Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
76 Az országgyűlés képviselőházának kiintetében ezideig nem eszközölt is eljárása során a hatályjban álló gazdavédelmi írendelíkezéseket természetesen szem előtt tartotta. Kérem a t. Képviselőházat, hogy az interpellációira a fentebbiekben megadott válaszomat tudomásul venni méltóatassék., Budapest, 1934. évi október hó 25-én. Dr. Imrédy Béla s. k., m. ikir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nines jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a választ tudomásul vennií (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Osváth Pál képviselő úrnak az 5100— 1931. M. E. sz. rendelet egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasiz Osváth Pál országgyűlési képviselő úrnak az 5100/1931. M. E. számú kormányrendeletnek az öröklési illeték bélyeggel lerovására vonatkozó szabályok tekintetében való módosítása tárgyában a pénzügyminiszterhez intézett és 1933. évi március hó 29-én élőszóval is előterjesztett interpellációjára. A t. képviselő úr a következő kérdést intézte hozzám: »Hajlandó-e a miniszter úr a szükséges intézkedéseket megtenni aziránt, hogy az 5100/1931. M. E. számú rendeletnek ama rendelkezése, amely szerint olyan hagyatékok után, amelyeknek örökösödési illetéke az 50 pengőt nem haladja meg, az illeték a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvön toélyegjegy ékben háromszoros bírság terhe mellett lerovandó, hatályon kívül helyeztessék, a korábbi jogállapot helyreállíttassék, vagy akként módosíttassék, hogy a kis hagyatékoknál se járjon az illetéklerovási késedelem bírságolással.« A kérdést megvizsgáltattam és ez alapon a kérdésre a következőket adom elő: Tekintettel arra, hogy a legkisebb birtokosok osztályára nehezedő teherről van szó, figyelembevéve azokat a rendkívül nyomasztó körülményeket, amelyek között ez az osztály ma él, a vonatkozó szabályt — időközben — az 1934 :68.700. számú rendeletemben a következőképpen enyhítettem: »Ha a királyi közjegyző által kiszámított öröklési és esetleg kapcsolatos ingatlanvagyonátruházási illeték összege 50 pengőnél nem több és azt bélyeggel le nem rótták, az illetékkel együtt kétszeres bírságot is ki kell ugyan szabni, de a fizetési meghagyás szövegében figyelmeztetni kell az ügyfelet, hogy ha a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt az egyszeres illetéket befizeti, akkor a bírság megfizetése alól teljesen mentesül. Ennek megfelelően, ha az egyszeres illeték befizetése 30 nap alatt megtörtént, a bírság teljes összegét hivatalból törölni kell.« Budapest, 1934. évi október hó 24-én. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a választ tudomásul venni. (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Osváth Pál képviselő úrnak a csépléshez szükséges anyagok árának mérséklése, a cséplési bér forgalmiadójának megszűntetése és a Ibolettabírságok törlése tárgyában előterjesztett interpellációjára. ?í>. ülése 193 If november lU*én, szerdán. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasizi Osváth Pál országgyűlési képviselő úrnak a eséplésnél használt hajtó és kenőanyagokat terhelő vámok, illetékek és más kincstári terhek elengedése tárgyában. Az interpelláló képviselő úr első kérdésére azt felelhetem, hogy a cséplőgépek hajtásának a céljaira használt' ásványolajtermékek engedély mellett fogyasztási adómentesen szerezhetők be és használhatók fel. Az ásványolajtermékekre megállapított vámok ezeknél a cikkeknél közvetlen terhet nem jelentenek, mert az egész szükséglet belföldön termelt áruval nyert kielégítést. A vámvédelem ezeknél a cikkeknél csak mint áralapító tényező jön tekintetbe, de alig érvényesül, mert az ásványolaj finomító gyárak között éles árharc van, ami a belső piac árainak kialakulásánál a vámvédelem hatását ellensúlyozza. A kenőanyagok, tehát a kenőolajok és gépzsírok a mezőgazdaság részére sem adómentesek, ezeket tehát a fogyasztási adó terheliEzeknek a cikkeknek a fogyasztási adó alól való nientesítése már több ízben képezte tárgyalások anyagát, keresztülvihető azonban nem volt, mert adómentes kenőolaj nak a mezőgazdaság részére való kiadása esetén a visszaéléseknek olyan tág lehetősége nyílt volna, amely a kincstárnak az ásványolaj adóból származó bevételeit komolyan veszélyeztette volna. Ami a mezőgazdasági célokra szolgáló ásványolajtermékek árát illeti, közölhetem, hogy ezeknek az áraknak a megvizsgálására a kereskedelemügyi minisztérium az árelemző bizottságot utasította s az említett bizottság az utasításnak megfelelően el is járt, de arra a megállapításra jutott, hogy az ásványolajtermékek árai általában véve sem a külföldi, sem a békebeli hazai árakhoz viszonyítottan jelentős eltérést nem mutatnak. Az árvizsgálóbizottság vizsgálatának befejezte óta pedig az ásványolajkartell megszűnt, az ásványolajfinomítógyárak között éles árharc fejlődött ki, úgyhogy az ásványolajtermékek ára azóta még visszaesett. • At. interpelláló képviselő úr második kérdésére tisztelettel a következőket válaszolom. A bércséplés díja az 1921. évi XXXIX. te. 29, és 30. Va alapján általános forgalmiadó alá esik. A cséplőgépekkel folytatott ennek az ipari munkának a forgalmiadó alól való mentesítését már több alkalommal kérték, azonban az államháztartás nehéz helyzetére való tekintettel erről az adóbevételről ezidő szerint lemondani nem lehet. Éppen ezért a mentesítés iránt intézkedni módomban nem áll. A t. interpelláló képviselő úr harmadik kérdésére tisztelettel a következőket válaszolom. Az 1930. évi XXII. te. 3. §-a és az 1932. évi 3500. ME. számú rendelet 7. |-a értelmében a cséplőgéptulajdonos a gépkeresetre vonatkozóan termelőnek tekintendő és szelvénybeváltásra jogosult. Azonban a törvény 2. §-ának első pontja és az id. rendelet 5. § (1) pontja értelmében háztartási és mezőgazdasági célra csak a mezőgazdák és nem a termelőnek tekintendő személyek ruházhatták át gabonajegymentesen a gabonát. A cséplőgéptulajdonos tehát a fennálló szabályok értelmében a mezőgazdák részére sem adhatta el gabona jegymentesen a gabonát. Ennek a szabálynak az alkalmazása az 1933. évi július elsejétől semmiféle megterhelést nem jelentett, mert az 1933/1934. költségvetési évben a gabonalevélnek külön értéke nem volt, 1934.
