Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

112 Az országgyűlés képviselőházának Méltóztassék megengedni, hogy most egy pillanatra eltérjek tárgyamtól és egészen röviden, de igen nyomatékosan, felelősségem egész tudatában figyelmeztessem ez országgyűlés minden tagját és az országházon át az egész nemzet minden részesét, hogy a mi nap; jainkban, sajnos, nem szokatlan felekezeti (Űgy van! Űgy van!) torzsalkodás szítása, folytatása, továbbfejlesztése ennek a nemzetnek pusztulására fog vezetni. (Űgy van! Űgy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Mint történész és mint a vallásügyek felelős minisztere kérve kérem képviselőtársaimat, méltóztassanak országszerte odahatni, hogy ez a kérdés kiküszöböltessék, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) mert a vallásos gondolattal együtt bukik a nemzeti gondolat és -aki a vallásos gondolatot másnál kikezdi, az saját felekezetének vallásos életét ássa alá. (Űgy van! Űgy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! Törvényjavaslatom a közoktatásügyi igazgatásról szól. Célja azonban — amint ezt elöljáróban már elmondottam — voltaképpen pedagógiai, nemzetnevelési cél. Ehhez képest az új főigazgatói szisztéma létesítése mellett legfontosabb benne az a kiét szakasz, amelyekről itt a legrészletesebben Tors Tibor képviselő ár emlékezett meg és amelyekkel Drózdy Győző képviselő úr is részletesen foglalkozott: a tanulmányi felügyeletről és a körzeti iskolafelügyeletről szóló szakaszok. Ebben a magyar pedagógusoknak régi, fontos, sokszorosan sürgetett óhajtása teljesül: az, hogy a népiskola és a középfokú iskoláik tanítása végre állandó és szakszerű felügyelet alá kerüljön. ^ A tanfelügyelőknek, a középfokú és középiskolák magasabb iskolafelügyeleti személyzetének pedagógiai teendőit jórészben ezek az iskolafelügyelők veszik át. Ezek az iskolafelügyelők, akik a tanítók és tanárok közül fognak kikerülni, lesznek tulajdonképpen a gerince a nemzetnevelés- irányításának és felügyeletének. A pedagógiai és igazgatási funkciók ma' gában a létesülő új hivatali szervekben és a megmaradt tanfelügyeleti szervben természetszerűleg összefolynak. Az ott alkalmazott és dolgozó igazgatási tisztviselők túlnyomórészben igazgatási funkciót fognak végezni, mert hiszen a pedagógiait nagyobb részben a tanulmányi felügyelők látják el. A főigazgató személyében összefut a pedagógiai és az igazgatás kétféle szempontja. Ez teszi szükségessé azt, hogy az igazgatási státusban ne csupán tanári és tanítói képesítésű szaktisztviselők legyenek, hanem igenis ott a közigazgatással szakszerűen foglalkozó, jogtudományi képesítéssel rendelkező tisztviselőket is alkalmazzunk. Mert méltóztassanak nekem megengedni, — különösen Petrovácz Gyula képviselőtársam, aki egyik legfőbb szószólója a Házban a szakszerű igaz,gatásnak — hogy én mint jogász — mert hiszen én bölcsészettanhallgató és tanár is voltam ... (Petrovácz Gyula: A rendes helyén is van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Mint miniszter helyén van az, ember, de mint fogalmazó nem volnék esetleg a helyemen. — (Petrovácz Gyula: Ezért van a helyén a kultuszminiszter!) Tapasztalatból megállapíthatom, hogy a szakszerű igazgatás ilyetén követelése helytelen beállítás. Ahol szakfunkció van, ott természetesen mérnökökre, tanárokra orvosokra van szükség. De a közigazgatás is egy szak, jogi szak, ott tehát elsősorban jogászokra van szükség, mert azok tudják a legjobban ellátni. (Űgy