Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

88 Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 193% november th-én, szerdán. az azoknak, akik azt végzik, áldást, kenyeret, megélhetést hozni nem fog. T. Képviselőház! Az utóbbi hat esztendőben súlyos gazdasági válság szakadt erre az országra. Ettől főleg a munkások szenvednek. Közel 20.000 magántisztviselő és a munkások tízezrei estek ki a munkából és vesztették el biztosnak hitt kenyerüket. Ezek közül a munkások közül sokan már négy-Öt éve munkanélküliek, teljesen lerongyolódtak, s azok, akik még három-négy esztendővel ezelőtt egy jó ruhával rendelkeztek és gyermekeiket cipőben járathatták az iskolába, ma teljesen lerongyolódva, rettegve néznek a tél elé. Arról, hogy gazdasági válság van, hogy egyes szakmákban a négy-öt év előtti munkáslétszámnak fele sem dolgozik, a munkások nem tehetnek. Ezek a munkások minden lehetőt elkövetnek arranézve, hogy valahogy munkához, keresethez jussanak, mert hiszen meg akarnak élni, családjukat el akarják tartani. Minthogy hazánk törvényei a lopást tiltják és a munkásoknak erkölcsi érzéke is tiltakozik az ellen, hogy a máséhoz nyúljanak, munka után látnak. Munika azomban ninos, murikanélküli segély sincs, a magánjótékonyság nem kielégítő, s amellett, hogy lealázó, még annyit sem juttat a munkásoknak, amiből a mindennapi falatot ' meg tudnák szerezni. Mi marad más hátra, t. Képviselőház, mint az egyes városokhoz fordulni és tőlük kérni valami anyagi támogatást, ami a vizén fenntartja ezeket a munkásokat addig, amíg keresethez jutnak. Így jutottak az egyes vidéki városok arra a gondolatra, hogy a munkásokat ínségmunkával fogják foglalkoztatni. Mi akkor is tiltakoztunk és ma is a leghatározottabban tiltakozunk maga e kifejezés ellen, mert nincs ínségmunka, hanem nemes értelemben vett munka van, amely új értékeket produkál, amely tehát megéri a kifizetett béreket. Inségmunka egyszer volt, 1848-ban: a t. túloldal politikai ideálja, Metternich, Bécsben összeterelte a Schmelz-re a munkanélkülieket, árkot ásatott velük és azt azután másnap betömette. Tehát teljesen improduktív .munkát végeztetett velük azért, mert munka nélkül nem akart nekik napi egy forintot adni. Ami azonban ima az íniségmunka örve alatt történik, az semmi egyéb, mint visszaélés ezeknek a szerencsétlen munkásoknak munkanélküliségével és a munkanélküliség okozta nyomorral. Mondom tehát, t. Képviselőház: ínségmunka itt nincs. Es a közületek ne gyakoroljanak kegyet a munkásokkal azért, hogy kizsákmányolhatják a 'műnkásóikat, hanem: fizessék meg azt a munkát, amely nem improduktív munka, hanem a városokra nézve igenis, nagyon produktív munka. Leszek bátor egy pár dolgot itt a t. Ház figyelmébe ajánlani. Az élen halad Csongrád. Csongrád faluból város lett. városháza kellett tehát. Nem írtak ki tervpályázatot, nem kérték az iparosokat, hogy pályázzanak erre a munkára, hanem egyszerűen a városi mérnöki hivatal megcsinálta a terveket és azután berendelték az ínségmunkásokat — közöttük rengeteg olyan iparost, akinek nincs munkája és aki emiatt rászorult egy falat kenyérre — és 1 pengő 20 filléres, 1 pengő 80 filléres és 2 pengős napszámbérek mellett felépítették a városházát. Kérdem én a miniszter urat, hogy egy városházának a felépítése inségmunka? Az beruházási munka, amelyet