Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

74 Az országgyűlés képviselőházának , az ingatlan-adásvételek után való illetékfizetési kötelezettségnek' jelenlegi törvényes szabályai oly irányokban változtassanak meg, amelyek ezt a kötelezettséget gyöngítik és ennek a kötelezettségnek számításba vétele nélkül való ügyletkötési hajlamnak nagyobb tápot adnának, magamévá nem tehetem. Itt rá kell mutatnom, arra, hogy a t. képviselő úrnak az a kívánsága, hogy az ingatlanadásvételi ügyletek után kiszabott illetéknek telekkönyvi elsőségi joga az eddigi 5 évi határidő helyett 10 évig álljon fenn, teljesült, amenyuyiben a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920:XXX1V. te. egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában időközben kiadott 8900/1934. M. E. számú rendelet 1. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: »Ha a vagyonátruházási illeték erejéig a jelzálogjogot a telekkönyvi hatósághoz a 2 évi határidőn belül érkezett kérvény vagy megkeresés alapján bejegyezték^ az illetékkövetelés törvényes elsősége a 2 évi határidőn túl is fennmarad.« Az idézett rendelet 2. §-ának (2) bekezdése pedig a következő rendelkezéseket tartalmazza: »Ha ez a 2 évi határidő már letelt ugyan, de a törvényes elsőség az 1920 : XXXIV. te, 23. ^. (4) ^bekezdése értelmében még fennáll, ez az elsőség korlátlan ideig tovább is fennmarad.« Ezek szerint a vagyonátruházási ügyletek után kiszabott illetékeknek törvényes elsősége, ha az; illeiték erejéig a jelzálogjogot két éven belül bekebelezték,, korlátlan ideig fennmarad. Ez a rendelkezés hivatva lesz úgy a kincstár, mint-a hátralékos fél érdekeit szolgálni. Nem tehetem azonban .magamévá azt a kívánságot, hogy az ingatlan vételi illetéKek hátralékai a megvett ingatlan értékének csökkenése arányában leszállíttassanak. Az illetékjognak alapvető szalbálya az, hogy mindenkor a szerződéskötés idejében meglevő érték az illetékkiszabás alapja, amellyel a felek számolnak. Ettől az értéktől nem lehet eltérni sem lefelé, sem pedig felfelé', vagyis tehát akkor sem, ha az érték utóbb emelkedik. Az értékváltozási elv figyelembevétele) ugyanis az utóbbi esetben az állami illetékkövetelés összegének felemelésére vezietne, aminek a megvalósíthatatlanisága nyilvánvaló. De ha ez így van, akkor éppúgy mellőzni kell a onásilk irányban való értékváltozás figyelembevételét is. Nemi vállalhatom annak a törvényes jogszabálynak a megváltoztatását sem, hogy a foiganatlba ment ingatlan-adásvételek után, vagyis olyan esetekben, amikor a vevő az ingatlant már birtokába vette, vagy azt már a nevére telekkönyvezték, az illeték megfizetése alól szabadulni lehessen azon a címen, hogy a vevő a szerződési feltételeket teljesíteni nem tudta és ez okból az ingatlant az eladónak visszaíboesátani kényszerült. Helytelen irányzat lenne, ha a törvényihozás ilyféle rendelkezéssel támogatná a szerződő feleknek azt a felfogását, hogy az^ ingatlanvétellel kapcsolatban a kincstári illetéknek a kiegyenlítése időrendben nem elsősorban, hanem utolsó sorban figyelembe veendő kötelesség. Ilyen írendelkezés azért is indokolatlan lenne, mert az a kár. amely a szerződés fellboonlása esetén az illetékteher viseléséjben jelentkezik, valójában nem az illetéktörvény szigorúságából, hanem a szerződő társ megválasztása körül tanúsított, nem kellő mérvű óvatosságból eredt, aminek következményeit pedig az államkincstárra áthárítani nem lehet. Mindezeket az egyenként megemlített kívánságokat a kiemelt jogelvi és állami és tár9. ülése 19SU november 14-én, szerdán. sadakui etikai szempontokon felül a jelen helyzetben különösen még azért sem láthatom teljesíthetőnek, mert az államkincstári illetékköveteléseknek olyan nagymérvű kisebhedését hoznák magukkal, aminő az államháztartás jelemlegi mérlegének helyre nem hozható módon való megibolygatására alkalmas lenne. Ismeretes taz is, hogy éppen ezeket az illetékköveteléseket a töirviényhozás állami hitelművelet fedezetéül lekötötte, ennek a fedezetnek utólagos rendelikeaésekkel való csökkentése tehát már ez okból is kerülendő. A végrehajtás tekintetében való türelemmel a pénzügyi hatóságok, amiként előbb már említettem, eddig is messzemenő módon iparkodtak a régi illetékekkel tartozó felek nehéz hlyzetén enyhíteni. Olyan általánosságban való részletfizetési engedélyezés azonban, aminő az adóknál történt, az illetékekre nézve, ezeknek eltérő természeténél fogva szóba nem jöhet, hanem az illetékeknél csak az egyes esetek külön megbírálása alapján, a méltányosság szerint engedélyezhetők a fizetési kedvezmények, aminőknek a régebbi illetékhátralékok tekintetében az eddigi szellemben való méltányos engedélyezésétől a jövőben sem zárkózom el. A késedelmi kamatok tekintetében rámutatok arra, hogy a régebbi, súlyosabb kamatkulcsnak 9%-os mérvre való leszállítása közel 2 éve megtörtént már, és ugyanakkor módot nyújtott a jogszabály arra is, hogy méltányos esetekben a fizetési kedvezmények további kamatmérsékléssel, évi 6%-os kamat mellett engedélyeztessenek. Ezt a kamatmérséklést a pénzügyi hatóságok a régebbi illetékhátralékokra eddig is megengedték s ennek megengedésétől, a régebbi hátralékok tekintetében, az eddigi méltányos szellemben ezentúl sem zárkózom el. A kamatkulcsnak még további mérséklését azonban nem vállalhatom, mert a kamatkérdés a köztartozások egész területére egységes és az általános hitelviszonyokkal is párhuzamban tartandó s ezen tekintetekből a kamatkulcs változtatása mostanában nem időszerű. Ha viszont a régebbi ingatlan-adásvételi illetékhátralékok vagy általában az illetékhátralékok tekintetében engedélyeztetnék külön a kamatmérséklés, illetve az illetéktartozásra már befizetett összegeknek kamatra számolt részei bizonyos arányban a tőkehátralék apasztására számoltatnának el, az már nem kamatügyi szabályozás lenne, hanem ebben ahhoz hasonló különös köztehermérséklés jelentkeznék, mint aminő a tőkehátraléknak bármely címen való apasztása, aminek a legkülönbözőbb okokból mellőzendő voltát az elmondottakban máikifejtettem. Budapest, 1934. évi október hó 31-én. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Neuberger Mihály képviselő úrnak Stelczer Mátyás vármegyei tisztifőügyész által elkövetett visszaélések tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): A m. kir. pénzügyminiszter írásbeli válasza Neuberger Mihály országgyűlési képviselőnek a m. kir. belügyminiszter és a m. kir. pénzügyminiszter urakhoz a dm Stelczer Mátyás vármegyei tisztifőügyész