van! jobbfelöl.) Ezért van szükség arra, hogy a két szempont egyesítésével ebben a státusban 9. ülése 193S május 9-én, csütörtökön. mindkét képesítésű, tanári és jogászi képesítésű tisztviselők legyenek. Csodálom azonban és sajnálom, hogy itt a képviselő uraik, amellett^ hogy a főigazgatók funkciójának egyedül tanárokkal való ellátását kívánták, egy más kérdést is felvetettek. Nevezetesen a polgáriiskolai tanárokról az volt a megjegyzésük, hogy az eredeti javaslatban ők méltóságuknak meg nem felelő helyen szerepeltek, mert a néptanítókkal együtt voltak említve. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a beállítást visszautasítsam. (Helyeslés jobbfelöl.) A néptanítóval együtt szerepelni az egyetemi tanárnak is büszkeség lehet, (Űgy van! Űgy van!) ha az a néptanító teljesíti kötelességét. (Hosszan tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezek olyan testületi kérdések, olyan testületi kívánságok, amelyeik mindegyikének eleget tenni nem tudok. Mindenesetre orvosoltam ezeket a kívánságokat olyképpen, hogy nem szerepelnek a javaslatban sem a tanítók, sem a polgári iskolai tanárok, csupán körülírva, mint akik nem rendelkeznek egyetemi képesítéssel. A polgári iskolai tanárok számára lehetővé teszi a törvényjavaslat, hogy ha majd képesítésük a középiskolai tanárokéval egyértékű lesz, ők is kineveztessenek mint fogalmazók, de már most is lehetséges, hogy polgári iskolai tanárok és elemi iskolai tanítók is bejuthassanak ebbe a státusba mint előadók. Ez azt jelenti, hogy a magasabb fizetési osztályú állásokba megkülönböztetés nélkül mehetnek előre az arra hivatottak. Erre eddig is volt példa. A kultuszminisztériumban a jogi képesítés követelését sohasem vitték és most sem viszik szigorúan keresztül, s a múltban voltak kiváló polgári iskolai tanárok, sőt néptanítók is, nemcsak előadói minőségben, hanem miniszteri tanácsosi és államtitkári rangban is. A főigazgatóknál pedig olyan magas nemzetpolitikai értékű nevelésügyi állásról van szó, hogy a kvalifikáció megjelölése — nézetem szerint — voltaképpen nem is lett volna fontos. Ez csupán alkalmazkodás a szokásos törvényes kifejezéshez, de el tudom képzelni, hogy egy néptanítót —•* akit a közoktatásügy terén hatalmas érdemeket szerzett, aki a közoktatásügyi igazgatás terén sokáig kiválóan működött — minősítés hiányában e kellék alól való 'felmentés mellett ki lehessen nevezni főigazgatónak. Ilyen magas pozíciónál a kvalifikációt nem tartom oly fontosnak, hogy erről itt akárcsak egy szót is kellene váltani. (Helyeslés.) Nem kívánom ismételni a mai igazgatási rendszerről a törvényjavaslatom indokolásában elmondottakat. Elég annyit megállapítanom, hogy a mai állapot tarthatatlan. A főhiba — amint itt többen kifejtették — a centralizáció túlzásbavitele, másrészt pedig az, hogy az alsó szervek, a külső szervek túlságosan szétestek, szétfolytak és összefüggés nélkül működtek. Ezen a bajon kívánt már segíteni elődöm, gróf Klebelsberg Kunó is, amikor elkészítette tárgyalás alá nem került törvényjavaslatát a négy kultúrtartományról. Ez a törvényjavaslat Magyarországot négy kerületbe kívánta foglalni a négy egyetemi várossal az élén és e tartományok élére egy-egy jogászi képesítésű vezető tisztviselőt kívánt helyezni; ebbe a keretbe kívánta összefoglalni az egész közoktatásügyi igazgatást. En a régi tradicionális felfogásihoz, illetőleg szervezethez híven: a régi tankerületi királyi főigazgatóit intézménynek mintegy re-