyetlen emher elmélyedjen ezek-