Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. meg a tanfelügyelő az iskolát. Em még meg is elégednék azzal, ha a mai rendszer mellett esztendőnkint egyszer meglátogathatná,^ ellenben én tudok iskolákat, amelyeket csak három, sőt négy esztendőnkint látogat meg a tanfelügyelő, sőt még a középiskolákban is valóságos ünnepszámba megy a főigazgató látogatása. Valóságos szenzáció, amikor végre megjelenik egy főigazgató a 'középiskolában. A mai iskolai felügyelet nem is nevezhető másnak, mint ellenőrzésnek, mert semmiféle irányitó szerepe nincsen. A korszerű iskolafelügyelet azonban, amelyet a javaslat 13. és 14. §-áhan óhajt megvalósítani a miniszter úr és amely a középiskolákra tanulmányi felügyelőket, az elemi népiskolákra pedig körzeti iskolalátogatókat alkalmaz, 'biztosíthat bennünket arról, hogy az iskolafelügyelet intenzív, alapos és szakszerű lesz. A királyi tanfelügyelők eddig mindent megtettek munkakészség és munkaszeretet dolgában, ami csak tőlük telt. Hogy a felügyeletet nem tudták kellőleg ellátni, az nem is éppen az ő hibájuk volt. Egyrészt ugyanis nem volt fedezet utazásaikra, nem volt rá költség, másrészt pedig a sok adminisztratív (munka valóságos aktagyárakká süllyesztette a tanfelügyelőségeket, a pedagógiai képzettség hiánya pedig valóságos amatőr-pedagógusokká tette őket. Bizony a legtöbb tanítónak: feltűnt, hogy tanfelügyelője, ha sz.ószerint meg is tanulta az Utasítást és a Tantervet, a pedagógia mezején nem járatos- Az iskolafelügyelő azonban, akit mint ilyent, a 'miniszter úr ebben a javaslatban kelt életre, legyen otthonos a pedagógia minden ágában. Régi kivánságuk a tanügyi férfiaknak, különösen az elemi iskolai tanítóságnak, hogy tanügyi szempontból hozzáértő emberek gyakorolják jövőben a . felügyeletet. Ezt pedig másképpen nem érheti el a miniszter úr, mint úgy, ha végrehajtási utasításával a kiválogatást — amely tekintetben közismerten eddig is nagyon óvatos volt — a jövőben is úgy fogja végrehajtani, mint ahogyan ezt eddig láttuk nála. Right man on the right place, — minden embert a maga 'helyén! Nagy kérdés már most, ami fölött vita folyik a szakkörökben épp úgy, mint itt az országgyűlés tagjai között, hogy vájjon ezek az iskolalátogatók a jövőben tanítsanak-e, vagy pedig ne tanítsanak. A miniszter úr felfogása, amelyet a közoktatási bizottságban volt szerencsém hallani, eléggé egészséges felfogásnak mondható. A miniszter úr ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az iskolalátogatók a jövőben tanítsanak, maguk is gyakorlati pedagógusok legyenek és csak azokra a napokra, illetve órákra hagyják ott a maguk osztályait, a maguk iskoláit, amikor kimennek egy ilyen felügyeleti útra. Amíg az egyik szempont ezt vitatja — és el kell ismernünk, hogy ez egészen egészséges szempont — van egy másik szempont, amely határozottan ellene szól ennek a felfogásnak. Nevezetesen az a szempont, hogy egy ember egyszerre két foglalkozást rendesen elvégezni alig tud. Az az iskolalátogató, akinek saját osztályán (kívül még 30—40—50, vagy 100 tanító felügyelete is hivatása, az az iskolalátogató, akinek töhb iskolában állandóan konferenciáznia kell, imintatanításokat kell tartania, nem láthatja el a maga hivatását a saját osztályában olyan lelkiismeretesen, amint arra éppen szükség volna. Ha azonban már a miniszter úr ebből az egészségesnek mondható, de a jövő'ben nagyon sok hajt kihívó felfogásból még sem enülése 1935 május 9-én, csütörtökön. 