Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 193U november lU-én, szerdán. 89 tatják. Hozzá akarom még tenni azt is, hogy ezeket a munkásokat nem jelentik 'be az Oti.nál. Ezeket a munkásokat háztatarozás, háztetőjavítás vagy bármilyen más munka közben 'baleset érheti 'és ezek a szerencsétlen emberek nincsenek 'biztosítva sem haleset, sem betegség ellen. Nem lelketlenség- ez? Mit csináljanak ezek a szegény emberek? Evek óta munka nélkül vannak. Ruhájuk nincs, amelylyel megvédjék magukat az (időjárás viszontagságaitól; dolgozni kell nekik, mert családjuk különben nem íkapja aneg az ebédjegyet, a heti két kilogramm burgonyát és a heti egy kilogramm lisztet. Dolgozniok kell. Ezért fizetnek napi 1 pengő 60, 1 pengő 80 fillért. Méltóztassék kászámítani: ha minden jól megy, megkereshetnek hetenként 12—13 pengőt, holott Magyarországon ma a legminimálisabb életszükségletek fedezésére is heti 24—26 pengő kellene, a fővárosban még ennél is sokkal több, nem beszélve arról, hogy az emberi megélhetés középarányosa, ha nem tévedek, heti 50 pengő körül van. Ez több veszélyt rejt magában. Ilyen veszély az, hogy ezek a munkások fizikailag' teljesen tönkremennek és ha megindul a munkafolyamat, képtelen lesznek saját szakmájukban elhelyezkedni, annyira össze vannak törve ettől a nehéz munkától. Tessék elképzelni a bútorasztalost, a műszerészt, a lakatost, a bádogost és hasonló foglalkozású munkásokat: egész nap csákányoznak, talicskáznak, végzik a rettenetes robotot, rongyos ruhában — és abban a tudatban, hogy nincsenek biztosítva még az Oti.-nál sem. Ez semmi egyéb, mint őszintén megmondva, e szegény emberek gazdasági helyzetének, elesettségének és annak a szemérmetlen kihasználása, hogy sehol sem találnak munkát, kénytelenek tehát végezni ezt a munkát. Veszedelmes ez a munkásokra, akik dolgoznak, mert a munkabéreknél is érvényedül az a törvény, amely a pénznél: a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt, a rossz munkabér kiszorítja a jó munkabért. És ha Magyarországnak ma dicsősége az, hogy egész Európában nálunk a legalacsonyabbak a reálbérek, akkor ennek a dicsőségnek az előidézésében nagy része van azoknak a munkáknak, amelyeket inségmunka cím alatt végeztetnek. Tönkretették az iparosokat. Hihetetlenül kifejlesztették a kontáripart. Ha vidéki városban egy asztalossegéd elmegy egy privát helyre szekrényt javítani, bíróság elé állítják és megbüntetik kontárkodás miatt. A városokat senki sem bünteti meg azért, mert tanulatlan emberekkel végeztetnek háztatarozásokat, minden vállalkozói felelősség nélkül, olyan munkabéreikért, amelyekért még árkot) sem volna szabad kapartatni. Nagyon kérem a miniszter urat: felügyeleti jogánál fogva nyúljon bele ebbe a dzsungelbe. Ha már minden áron az a felfogás uralkodik a minisztériumban és az egyes városi hatóságodban, hogy ingyen nem adnak a munkásnak semmit, meg kell dolgoztatni a munkást, akkor végeztessenek vele olyan munkát, amely nem produktív, de inségmunka örve alatt ne végeztessenek vele olyan munkát, amely egyfelől tönkreteszi az iparosokat, másfelől, mesterségesen lenyomja iaz enélkül is alacsony munkabéreket, harmadsorban pedig demoralizálja és fizikailag tönkreteszi azokat a szegény munkásokat, akik munkaerejüket így kénytelenek eladni. Ma az egész világon gazdasági válság van; úgyszólván minden civilizált államban, ahol kapitalisztikus jellegű a ' termelési rendszer, munkanélküliség van. Minden államban segélyezik a munkanélkülieket. A fascista Olaszország, a horogkeresztes Németország,, a rendi alkotmány alapján álló Ausztria is ad munkanélküli segélyt, mert ott minden államférfi tudja, érzi, hogy egy ország legbecsesebb vagyona: a munkaerő. Nálunk Magyarországon szinte hivalkodunk azzal, hogy nem adunk munkanélküli segélyt, mert demoralizál. .. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Rögtön .befejezem. Szóval nem adunk munkanélküli segélyt., Ellenben a vidéki városok — a fővárosról nem akarok beszélni, erről majd illetékesebb beszél — mint a példák bizonyítják, kihasználják ezeknek a munkanélkülieknek nyomorát, Ínségét, kétségbeesett helyzetét és olyan munkát végeztetnek velük, amelyet az inségmunka fogalma alá nem lehet vonni. Kérem a miniszter urat» hogy felügyeleti jogánál fogva, keményen és határozottan utasítsa ezeket a városokat arra, hogy produktív berendezéseket, tatarozásokat, s általában olyan munkákat, amelyek beruházási jellegű munkák és amelyeket egyébként iparosok végeznek a helyben szokásos munkabérek mellett, inségmunkásokkal ilyen gyalázatos bérek mellett ne végeztessenek. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Higyje el az interpelláló képviselő úr, hogy én volnék a legboldogabb, ha tökéletesebben tudnók megoldani ezt a kérdést, mint ahogy megoldjuk. (Ügy var! jobbfelől.) Elismerem, ihogy sok ihilbája van annak a rendszernek, amelyet követünk, elismerem, hogy nem tökéletes és elismerem 1 , hogy nem elégíti ki az igényeket. Nekem azonban egy kötelességem van, azt a rendelkezésemre álló pénzt az utolsó krajcárig odafordítani, ahova való, hogy azokat a szegény munkanélkülieket valahogy megmentsük az éhezéstől. (Helyeslés jobbfelől) Olyan rendszert kell tehát beállítanom, amelyben minden pénz lehetőleg. az utolsó fillérig azoknak a munkásoknak jut. A képviselő úr kifogása a szisztéma ellen az elvi szempontoktól eltekintve az> hogy a városok olyan munkákat végeztetnek, amelyek beruházási jellegűek és amelyek a rendes ipari munka keretébe tartoznak. (Malasits Géza: Igen!) Bizonyos mértékben igazat kell adnom a t. képviselő úrnak abban, hogy az inségmunka szisztémájának nem szabad konkurrenciát jelentenie a rendes ipari munkával szetmiben. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ennélfogva igenis, nagyon vigyázok arra, amikor^ felülbírálom a városok inségakcióinak költségvetését, — s az utóbibi âdiôlben ez a szisztéma — hogy ott lehetőleg olyan munkák végeztessenek: 1. amelyeknél a pénz túlnyomó százaléka munkabérre megy; 2. amelyek neimi igazi beruházási természetűek és 3. amelyek olyanok, hogy a városok azokat a költségvetés terhére nem volnának képesek elvégeztetni, vagyis olyan munkák legyenek, amelyek, ha ennek az inségakciónak során nem végeztetnek el, akkor egyáltalában nem végeztetnek el. Azt hiszem, ezzel közelítettem! meg leginkább azt a gondolatot, hogy ezzel az akcióval minél kevesebb konkurrenciát okozzak a gaz14*
