Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

ÔÔ Az országgyűlés képviselőházának elsősorban a jegyzői pályákra való lépéskor. (Rupert Rezső: Helyes! — Friedrich István: Elfogadjuk!) ; Igen t. Ház! Még osak pár szavam van. Nagy örömmel töltött el a kultuszminiszter úr mai bejelentése, hogy az iparügyi oktatás szintén az Ő agilis hatáskörébe kerül. Csak arra szeretném kérni én is, hogy minden erejével azon dolgozzék, hogy a mezőgazdasági szakoktatás is az ő hatáskörébe kerüljön. Ha pedig ez esetleg nem sikerül, — tekintettel arra, hogy előttem felszólalt képviselőtársaim arról is tanúbizonyságot tettek, hogy a két minisztérium között már évtizedes küzdelem folyik, -7- mondom, ha ismét fegyverszünettel végződnék ez a küzdelem, akkor pedig arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy teljes kooperáció létesüljön a két minisztérium között, inert meg vagyok győződve arról, hogy ezzel megadatnék az a garancia, hogy a két minisztérium éppúgy járna el, mint ahogy látjuk a veséknél, amelyekről tudjuk a fizológiából, hogy ha az egyik vese megbetegszik, a másik átveszi az elsőnek is a kötelességét és funkcióját és így biztosítja az organikus szerv további életét. Időm letelvén, csak azt szeretném még megjegyezni, igen t. Ház, hogy örömmel üdvözlöm a kultuszminiszter urat ennek a törvényjavaslatnak benyújtása alkalmából, amely törvényjavaslat — azt hiszem, ezt mindannyiunkról mondhatom — teljes mértékben kielégít bennünket. Meg vagyok győződve arról, hogy a Ház ugyanolyan lelkesedéssel fog ismét felé fordulni, vagy kettősségüknek, a földmívelésügyi miniszter úrnak és a kultuszminiszter úrnak együttes munkája felé akkor is, amikor a mezőgazdasági szakoktatásunk nagy reformjáról szóló javaslatot — remélhetőleg — mielőbb a Ház elé terjeszti. (Helyeslés balfelöl.) Ebben a reményben a legnagyobb örömmel ós boldogsággal fogadom el a közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről szóló törvényjavaslatot. (Általános élénk helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: Igen t. Ház ! Az idő meglehetősen előrehaladott voltára való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy szinte távirati stílusban mondjam el felszólalásomat. Pártunk álláspontját az előttünk fekvő törvényjavaslatot illetőleg pártvezérünk leszögezte s üdvözölte a javaslatot azokkal a szavakkal, amelyeket ez a törvényjavaslat valóban megérdemel. Én természetesen nagy örömmel csatlakozom pártvezérem felfogásához és üdvözlő szavaihoz és a javaslatot általánosságban elfogadom. • Igen szerencsésnek érzem magamat, t. Ház, hogy valamennyiünk szívügye, ,a népoktatás kérdése első témám az igen t. Házban/ Ez a törvényjavaslat 11 fejezetből, 22 szakaszból áll. Ezek közül a szakaszok közül körülbelül 9—10 hivatkozik arra, hogy a további utasításokat rendeletben fogja kiadni a kultuszminiszter úr. Én úgy érzem, hogy még egy törvényjavaslat; tal kapcsolatban sem terhelte az azt benyújtó minisztert olyan óriási felelősség, mint amilyen felelősség terheli a kultuszminiszter urat, tekintettel arra, hogy a javaslat csupán keret és ez a keret is meglehetősen elasztikus. Ez igen nagy bizalomra mutat, s úgy látom, — s ez a kultuszminiszter úr szerencséje és kiváló értékének elismerése — hogy ez a bizalom a t. Házban osztatlan. Nekem azonban aggályaim vannak, hogy