Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

mimmÊÊmmm Az országgyűlés képviselőházának 298. beszélni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és : a középen.) De nem óhajtom a t. Képviselőház szíves türelmét tovább igénybevenni olyan kérdésekkel, amelyek, mint ennek a betegségi kérdésnek a rendezése is, nagyon érdekesek ugyan és felettük más alkalommal nagyon érdekesen lehetne is vitatkozni, de mint mondottam, ez a törvényjavaslat nem is ad módot arra, hogy ezekről részletesebben 'beszélhessek. Magára a törvényjavaslatra vonatkozólag meg kell sajnálattal állapítanom azt, hogy bizonyos r

— nem mondhatom — ellenszenvvel, de nehézséggel járulok hozzá vagy szavazom meg ezt a törvényjavaslatot, mert ezek a különböző vidékeken való gazdasági cseléd-fogadási kérdések, terminusok bizonyos tradíciókkal kapcsolatosak, amely tradíciókat én nem szeretek bolygatni, annál kevésbbé, mert ezek egyes vidékeken egyenesen ősmagyar korbeli tradíciókra és emlékekre vezethetők vissza. Ennek ellenére teljes mértékben akceptálnom kell azt, amit az előadó úr mondott és ami az indokolásban is benne van, hogy a január elsejei felmondás olyan embertelen körülményeket hoz létre, amelyéket okvetlenül meg kell szüntetni és hogy a kérdést feltétlenül országosan egységesen kell rendezni. Olyan vidéknek vagyok a lakója és képviselője, ahol április 24-én van a változási idő és azért talán bizonyos előítélettel viseltetem a törvényjavaslatban tervezett március 31-i, illetőleg április elsejei határidővel szemben. Megvallom azonban, hogy vannak okok, amelyeknél fogva én kétségtelenül megfelelőbbnek tartanám április 24-ét úgy a gazda szempontjából, mert akkor kevesebb a gazdasági munka, mint a cseléd szempontjából, akire vonatkozólag aie tessék elfelejteni azt, hogy ha számára április elsején vagy március 31-én szűnik meg a gazdasági év, két hónappal előbb van a felmondási idő, vagyis az az idő, amikor a cselédnek állás után kell fuskosnia, éppen február elejére esik, amikor nálunk éppen legszigorúbb a tél, éppen a legnehezebb körülmények vannak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De a gazdasági cselédnek egy más szempontból sem nagyon kedvező ez az április 1-i változási ido azért, 'mert annak a gazdasági cselédnek, aki történetesen állás nélkül marad, az országos szokás alapján, május 1-én kezdődvén a hónapos munkások munkakezdete, íha mondjuk, április 24-én esett ki a szolgálatból, könnyebb a helyzete, rövidebb idő múlva van módja az új szolgálatot, mint hónapos munkás megkapni, holott e rendszer mellett egy egész hónapig volna úgyszólván munkanélkül. Itt van azután még egy kérdés, amelyet a bizottsági tárgyalás során is voltam bátor említeni, április l-e igen gyakran beleesik abba az időszakba, amikor húsvéti hét van, húsvéti ünnepek vannak., Éppen ez az. ünnepi időszak a gazdasági cselédnek olyan prominens ünnepe, amikor a tavasz kezdetével kitisztálkodik, ruháját, lakását összeigazítja, szóval ünnepel. A törvényjavaslat értelmében ez az ünnep éppen beleesik abba az időbe, amikor az elköltözködés ideje volna. Azt azonban el kell fogadnom, amit a földmívelésügyi' miniszter úrtól felvilágosításul kaptam a bizottsági tárgyalás során, hogy a kamarák, a gazdasági egyesületek révén az ország különböző részén levő gazdaérdekeltségek részéről az április 1-i terminus volt az általános kívánalom, úgyhogy a magam részéről — aki, mondjuk, nem szoktam meg ülése 193% november 13-wi, kedden. 39 ezt a terminust — ebben a tekintetben el kell fogadnom azt az érvet, hogy az idő majd azt fogja eredményezni, hogy meg fogjuk szokni az egész országban az április 1-i változást is és ezeket a nehézségeket, amelyek tényleg előállhatnak és amelyekre rámutattam, az élet maga eliminálni fogj a. Rá kell azonban mutatnom néhány kérdésre, — és tulajdonképpen ez felszólalásom célja — íhogy a födmívelésügyi miniszter urat megkérjem és alkalmat adjak neki arra, hogy egyes konkrét kérdésekben nyilatkozhassék és hogy egyes kérdésekben a végrehajtási utasításban intézkedés történhessék. Azokon a vidékeken, ahol az eddigi rendszer szerint április 24-én, vagyis a mostani törvényjavaslat értelmében való évkezdet után kezdődött az esztendő, bekövetkezik az, hogy az a gazda, aki megszokta, hogy április 24-én, július 24-én, október 24-én méri ki negyedévi konvencióját, — mert a munkakezdet megállapítása egyszersmind megállapítja azt is, hogy mikor kell a kenvenciót mérni — kellemetlen helyzetbe kerül. Az új terminus fogja eredményezni, hogy azokon a vidékeken, ahol erre a gazdák berendezkedve nem voltak és ahol nagyon sok gazda volt, aki összes gabonáját eladta vagy csak annyit tartott meg, amennyi neki szükséges, hogy a legutolsó, április 24-i konvencióját kifizethesse, bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a gazdának július 1-éig kellene mérnie az új törvény értelmében a konvenciót és erre sem a szükséges gabonamennyisége nincs meg, sem pedig pénz nincs rendelkezésére, amellyel megvásárolhatná. Ez olyan kérdés, amelynek elintézése tisztára technikai dolog és csak azért vagyok bátor szóba hozni, mert — mint mondottam — nagyon jól tudom, hogy gazdatársaim közül nagyon sokan vannak, akikben éppen e kérdés^ nagy izgalmat keltett, hogy milyen körülmények közé kerülhetnek, ha gabona nélkül állnak, amikor a cseléd követelheti a negyedévi konvenciót. Egy másik kérdés, amely ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatos s amelyre ;•• vonatkozólag ugyancsak kérem majd a földmívelésügyi miniszter úr szíves nyilatkozatát, hogy ezeken a vidékeken, ahol a negyedévi kimérések január 24-étől április 24-éig terjedtek, kontroverzia következhetik be. Ha a gazda január 24-én kiméri, a cselédnek a szerződés szerint a negyedik negyedre járó konvenciót, akkor ezt a konvenciót 24 nappal hosszabb időre adja ki, mint amennyit a törvény értelmében a távozó cseléd szolgál. Gondoskodásnak kell történnie arról, vájjon jogosult-e a gazda január 24-én csak annyi fizetést, annyi konvenciót adni ki annak a cselédnek, amennyi a január 24-étől április 1-éig terjedő időre jár, avagy pedig gondoskodás történjék arra vonatkozólag, hogy — ez egy magánjogi szerződésbe való beavatkozás volna s éppen azért, mint egyik eshetőséget állítom fel — ha íl Z ci cseléd, mondjuk, április 1-én más gazdaságba szegődik, akkor az a másik gazdaság legyen köteles visszatéríteni ennek arra a 24 napra járó fizetését, konvencióját. Én mint gyakorlati ember a magam részéről természetesen azt kérném, ha lehetséges volna ez, hogy a földmívelésügyi miniszter úr úgy intézné ezt el, hogy intézkedés, utasítás történjék arra vonatkozólag, : hogy ez a konvenció csakis a január 24-étől április 1-éig terjedő időre adassék ki. A gyakorlati életet ismerve, hallottam azokról az izgalmakról, amelyeket ez a tör-