tervpályázat útján kell elkészíttetni. Kontárokkal készíttették el. törvénybeütköző cselekedetet követett el a város, mégis 'megcsinálta, 'mert így nagyon olcsón jutott a városiházához. Székesfehérvárott azokat a munkáka.t, amelyeket eddig versenytárgyalások alapján végeztettek az iparosokkal, mind jórészt megszüntették azért, mert a város egyszerűen ínségmunkával végezteti ezt a munkát. Most van folyamatban egy 43.000 pengős csatornázási munka. Erre a. munkára Székesfehérvár városa versenytárgyalást hirdetett, deinem; adta ki a munkát, mert helyi, illetőleg városi kezelésben fogják ínségmunkásokkal elvégeztetni, fizetvén a munkásoknak napi bért 1 pengő 20 fillértől (kezdve s ha az a munkás akkordban dolgozik, megkereshet esetleg napi 1 pengő 80 fillért. Kispesten stadiont, versenyuszodát építenek, újságcikkek foglalkoznak vele, hogy milyen nagyszabású munkát végeztet Kispest városa, amely most sporttelepet, uszodát létesít. Azonban nem; tervpályázat útján és nem a városban szokásos imiunkabér alapján, hanem betereli azokat a szegény munkásokat, akik a várostól családjaiíknak egy pár kilogramm krumplit és lisztet kapnak és ha nem vállalják a munkát, akkor megszűnik a liszt és a burgonya. A munkások aranyművesek, ezüstművesék, irodai alkalmazottak, akik most kubikolnak, csákány ólnak 1 pengő 20—1 pengő 80 fillér napibér mellett. Az imént hivatkoztak Debrecen városára. Dicsekedve említette az interpelláló képviselő úr, hogy milyen nagyszerűen megvédte a polgármester a város érdekeit. Elhiszem azt: Debrecenben a munkanélküliek száma 3054, ezek családtagjainak száma 6068. Ezeket berendelik bizonyos turnusokban ilyen munkákra. Megcsinálták a sporttelepet, megcsinálták a stadiont, a csónakázótavat és ehhez hasonlókat^ utcarendezéseket, városi épületek tatarozását. Kőművesek, ácsok és cserepesek dolgoztak ott és ha megnézzük ezeknek a keresetét, a 'következő helyzetet látjuk. A kereset napi 2 pengő Debrecen városában, tehát Még Budapestnél is drágább városban és ha äZ ci munkás szorgalmasan dolgozik akikordban, elérhet esetleg 2 pengő 20 fillért is. Most azután jött egy újsághír, amely azt mondja, hogy tavaszra elkészítik a Hortobágy öntözését és azokat a munkálatokat is ínségmunkásokkal fogják végeztetni, természetesen ínségbérek 'mellett. Ha az idő megengedné, egész sorozatot tudnék itt elmondani. Magam jártam utána a dolognak, magam vettem fel az adatokat, amelyek azt mutatják, hogy például Békéscsabán, ahol a munkanélkülek száma 1800, foeciitálták ezeket a munkanélkülieket, csináltatnak velük tatarozás! munkálatokat, nádas területek lecsapolását, átjárók és korlátok javítását, utak építését, állandó jellegű utak építését. És _ ha megnézzük ezeknek a keresetét, azt látjuk, hogy napi 1 pengő, akkordban 1 pengő 80—2—2 pengő 20 fillér. Hódmezővásárhelyen 300 a munkanélküliek száma. Ott ugyanaz a helyzet. Középületek tatarozását végzik ácsok és építőimunkások, akik azelőtt egész Magyarország területére szétmentek, sőt elmentek román és cseh megszállott területre is dolgozni. Ma nem mehetnek, hanem ott ragadnak a városban és a város kihasználja ezt a helyzetet arra, hogy a munkanélküli ácsokkal, kőművesekkel és < cserepesekkel ínségbérek mellett tataroztatja a városházát. Szegeden a munkanélküliek száma 2195. Azokat ugyanezekkel a munkákkal foglalkoz-