103 ged, akkor megfontolásra ajáálom azt, hogy a jövőben ezek az iskolalátogatók, akik körülbelül 200—300-an lehetnek majd ebben az országban, állandó helyettest kapjanak maguk mellé, olyan állandó helyettest, aki az év első napjától az utolsóig mindig mellette van, aki az ő munkáját figyeli és bármikor távoznék el osztályából, iskolalátogató átveheti az ő munkáját és minden baj nélkül tudná befejezni. Erre, azt (hiszem, költség nélkül is találhatna módot az igen t. minilzter úr (Mózes Sándor: Nagyon nehezen!) Például a tanítóképző, amely ma a legnehezebb középfokú szakiskolának van elismerve és amely öt esztendő alatt képezi ki a kiváló magyar tanítókat, talán nem fejezné he munkáját még ez alatt az öt év alatt sem, hanem a tanítóságnak is, amint a közigazgatás más ágában is előfordul, még egy gyakorlati esztendőt kellene szolgálnia olyanformán, hogy amikor elvégezte a tanítóképző osztályait, egy gyakorlati évre 'kihelyeznének minden^ ilyen kezdő tanítót egy ilyen kiváló iskolalátogató pedagógus mellé, aki mellett a tanítás minden csínját-bínját megtanulhatná és 'belőle is kiváló tanító fejlődhetnék. Ilyen módon költség nélkül állandó helyetteseik lennének az iskolalátogatóknak és szabadabban^ végezhetnék a magúik nagy és fontos munkáját. A javaslat egyik szakasza, — nem emlékszem), melyik — amely a fogalmazói kariba beosatoitt tanügyi személyzetről intézkedik, előír bizonyos vizsgát azoíkmiak a tan fér fiaiknak számára, akiket a fogalmazói karba beosztanak. Ha megkívánjuk a vizsgát azoktól, akiket a fogalmazói kiarlba beosztanak, alkik tehát csak élettelen aktákkal fognak ott dolgozni, amennyivel inkáblb kellene" megkívánni a szakvizsgát azoktól a pedagógusoktól, akiket szakfelügyeletre, illetve kerületi felügyeletre fognak kiküldeni ! {Ügy van! a baloldalon.) Ha azoktó] vizsgát kívánunk, akik az aktáikat kezelik, akkor azok számára is vizsgát kellene követelnünk, alkiík a gyermeket, a jövendő Magyarország leikét fogják formálni, mert nagyon félő, hogy ha a miniszter úr még szerencsésen is fogja (kiválogatni ezeket az iskolafelügyelőket, akadhat utód, akiadhat olyan politikai irányzat, amely elfelejti ezeket a nemes szempontokat lés talán jutalmaz ásókra fogja felhasználni ezeket az állásokat, amelyek (kiemelik a tanítót kartársaink sorából. Itt engedtessék meg nekem, hogy válaszoljak Cizirják Antal t. képviselőtársam tegnap elhangzott (beszédének egyik részére, amelyben azt követelte itt a Házban, hogy a tanítók ne politizáljanak. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! En a tanító számára ugyanolyan r szabadságot kívánok, mint más polgár számára. En nem vagyok barátja az elnyomásnak, <nem vagyok 'barátja annak a jelszónak, hogy a papok ne politizáljanak, hanem menjenek a templomba és hirdessék Isten igéjét, mert a polgárnak, mir/t embernek, megvan a joga a politizálásra. Nem vagyok híve annak, hogy a tanító ne politizáljon... (Mózes Sándor: Ne parancsra politizáljon!^— Malasits Géza: Ne irányított politikát csináljon! — Mózos Sándor: Kortéziát csinál! — Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Ne irányított politikát csináljon, hanem meggyő ződését követhesse ! ) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. Drózdy Győző: ... de igenis vallom, hogy sem politikai pártoknak, sem politikai irányok-