ez a javaslat csak keret; mert bár 3. ütése 1935 május 3-án, szerdán. megvan a teljes bizalmunk és minden tiszteletünk a mostani kultuszminiszter úr iránt, de ez nem volt mindig így a múltban és nem vagyok bizonyos abban, hogy így lesz a jövendőben is. Másfélmillió tanulónak jövője függ ettől a javaslattól, vagy — ahogyan egyik előttem szólott képviselő úr mondotta — a főispáni, főigazgatói lelkiismerettől. En, mint pártomnak igénytelen közoktatásügyi bizottsági tagja,, egypár kérést és egypár kérdést lennék bátor intézni az igen t. kultuszminiszter úrhoz. A magam részéről ia javaslat első hibájának azt tartom, hogy a területi 'megoszlásokat illetőleg nem volt figyelemmel az ország lakosságra, a területek nagyságára és merem állítani, a jelenlegi kulturális viszonyokra sem. Ha a kerületi beosztást meg méltóztatnak nézni, látni fogják, hogy míg Budapesten 1'7 és Szegeden 1'9, addig a Dunántúl, például Pécsett 2"7 lélek jut egy-egy figyelembe vett katasztrális holdra. Ennek a mostohas ágnak, amely megnyilvánult a múltban a kulturált és minden tekintetben kiugró Dunántúllal szemben,, a jövőben okvetlenül meg kell szűnnie. Ha igen t. képviselőtársaim a. Nemzetközi Vásár ama pavillonjában Jártak, amelyben aa utak adatait ismertető térkép van, akkor abból következtethetnek arra a mostohaságra, .arra-a politikai tendenciára,, amely az ország kormányzásában megnyilvánult a múltban. Ha az útügyi térképeket meg méltóztatnak nézni, akkor konstatálni fogják, hogy míg az olyan helyelken, ahová száz kilométerről kellett az útépítéshez követ vinni, majdnem minden község el van látva bekötő úttal, addig a Dunántúl, főleg a hegyesvidékeken, ahol tehát megépíthető lett volna az országút árokhányásból is„ alig találunk bekötő-, még kevésbbé országutat. Ez az a pártpolitika, amely mindeddig érvényesült, de nagyon kérném a kultuszminiszter urat, hogy a jövőben, főleg kulturális tekintetben, ezt ne méltóztassék gyakorolni, mert mondom, a területi beosztás máris olyan, hogy ezt a tenr denciát, ezt a íhibás múltbeli gyakorlatot követni látszik. A kultuszminiszter úr azt mondotta a bizottsági tárgyalások egyikén, amikor ezt az anomáliát figyelembe ajánlani bátor voltam, hogy majd a békeszerződések revíziója helyesbítheti ezeket a, határokat. Igen, helyesbítheti a debreceni és szegedi kerület javára, de annál kevésbbé a pécsi kerület javára. Itt egy megoldás kínálkozik. Ha Malasits képviselőtársammal nem is értek egyet abban, hogy a kultuszminiszter úr részéről — bár meg tudám érteni — bizonyos egyoldalúság nyilvánult meg az ő kerülete, a székesfehérvári kerület érdekében, ajbban igazat adok Malasits képviselőtársamnak, hogy Győrött kellett volna felállítani a központot; de Malasits képviselőtársam úgy érzi, hogy Székesfehérvár javára nyilvánult meg a miniszter úrnak, mint ottani képviselőnek az elgondolása. (Egy hang a jobboldalon: Győr is a határszélen van! — Malasits Géza: Veszprémbe kellett volna tenni!) Ezek az aránytalanságok, legalább is a pécsi kerületet illetőleg, csak akkor volnának eliminálhatók, s az volna aa igazság, ha a pécsi kerülethez csatolnák Tolna megyét is, (Helyeslés balfelöl.) amire nézve konkrét indítványom is van. Nem áll meg a bizottságban tett javaslatomnak sem a bizottság előadója részéről, sem pedig a kultuszminiszter úr részéről tett egyet-