Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

102 Âz országgyűlés képviselőházának 9 saiüűímal szemben arra törekedtem, hogy a hegyre felgörgessem a sziklát . T. Ház! Ma már látom, hogy mindent egyszerre nem lehet megcsinálni. Múlnak az évek, az évtizedek, az évszázadok, >az évezredek és a haladás országútján millió és millió új életformát szül az élet. Amerikában például láttam, hogy a technikai forradalom egy teljesen új embertípust alakított ki. Ezt »az új embertípust, amelyet odaát megismertein, itt az ókontinenisen és Magyarországon hiába keresem. A civilizáció szebbé, jobbá, emberségesebbé, szeretetreméltóbbá teszi az embert. A természeti lények közül a koldusok, a cigányok, az eszkimók^ a dzsungel-lakók nem szépek, sőt ruták, csúnyák, betegek, gyengék és visszataszítók. Éppen azért természetes törekvése minden # társadalomnak, hogy a civilizáció felé haladjon. Ha a civilizáció ihaladást jelent, akkor pedig a magyar iskolának nem szabad elzárkóznia semmi elől, ami a civilizáció felé vezet. Az iskolának itt is bele kell stilizálnia az embert a földi élet eme változatosságaiba. Az amerikai iskolareforimátorok mindent elkövetnek, hogy ia gépkultúra, a gépcivilizáció felé vigyék az embert. A amerikai iskolareformátorok annyira mennek ebbeli törekyésülkben, Ihogy némelyik iskolát valóságos gépcsarnokká varázsolják. (Mózes Sándor: Ez idézte elő az amerikai válságot!) Láttam iskolákat, iamelyeklben a szecskavágótól kezdve a »combination«ig, a legmodeirnelblb (gépig, amely egyszerre arat, kévéz* csépel, illetőleg szánt és vet, minden megvolt. Megtaláltam a legkülönfélébb «gépeket, sőt volt az iskolában Litnotypgép is, amelyen a .gyermekek szedni tanultak. Volt repülőgép és rádió is:, mert ott az elemi iskolák olyan technikai készséggel ruházzák fel növendékeiket, hogy egy tíz esztendős gyermek elvégzi imaga a háztartás minden elektromos felszerelési munkáját és még rádióját is képes maga megcsinálni. De amikor az amerikai iskola ennyire törekszik a gépiesítés felé, ímeg kell állapítanom, hogy ugyanakkor a gyermek ott elveszti a maga lelkét. A gyakorlatilag kiváló, praktikus embereikéit előállítja ugyan ez az iskola, elleniben valóságos 'gyári sorozatokként ontja ki magából a gyárilag képzett és nevelt gyermekeket. Odaát e gépi korszaknak új 'embere mechanikai lény, aki imindenhez ért, ezermester. Ideát szintén haladnunk kellene a felé, ihotgy^gyakorlatiasan neveljük a gyermekeket, de azért ajánlatos, hogy óvjuk ímeg az oktatásinak azokat a klasszikus tradícióit, amelyek voltaképpen a tudomány fegyverével ruházzák fel az embert az életlküzdelemre. Voltam egy tanítógyűlésen Amerikában; az ott megjelentek különféle módszereket, tanítói eljárásokat ajánlöttalk kartársaik figyelmébe. Fantasztikus új tanítási t rendszereket .hallottam, a pedagógia futuristái és impresszionistái vonultak ott fel és mindenféle képtelenséget hoztak ielő. A legérdekesebb az összes felszólalóik között talán az a tanítónő volt, aki azt ajánlotta, ihogy a gyenmékeknek elsősorban soksok szeretetre és sok csukamájolajra van szükségük. (Derültség.) De amíg odaát megdöbbentő iramát látjuk a gépkorszák tempójának, a gépeivilizáeió felé való haladásnak és az arra való nevelésnek, itt azt látjuk, hogy a világ egészen megállt. Itt valahogy úgy van, ihogy a falusi földmívelő ember mintha nem találná ímeg a helyét a faluban, különösen íha nincs neki földje, az iparos ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. nem leli nelyét a műhelyében, a kereskedő fél a maga boltjában, a tisztviselő nem rajong a maga íróasztaláért, mindenki -mindenki elégedetlen. Es amikor 'ezt a szomorú hangulatot ta-' pasztaltam ezen a földön, meg kellett állapítanom, hogy ennek oka bizony nagyrészt a nevelés és a imái iskolai oktatási rendszer. Láttam azonban egy nagyon szép dolgot odaát. Ez az amerikai közigazgatás. Ha ezzel az amerikai közigazgatással összehasonlítjuk a magyart, ne essék zokon, nem egészen a mi hibánk, de 'meg kell állapítanom, hogy ez a mai közigazgatás valóságos őserdő, (Báró Berg Miksa: Kicsit túlerős!) bozót, ahol gályáknak ezrei zárják el az éltető napot az elől, hogy itt új csírák keletkezhessenek a talajban. StíLs'zerű tehát és örvendetes jelenség, hogy ebben az őserdőben először a kultúra fejssései akarnak utat vágni. Stílszerű, hogy ezt a közigazgatást elsősorban a kultuszminiszter a maga szerszámával akarja jobbátenni ós előbbrevinni. Rég vártunk, régen sóvárogtunk egy olyan férfiú után, aki felszántja az^ ős magyar ugart, aki ebbe az őserdőbe utat vág. Emberekre, reformerőkre vár ez a nemzet, akilk merik újjáteremteni itt a magyar életet és a civilizáció felé viszik ezt az országot. (Báró Berg Miksa: Reformparlaiinemt vagyunk!) Éppen azért Örültem, t. képviselőtársam, Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr első szózatának, amelynek haL latára Amerikából rögtön Idesiettem és éppen azért örülök ma is, hogy ez az országgyűlés refo,rmországgyűlésnek nevezi imagát. (Felkiáltások a baloldalon: Messzehangzó szózat volt!) Igen, ez messze hallatszó szózat volt és ennek a szózatnak hatása alatt jöttem ide, hogy mindazokat a reformokat, amelyeket a miniszterelnök úr ós iminisztertársai idehoznak, a magam feszítő erejével minél előbb megvalósításira segítsem. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Báró Berg Miksa: Gyorsvomati sebességgel jönnek a reformok!) Közoktatási igazgatásunk rendszere is hasonló ama őserdőhöz. Csak meg kell nézni a miniszter úr által kiadott albumot, ennek az albumnak egyik grafikonját, ahol a közoktatási igazgatás múltját és jövőjét szemlélteti két ábra. Láthatjuk abból, hogy tanügyi közigazgatásunk olyan, mint az őserdő gyökérzete és lombozata, olyan sűrű., amelyben kiigazodni alig lehet. Az új javaslat, amely előttünk fekszik, teljesen egyszerűsíti ezt a rendszert. Ez a reformjavaslat olyan szabatos, olyan egyszerű, olyan tiszta és világos, olyan természetes és észszerű, hogy valóban mintája lehetne azoknak a javaslatoknak, amelyeket a közigazgatás más ágában is vár ez az ország. Kerettörvény lesz ugyan ez a javaslat, amennyiben csak a kontúrokat, a főbb szempontokat szemeli ki és azokat hozza ide, ez a keret azonban máris elképzelni engedi nekünk azt a gyönyörű képet, amelyet egy művészember,. aki érti a maga mesterségét, ebbe a keretbe belerajzol, belefest. Ebben a keretben egészen bizonyos, hogy nemsokára olyan képet fogunk látni, amely hivatott rr lesz a magyar közoktatásnak nemcsak külső, hanem belső életét is átformálni. A javaslat legfontosabb része az, amely az iskolának már nem külső, hanem be'lső életére vonatkozik és ez a szakfelügyelet kérdése. Előttem szólott igen t. képviselőtársam, aki olyan fényes elokvenciával fejtegette ennek a javaslatnak előnyeit és értékeit, azt mondotta, hogy a mai tanfelügyeletet nem tartja jónak, mert esztendőnkint legfeljebb egyszer látogathatja