Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 3. bogy csak ilyen komoly munka után reinélhetnők azt, bogy a szegedi tanya vidéken végzett statisztikai fölvételeinknek szörnyű és szomorú eredményei korrigáltatnak, mert nemrégiben indítottunk meg az Alföldkütató Intézet munkájában egy tanyakutató statisztikai reprezentatív felvételt és a beérkezett próbaíveken arra a kérdésre, bogy melyik gazdasági ágat találták az elmúlt öt évben a legkevéabbé rentábilisnak, csaknem kivétel nélkül minden íven azt felelték, bogy a bar om fi tartást. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek egyik oka, még pedig^ nagyobbik oka az, hogy az értékesítés terén is szörnyű anarchia uralkodik a szegedi tanyavidéken. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Még annál is rosszabb!) De viszont meg vagyok győződve arról -is igen t. Ház, hogy e kisgazdaságok baromfitartásának és tenyésztésének irracionális voltát a helytelen takarmányozás okozza. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sok kisgazdának fogalma nincs arról, hogy az egyoldalú takarmányozás éppen a tojáshozam teljes megszűnésére vezethet. Amikor azt hiszi, hogy jót cselekszik, akkor vágja el jövedelmét, csak azért, mert nincs felvilágosítva és az erre hivatott szakiskola nem áll hivatása magaslatán (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Ulain Ferenc: Egészen jó ellenzéki beszéd! — Dinnyés Lajos: Szakszerű beszéd! ~- Gr. Festetics Domokos: Szekund át kap! — Elnök csenget! — Rupert Rezső: Az igazat egyfélekép lehet csak mondani! — Egy hang a baloldalon: Ne zavarjuk, szűzbeszéd!) Addig nem beszélek, amíg csend nem lesz. (Helyeslés és taps. — Rupert Rezső: Ez nem mindig jó elv!) A gazdasági élet egyéb ágainak kérdését felülelő mezőgazdasági intézményeink, tudományos intézeteink életéről beszélni tovább, nem kívánok, de ismételten be kell jelentenem, hogy sajnos, nagyon sok esetben hasonló tapasztalatról számolhatnék be. Az- igen t. Ház elnézését kérem azért, hogy hosszan, esetleg apró részletekbe is ibelemenve beszéltem, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Felkiáltások: Szívesen hallgatjuk!) de szükséges volt röviden áttekinteni, legalább felületesen megnézni mezőgazdasági szakoktatásunk jelen állapotát csupán azért, hogy feltelhessen a kérdést az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak: van-e olyan törvényjavaslata, amely a kultuszminiszter úr nagyszerű törvényjavaslatának a szellemében készült (Friedrich István: Van-e!) és amely törvényjavaslat egyelőre nem a mezőgazdasági szakoktatásunk átszervezéséről, hanem annak kiépítéséről rendelkezik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a balIgen t. Ház! Ha ilyen törvényjavaslat nincs, (Friedrich István: Hol a földmívelésügyi miniszter úr?) akkor arra kérek Ígéretet, hogy ez a törvényjavaslat majd a közeljövőben az igen t. Ház elé kerül, hogy ugyanolyan lelkesedéssel támogathassuk, mint a kultuszminiszter úr javaslatát. (Helyeslés és taps^ a jobb- és a balodalon.) Ha pedig ilyen törvényjavaslat nincs és ha nincs mód rá, hogy ez elkészüljön, akkor arra kérném a kultuszminiszter urat, hogy ebben az irányban is ugyanilyen agilitást és aktivitást fejtsen ki, mint a tárcája alá tartozó egyéb oktatás irányában, hogy ezt a kérdést is komolyan tető alá hozzuk. (Helyeslés. — Ulain Ferenc: Meglátszik rajta, hogy a mi programmunkkal akart elindulni!) Elnök; A képviselő úr beszédideje lejárt. ülése 1935 május 3-án, szerdán. 89 (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk! Meghosszabbítjuk egy órával!) Matolcsy Mátyás: Kérem beszédidőm meghosszabbítását! (Felkiáltások a baloldalon: Egy órát! Megadjuk!) Elnök: A képviselő úr beszédidejét tíz perccel meghosszabbítom, de kérem, méltóztassék a napirenden levő javaslattal foglalkozni. (Friedrich István: Megmondta! — Felkiáltások a baloldalon: Meghosszabbítjuk! — Friedrich István: lA Ház hosszabbítsa meg! — Rassay Károly: Szavazni kell! A Ház szavazza meg! — Elnök csenget.) Matolcsy Mátyás Az elnök úr utasítása értelmében valóban a tárgyhoz kívánok szólni, bár hangsúlyozom, hogy az elmondottak, azt hiszem» teljes mértékben a törvényjavaslat 21. §-ához igazodnak. (Friedrich István: Ügy van!) Azonban nemcsak a földmívelésügyi miniszter úrhoz van szavam. (Halljuk! Halljuk!) Kéréssel fordulok a kultuszminiszter úrhoz, és pedig azzal, hogy — amennyiben lehetséges — a közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről szóló nagyszerű törvényjavaslaton méltóztassék olyan módosítást eszközölni, amely talán — amint az előbb említettem és példákkal bemutattam — mezőgazdasági szakoktatásunkat valamelyest javítani volna hivatva. (Helyeslés a baloldalon.) Igen L Ház! Elsősorban az elemi iskolákról szeretnék szólni. (HalljukJ Halljuk!) Az elemi iskolákban kötelezővé tett úgynevezett ismétlő iskola kereteit lehetne felhasználni arra, hogy azt nem heti két-, hanem heti háromnapos tanítással felhasználnánk a mezőgazdasági szakoktatásunk fejlesztésére (Felkiáltások bal felől: Nagyon helyes!) olyan értelemben, hogy legalább fiatal generációnkat, ha nem is teljes mértékben, de mégis valahogyan közelebb hozzuk a falu népét elsősorban érdeklő gazdasági szakismeretekhez, mert meg vagyok győződve arról, hogy a fiatal generáció, amikor négy év után az iskola padjait elhagyja, utána még nagyon is sok Oktatásra és főleg szakoktatásra szorul és ebben a korban fiatal, fogékony lelkük alkalmas lenne arra, hogy legalább valamit tanuljon az utána, következő két év szakoktatása alatt. Második kérésemet a kultuszminiszter úrhoz intézem, kérve őt, hogy amennyiben lehetséges, az ország 166 gimnáziumából, reáliskolájából és egyéb ilyen középiskoláiból legalább megyénként egyet, tehát összesen 25—30-at a kultuszminiszter úr szerveztessen át a békéscsabai mezőgazdasági középiskola mintájára. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Ezzel mód kínálkoznék arra, hogy egyrészt a jómódú gazdatársadalom ifjú generációja értékes (mezőgazdasági szakoktatásban részesüljön, másrészt a növendékeknek az a 20—25% -a nem tudna vagy nem kívánna visszamenni a saját gazdaságába, közigazgatási pályán helyezkedjék el és pedig elsősorban — mint hangsúlyoztam — a jegyzői és azután a pénzügyi igazgatósági pályán. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, — mint az előbb is mondtam, — hogy a falu élete egészen másként alakulna akkor, ha annak élén ilyen szakoktatásban részesült jegyző állna. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Éppen ezért kívánnám, hogy amennyiben lehetséges, az ilyen típusú « iskolák számát növeljük, viszont ugyanakkor intézkedés történjék arranézve, hogy az ilyen iskolából kikerülő ifjúság elsőbbség^ jogot nyerjen az említett közigazgatási pályákon és