Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. egyetemről szóló törvényjavaslat (kapcsán is kifejtettem álláspontomat és az akkori felszólalók csaknem kivétel nélkül egyetértettek elgondolásommal. Az e felszólalások után támadt általános helyeslés csak megerősített fel fogasomiban. A most itt ikét vitanapon elhangzott felszólalások is azt bizonyítják, hogy a mostani Képviselőház, hasonlóképpen a múlthoz, helyesli elgondolásomat, felfogásomat. Ebből levonom azt a konzekvenciát, — az országház tagjainak helyesléséről lévén szó — hogy egyetemes óhajként és egyetemes szükségletként jelentkezik a magyar iskolaügynek és a magyar iskolaigazgatásnak itt tervezett reformja. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Minden felszólalónak hálásan köszönöm a meleg elismerést és — mivel még csak a keret van itt a törvényjavaslatban, annak tartalommal való kitöltése csak ezután következik — az egyelőre talán csak előlegezett bizalmat és elismerést. Köszönetet ikell mondanom pártunk kitűnő szónokainak, akik a- kérdéshez hozzászóltak és támogatták ezt a javaslatot. Hasonlóképpen hálás köszönettel tartozom a túloldalon ülő képviselő uraknak, hogy félretéve itt minden politikai ellentétet, csak ezt a nagy kulturális kérdést tartották szemelőtt és amint éppen közvetlen előttem gróf Esterházy Móric képviselőtársam Id jelentette, egy nagy kulturális nemzeti egységben fogadták el ennek a, javaslatnak intézkedéseit. (Ügy van! Ügy van!) Köszönettel tartozom még a szembenálló és a javaslatot el nem fogadó képviselőtársaknak is, akik magáról a törvényjavaslatról, annak felépítéséről és az igazgatás szempontjából való jelentőségéről szintén elismeréssel nyilatkoztak. Méltóztassa,nak megengedni, hogy ebben ösztönzést lássak aziránt, hogy majd ha a törvényjavaslat tartalmának megállapítására kerül a sor, a, legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal igyekezzem áthidalni mindazokat a nehézségeket, amelyeket itt a részletkérdésekben felvetni méltóztattak. (Helyeslés.) Kéthly Anna és Malasits_Géza képviselőtársaim is elismerték a törvényjavaslat helyes felépítését, de aggályokat fejeztek ki annak tartalma iránt, illetőleg az én elvi elgondolásomban bizonyos hibákat és hiányokat látnak. Kéthly Anna t.. képviselőtársam azt mondja, hogy az általam hirdetett egységes nemzeti világnézet, amelyet én a nevelés céljául jelölök ki, tulajdonképpen egy korszerű politikai ideológiának a hatása alatt jött létre,, s ez csupán egyeseknek, a hatalom kezelőinek szempontjából lehet kívánatos. Aggodalmaskodik, hogy ezen az alapon, e szerint az elgondolás szerint a nevelés iskoláinkban túlságosan uniformis lesz és ezáltal valahogy — ahogyan ő kifejezte magát — birkanyájak neveléséhez fog hasonlítani. Igen t. képviselőtársain az én elgondolásommal, az egységes világnézet elgondolásával széniben a szabadszellemű liberális oktatási rendszer helyességét állapítja^ meg, amelynek alapján különböző világszemléletek küzdhetnek és érvényesülhetnek. En nagyon csodálkozom képviselőtársamnaik ezen a felfogásán, mert úgy tudom, hogy amikor ez a szabadszellemű oktatási rendszer a liberális korszak virágjában érvényben volt, elsőnek éppen a szoeiáldemokratapárt törte át ezt a szabadszellemű oktatást (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és valósította meg — amiről a legnagyobb elismeréssel kell szólanom — a következetes világnézeti nevelés rendszerét a maga iskoláiban, a szakszervezetekben. A maga pártszervezetében olyan tökéülése 1935 május 9-én, csütörtökön. 111 letes példáját adta az egységes világnézeti nevelésnek, hogy ezt mi csak a legszebb példaképpen vehetjük alapjául a mi nacionalista világnézeti nevelésünknek. (Elénk helyeslés és tapé jobbfelől, a középen és a baloldalon.) Ha most azt látom,'hogy egy olyan rendszer helyességét méltóztatnak hirdetni, amelyet régebben támadtak arról az oldalról, és ha keresem ennek okát, ezt talán szabad bizonyos tapasztalatukban keresnem. Ismerve az öntudatos szocialista nevelésnek előnyeit, talán mégis lehettek annak hátrányai is. Talán itt tapasztalta t. képviselőtársam, hogy az egységes világszemlélet valami birkanyáj szerű nevelést ad. (Elénk derültség és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Ezt a következtetést kell levonnom, mert én, t. képviselőtársaim, egyáltalában nem gondolok uniformizálásra és csodálom, hogy képviselőtársam, aki olyan alaposan szokta tanulmányozni a javaslatokat, ezt itt felvetette. Az indokolásban ugyanis egészen határozottan megmondottam, hogy a nevelés egységére törekszem, de minden uniformizálást a leghatározottabban helytelenítek. Megnyugtathatom tehát t. képviselőtársamat, hogy uniformizálásról én nem akarok tudni az iskolában. (Helyeslés balfelöl.) Amit ő mondott, hogy tudniillik bátor, független és gondolkozni merő állampolgárokat kell nevelni: ezt kívánom én is. Azt kívánom, hogy ilyen állampolgárok nevelődjenek, de ez semmiképpen sem áll ellentétben egy szilárd, egységes erkölcsi világnézettel, amelyet kifejleszteni kívánók. {Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőtársaim ellentétet látnak az egységes nemzeti világnézet, az egységes erkölcsi világszemlélet hirdetése és a törvényjavaslatban épen hagyott felekezeti oktatás között. Méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam, hogy ez a véleményük a materializmus és az osztályelmélet szempontjából igaz lehet, de az én spirituális álláspontom és nacionalizmusom szempontjából téves. Az a kollektävunik amely a mi korunkban az individuum rovására kétségtelenül mind jobban előtérbe nyomul, az én felfogásomban a nemzet, nem pedig annak egyes töredékei, az osztályok, a felekezetek, a különböző hivatások. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) En ezeket a nemzetrészeket nem mint egymással szembenálló, egymással harcban — osztályharcban, felekezeti harcban, hivatási harcban — álló tényezőket és feleket látom, hanem mint egy Összetartozó nagy egységnek egymással összefüggő és egymásra utalt részeit, amelyek egymást szükségképpen (kiegészítik. A mi nemzeti és, spirituális felfogásunk szerint a vallásos^ szellem, a valláserkölcs, a keresztény etika és annak minden irányú felekezeti kiművelése csak összefogó, centripetális erő lehet a nemzeti erők egészében. A felekezetek minden individualitásuk mellett is kell, hogy az egységes nemzeti világnézet alapjául szolgáljanak, (Helyeslés.) különben a nemzeti gondolattal együtí el fognak veszni. (Úgy van! Ügy van! — Élénk taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Amikor tehát én az egyházak

: nak, a felekezeti oktatásnak jogait tiszteletben tartom, ezt nem mint az egység akadályát, hanem mint az egység elősegítőjét tekintem. Ebben a szellemben hozza meg ez^ a törvényjavaslat a felekezeti iskolák kérdésének megoldását, az egyházak igazgatási és az állam felügyeleti jogainak teljes körülírása, meghatározása és biztosítása útján.