Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-9
Az országgyűlés képviselőházának 9. generálásával óhajtom létesíteni az, új igazgatási szervezetet. Hangsúlyozni kívánom azonban, — és ez szolgáljon t. tanárkollégáim megnyugtatására, akik a maguk számára kizárólagos jogot igényelnek ezekre az állásokra — hogy ez a főigazgatói állás nem azonos a mai tankerületi főigazgatói állással, mert a mai tankerületi királyi főigazgatói állás e törvényjavaslattal megszűnik. Ez csupán középiskolai hatóság volt, ehelyett most sokkal tágabb hatáskörű állás szerveztetik. Ügy vettem ki, hogy a decentralizációt itt a Házban nagyjában minden képviselő helyeselte, de bizonyos aggodalmak merültek fel a decentralizáció keresztülvitele tekintetében. Gróf Esterházy Móric és Eckhardt Tibor képviselő urak félnek nem lesz-e nagyon túlméretezett ez a közigazgatás, nem keletkeznek-e vidéken, a vidéki centrumokban kisebb, túlméretezett minisztériumok. Ugyancsak gróf Esterházy, továbbá Kéthly, Malasits és Petrovácz t. képviselőtársaim a költségekről kértek tájékoztatást, kérdezvén, nem fogja-e ez a reform az államháztartásnak megterhelését jelenteni 1 ? (Malasits Géza: Ujabb megterhelését!) Végül Czirják és Eckhardt t. képviselő urak félnek, hogy politikai eszközzé lesz ez az új hivatal és azt kívánják, — amint az ellenzék részéről ez már szokásos — hogy a kinevezés, a szelekció ne történjék pártszempontok szerint. Túlméretezettségről nem lehet szó. Az új szervezetet úgy állapítottuk meg, hogy a jelenlegi iskolafelügyeleti személyzettel szemben az újjászervezés a legmesszebbmenő takarékosság alapján 32 főnyi csökkenést jelent, (Helyeslés.) Ami a költségeket illeti: 166.000 pengős megtakarítás áll elő és éppen ez teszi lehetővé azt, hogy ebből 104.000 pengőt a tanulmányi ée körzeti iskolafelügyeletre fordítva, ezt a rég kívánt intézményt létesítsük. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Még ennek leszámítása mellett is 62.000 pengő tiszta nyereséget jelent az új szervezet életbeléptetése s ez már a jövőévi költségvetésben érvényesül. A politikát illetően elhangzott megjegyzésekre nem kívánok felelni. Azt hiszem, t. képviselőtársaim eléggé ismerik működésemet ahhoz, hogy tudják rólam: engem tanügyi állások betöltésénél ilyen szempontok sohasem vezettek. Malasits képviselő úrnak aggályai vannak abban a tekintetben, hogy a népiskolák fontosság tekintetében veszíteni fognak az új rendszerben. Megnyugtatom a képviselő urat, hogy •nem fognak veszíteni, sőt azt is (kijelenthetem, hogy felfogásom szerint az egész magyar oktatásügynek legfontosabb része a népoktatás és ennek gondozására kívánom a legnagyobb figyelmet fordítani. Ezt az is bizonyítja, hogy az első pénzt, azt a 900.000 pengőt, amelyet végre sikerült megkapnom a pénzügyminiszter úrtól, népiskolák építésére fogom fordítani. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Általában utalok arra a munkálatra, amelyet bátor voltam a képviselő uraknak szétküldeni. Ezek a grafikonok, statisztikai kimutatások, térképek tájékoztatnak arról, hogy mennyível olcsóbb, egyszerűbb és gyorsabb lesz az igazgatás az új rendszerben. Eckhardt képviselő úr a fegyelmi tanács • ütése Ï935 május 9-én, csütörtökön, 113 összeállítására nézve tett egy megjegyzést, és •azt kívánta, hogy a középiskolai tanárság és a tanítóság a fegyelmi tanácsok kijelölésében szavazással résztvehessen. Ezt a rendszert én a közszolgálatban keresztülvihetetlennek tartom. Mindenekelőtt nincs is olyan testületi szervezetük a tanároknak és tanítóknak, ahol ők ilyen szavazást lebonyolíthatnának; nincsenek tanári és tanítói kamarák,, sem más érdekképviseleti szervek. A közszolgálatban — amint azt már közbeszólás formájában a beszéd elhangzásakor jeleztem — az ilyen fegyelmi tanácsok, amelyeket maguk a közszolgálati alkalmazottak állítanának össze, fegyelmi tanácsból könnyen kegyelmi tanáccsá alakulnának át és csupán a »ma nekem, holnap neked«-elv alapján mentenék a hibákat. Szomorú tapasztalatok is vannak e tekintetben. Mindenesetre meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a fegyelmi tanács, amelyet a középiskolai és a középfokú iskolai tanárokra nézve a törvényjavaslat a tankerületi főigazgatóságok mellett statuál, nagy haladást jelent abban az irányban, amelyet Eckhardt t. képviselőtársam jelzett, mert eddig a tanárok ügyében a minisztérium fogalmazási személyzetéből alakított fegyelmi tanács döntött, míg eaután a tankerületi főigazgatóság mellett lesz egy tanács,, amelynek tagjait én fogom kinevezni, de gondom lesz rá, hogy minden iskolatípusból megfelelő és arravaló kiváló tanférfiak is legyenek ennek a tanácsnak tagjai. Történt itt néhány helyi érdekű felszólalás is. Malasits t. képviselőtársam helytelenítette, hogy Székesfehérvárott van a főigazgatóság székhelye és néni Győrött. Czirják képviselőtársam Pécs jogainak megcsorbításáról beszélt, mondván, hogy Pécs főigazgatóságának kisebb a területe, mint a székesfehérvárinak. Nem szólalt ugyan fel, de bejelentette nálam e szándékát — és én vállaltam, hogy itt elmondom — Pinezich és Kő képviselőtársam,, akik viszont Sopron részére kívánták a főigazgatóságot. (Derültség.) Azt hiszem, hogy ha a többi képviselő úr is erre az álláspontra helyezkedett voína, askkor itt 20—25 javaslattal kellene foglalkoznunk. Méltóztassanak azonban megnyugodni abban, hogy a székhelyek kiválasztása a térkép és pedig főleg a közlekedési térkép alapján történt. Megállapítottuk, melyek azok a városok, amelyekből a szóbajövő iskoláknak legkönnyebb a megközelítése és így jutottunk el ezekhez a városokhoz, amelyeket székhely ékül választottunk. Győr városának volt főigazgatósága, (Ügy van! a szélsőbalodálon.) Székesfehérvárnak is volt, régi tradíció; itt is, ott is megvan, de jelenleg Győr, sajnos, az ország határára esik, tehát onnét nehezebben közelíthetők meg az egyes helységek, mint Székesfehérvárról s ezért a győrit megszüntették. Sopron hasonlóképpen fekvésénél fogva nem alkalmas ma székhelynek. Székesfehérvár és Szombathely a 'két gócpont, de mivel Pécs egyetemi város s mert figyelembe kellett venni a Balaton választóvonalát is, amely a Dunántúl egyes területeit bizonyos tekintetben elválasztja egymástól, három részre, osztottuk a Dunántúlt. Tisztán ezek az okok vezettek minket a székhelyek kijelölésénél és nem a vegyes dandárok székhelyei, mint méltóztatott valakinek megjegyezni annakidején, (Friedrich István: Meg vagyunk győződve róla!) de természetes, hogy az egyezés bekövetkezett, mert hiszen a katonaság szintén a közlekedési viszonyokat
