Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

Az Országgyűlés képviselőházának 9. \ felügyelő évenként egyszer látogasson meg egy iskolát, az nem ellátmány. A szomszéd Burgenlandban látom, hogy a szakfelügyelő majdnem minden hónapban ott van abban az iskolában és ellenőrzi a tanítást. Én nem tudom és nem is hiszem, hogy a kultuszminiszter úr elő tud teremteni annyit a költségvetési fedezetben, hogy a szakfelügyelő havonta látogathassa meg az iskolát, de hogy egyszer látogassa meg, — bocsánat — ezzel a kérdés nincs megoldva, mert ezzel az ellenőrzés abszolúte nincs biztosítva; annak legalább is negyedévenként egyszer látnia kell az iskolát. (Mózes Sándor: A rossz iskolák miatt! Azért kell jó iskola!) A rosszból is jó iskolát kell csinálni. {Egy hang a baloldalon: Ezt aláírom! — Malasits Géza: Miből?) Ehhez pénz kell és meg fog lepődni a képviselő úr, ha megmondom, hogy a költségvetésben most négyszer akkora összeg van felvéve, mint amennyi tavaly volt. Ez haladás, ezt elismeréssel koncedálom, mert ez az útja annak, hogy a rossz és gyengébb iskolákból nívós és jó iskolát teremtsünk. Ha a tanító ugyanis ellenőrzésnek lesz kitéve, teljesíteni fogja kötelességét. Eddig is megtette, de én nem szeretném, ha az ellenőrzés őrmestermódra, őrmesteri stílus szerint történnék. A tanácsadás, felvilágosítás, de ha kell, a szigorúság eszközeivel is rá kell szorítani arra, hogy a gyengébb iskola is elérje a jó iskola nívóját, mert csak akkor beszélhetünk majd magyar népi kultúráról. En pl. egyáltalán nem riadnék vissza attól^—csak a gondolatát vetem fel — hogy a tanítót nem lehetne-e néhány évi tanítói működés után gyakorlati tanügyi vizsgálat alá vetni? Nem tudom, melyik képviselőtársam, azt hiszem, Eckhardt Tibor mondotta azt, hogy irtózatos és megdöbbentő szakadékot lát az elemi iskola és a középiskola között. Van benne valami igaz, mert magam is azt látom, hogy ha az a professzor felül az első osztályban a katedrára, azt gondolja, hogy az egyetemen tanít. Ha már ennyire elmentünk, hogy a fiatal professzort hospitálni küldjük egy esztendeig, én elküldeném egy-két hónapra az elemi iskolába is, hadd lássa meg a professzor azt, hogy ezekkel a kis emberpalántákkal hogyan kell bánni. T. Ház! Nagyjában ezzel el is mondottam megjegyzéseimet a javaslattal kapcsolatban. Még két kisebb kérdésre hívom fel a kultuszkormány és a minisztérium jelenlevő tagjainak figyelmét, ami nem áll ugyan kapcsolatban a javaslattal, de hozzátartozik a tanügyi igazgatáshoz. Pl. a szünidők dolgában a kultuszminiszteri rendelet a falut és várost egy kalap alá veszi, pedig a falunak teljesen mások a vi

: szonyai, mint a városnak. Pl. a karácsonyi szünidő éppen olyan hosszú a falun, mint amilyen hosszú a városban s a Húsvét is ugyanúgy, pedig nagyon jól tudjuk falun, hogy örülni kell, ha novemberben megkapja a gyermek a rendes iskoláztatást és amikor a kukorieakapálás megkezdődik, már alig tudják visszafogni, megint kimaradoznak. A rendelkezésre álló időt tehát télen ki kell használni, hogy helyrepótolják azt, amit a gyermek kora tavasszal és kora ősszel mulaszt. (Helyeslés.) Én ezt csak felvetem a miniszter úr előtt, mert egészséges* gondolat. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, el is fogadja a miniszter úr és úgy osztja be a szabadságidőt, hogy külön választja azt, ami a falunak és külön azt, ami a városnak megfelel. (Helyeslés.) A másik szempont, amelyről itt a vita során nem hallottam semmit, a következő: mélilése 1935 májúé 9-én, csütörtökön. 