Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-298
38 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1934 november 13-án, kedden. natkozásban és iákkor egyúttal magyarázatot kapnak arra vonatkozólag is, miért pusztit a tuberkulózis olyan nagy mértékben a mezőgazdasági alkalmazottak között, mint (amilyen mértékben pusztit. Szabályozni kellene, legalább is újból szabályozni a törvény 2. §-ának azt a rendelkezését, amely kimondja azt, hogy tizenkét éven aluli kiskorút gazdasági cselédnek szerződtetni tilos, másodszor pedig, hogy a kiskorú cseléd tizennyolc éves koráig a gazda házi fegyelme alatt all. Aki a gyakorlatból tudja, hogy mit jelent a házi fegyelem, az tudja, hogy a házi fegyelem a testi fenyítésre való jogosultságot is jelenti. Igenis, szükségesnek tartom, hogy az idevonatkozó rendelkezés is hatályon kívül helyeztessék, mert az alaptörvénynek idevonatkozó rendelkezését 1934-ben fenntartani egyáltalában nem lehet. Ezeket kellett volna, földmívelésügyi miniszter úr, szabáyozni és nemcsak kiragadni a törvénynek egyetlen egy részét, amely a legkönnyebben végrehajtható és amely az igen t. nagybirtokos uraknak semmiféle áldozatába nem kerül. Nem kerül, mert tökéletesen (mindegy, hogy akár április elsején, akár pedig 24-én — mint az én vidékemen, Somogyban — változnak a gazdasági cselédek. {Felkiáltások jobbfelőí; Nem, mindegy!) Ez nem kerül semmi pénzbe és úgy látszik, meghasad az urak szive, hogy t. i. azért kellett ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni, mert ima újabb szolgálati helyet találni a mezőgazdasági munkásoknak nagyon nehezen lehet. Tetszett volna és tessék olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, amely munkaalkalmaknak fokozott teremtését helyezi kilátásba és akkor megmaradhatott volna továbbra is az eddigi állapot. Minthogy azonban ez a törvényjavaslat — ismétlem — csak egy kiszakított részt akar szabályozni és nem öleli fel az egész kérdést és minthogy ez a törvényjavaslat ellenkezik azzal a reformprogrammal és az arra a reformkorszakra való utalással, amelyet a miniszterelnök úr és a miniszter úr is hirdet, a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Br, Inkey Pál! Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! Sajnos, annak a parlamenti szokásnak, hogy elsősorban az előttem felszólalt képviselőtársam beszédébe kapcsolódjam bele, nehezen tudok eleget tenni azért, mert azok az eszmék, amelyeket t. képviselőtársam hangoztatott, azok a dolgok, amelyekről ő beszélt, nézetem szerint egyáltalában semmiféle összefüggésben sincsenek ezzel a javaslattal, amelyet most tárgyalunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Ez a baj!) De azért sem tudnék belekapcsolódni az ő eszmemenetébe, mert úgy látom, hogy egy alaptétel tekintetében nagy különbség van közöttünk. Azok a szavak, azok az elhangzott kritikák, azok a megjegyzések, amelyek beszédében foglaltatnak, azt látszanak mutatni, hogy minden alkalommal azokat az ellentéteket próbálják keresni, amelyek a gazda és a cseléd, a munkaadó és a munkás között vannak. Én, mint gyakorlati ember más állásponton vagyok és abból indulok ki, hogy lehetőleg azokat a pontokat keresem meg, amelyek Összehozzák ezt a két, egyes kérdésekben ellentétes társadalmi réteget. (Esztergályos János: Szóval nem szabad rámutatni a hibákra!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Br. Inkey Pál: A gyakorlatot sokkal jobban ismerem, mint a képviselő úr, ezekben a kérdésekben tehát keresem azokat a pontokat, amelyek összefogják a gazdák és a cselédek érdekeit. S amikor azokra az eszmékre röviden ki akarok térni, amelyeknek t. képviselőtársam hangot adott és amelyek közül egyike a leglényegesebbnek a munkásnak és a cselédnek betegség, baleset, öregség és rokkantság ellen iló kötelező biztosítása, akkor rá kell mutatnom^ arra, hogy ennek a kérdésnek nem aktuális voltát az a gazdasági helyzet indokolja, amelyben most az egész világ, de elsősorban a magyar mezőgazdaság van. (Propper Sándor: Már Ötven éve aktuális!) Most egy ilyen intézkedés, amely a munkaadó boldogulását megnehezítené, egyenesen a cselédeknek volna a legkedvezőtlenebb, mert csak ott tud boldogulni a cseléd, csak ott van *a családnak jó dolga, ahol a gazda is boldogulni tud, (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí.) éppen úgy, mint a gazda is csak olyan viszonyok között tud boldogulni, amelyek között a cseléd is boldogulhat. r Hogy pedig t. képviselőtársam adatai nem egészen felelnek meg annak, amit a gyakorlati élet mutat, arravonatkozólag legyen szabad csak néhány dolgot megemlítenem. Felemlítette a képviselő úr elsősorban a földreformot, mint egy olyan követelményt, amely a cselédek jobb sorsát van hivatva biztosítani. (Felkiáltások jobbfelőí és a középen: Nagy tévedés!) Azt minden gazdaképviselőtársam velem együtt konstatálhatja, hogy a cselédek számára a legnehezebb helyzetet éppen a földreform hozta létre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí. — Felkiáltások ti szélsőbaloldalon: Ez a földreform. — Esztergályos János: Ez az ocsmány földreform, ez igen! Ebben igaza van önnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Csapnivaló földreform!) Kérem a képviselő urat, ne tessék a parlamenti illembe ütköző kifejezéseket használni. Br. Inkey Pál: T. képviselőtársam a cselédekről azt a kifejezést használta, hogy szerencsétlen alkalmazottak, rabszolgák. Kétségtelen az, hogy a mai gazdasági viszonyok között — ezt merem állítani én, aki a falusi életet ismerem — a gazdasági cselédnek sokkal jobb sora van, mint a kisgazdák igen nagy részének. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem cserélnek?) Ez igen gyakran meg is történik. (Propper Sándor: Belemennek azok egy cserébe! — Elnök csenget.) Végül pedig van még egy dolog, amelyet meg akarok említeni és amelyet éppen a betegsegélyezési és betegségi kérdés rendezése mellett, mint érvet hozott fel t. képviselőtársam, amikor az egyke elleni küzdelmet említette. En ismerem a magam vidékének körülményeit és azt hiszem, hogy az ország más vidékeiről való gazdaképviselőtársaim erre vonatkozólag ugyanazt a tapasztalatot szerezhették, mint én, tudniillik azt, hogy ha valahol nincs egyke, akkor éppen a gazdasági cselédeknél nincsen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelőí) sőt azt lehet mondani, hogy ha egész Magyarországon általában az a szaporaság volna, mint a gazdasági cselédek családjában, akkor ebben az országban teljesen felesleges volna egykéről