101 tóztatik tudni, még boldogult Klebelsberg mi-, niszter idejében elvben már megszavaztunk egy törvényjavaslatot a nyolc osztályú elemi iskoláról. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi nem szavaztuk meg!) Nincs rá pénz, de ne méltóztassék félni a képviselő úrnak, hogy adót emelnek e miatt, (Derültség a jobboldalon.) Addig is, amíg ez megvalósulhat, egy pótlásról már korábban gondoskodtak a magyar tanügyi igazgatásban: az ismétlő iskoláról. Erről azonban jobb nem beszélni. (Ügy van! jobbfelől.) Itt kellene megfogni a dolgot. Az ismétlő iskolának az a feladata, hogy megrögzítse a gyermekben azt, amit a hat osztályban tanult, mert akkor lesz az ismeret öntudatossá a gyermekben. Az ismétlő iskolákra azonban több gondot és több ellenőrzést kell fordítani. (Helyeslés.) Nem akarok gyanúsítani, de akárhányszor látni ismétlő iskolásokat a tanító kertjében kapálni, vagy látni más hasonló dolgokat. (Mozgás.) Előfordul, hogy az órára félkor mennek be és háromnegyedkor kijönnek, csakhogy a módját megadják. Az ismtélő iskolának igenis sokkal nagyobb jelentősége van. mint ahogyan sokan gondolják. Ezért az ismétlő iskolára gondot kell fordítani. Inkább járjon a fiatalság négy hónapig ismétlő iskolába, de akkor járjon, és ha jár, akkor tanítsasanak és tanuljon az a gyermek. (Mózes Sándor: A választások alatt ne menjenek a tanítók szabadságra korteskedni!) Erről nem tudok, képviselő úr. Nálam nem mentek szabadságra. (Zaj.) Majd erről a fejezetről másik alkalommal lehetne diskurálni. T. Képviselőház! Arra kérem a miniszter urat, hogy ezeket a gyakorlati megjegyzéseiseimet méltóztassék jóindulatú elbírálás tárgyává tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) A görög történelemből tudjuk, hogy egyszer Mytiléné fellázadt Athén ellen és akkor Athén büntető expedíciót küldött ellene, amelynek ki kellett volna irtania a Mytiléné szigetbelieket. Felszereltek egy fekete hajót, amelynek a vitorlái is gyászvitorlák voltak és fekete ruhába öltözött matrózokat ültettek melléjük. Nemsokára azonban meggondolták a dolgot és kegyelmet adtak Mytilénének, Ekkor felszereltek egy fehér hajót fehér vitorlákkal és az evezők mellé fehér kitonos fital görögöket öltettek. Haladt a két hajó, de az ifjak, a fehér kitonosok, hamarább elérték Myitléné szigetét és így megmenekült a sziget. T. Ház! A magyar jövőnek is sokszor olyan a képe, mintha egy végzetes fekete hajó közelednék felé. A tanügyi igazgatásnak feladata az, hogy felszerelje a fehér magyar hajót fehér vitorlákkal, fehér kitonos fiatalsággal, amely magyaros tűzzel, de a modern idők által megkívánt felkészültséggel vegye kezébe d a magyar jövő lapátját és vigye a magyar hajót a jobb jövő kikötőjébe. Ennek a reményében a javaslatot elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Drózdy Győző! Drózdy Győző: T. Képviselőház! Nyolc esztendei távollét, s hiatodfél esztendei önkéntes amerikai számkivetés után ma, amikor a kiskomároTni választókerület népének akaratából újra felszólalok a magyar törvényihozás házában, be kell vallanom, hogy egy kissé elfogult vagyok. Ugyanis az a nyolc 'esztendei világtapasztalat, amelyben résaem volt, egészen más szemüveget tett a szememre, másképpen látom itt a dolgokat, mint annaJkelőtte sziszifuszi koromban, amikor a hegy tövében pipázó feortár18*