Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 29, külföldi példák. Viszont azonban válság idejében a szóbanlevő üzlet igen veszélyes, mert az a társadalmi réteg, amelyre az ilyen intézetek támaszkodnak, csekély gazdasági erővel bír és az ügyfelek részéről vállalt szolgáltatások csökenése, vagy éppenséggel teljes elmaradása, valamint az ilyen időben sűrűn előforduló felmondások az építőtakarékokat múlhatatlanul válságba döntik. Ez történt általában a külföldön s ezek a körülmények a Saját Otthon Építőtakarékszövetkezet esetében is mindenesetre súlyosan esenek latba. Az is kétségtelen, hogy egyes építőtakarékoknál a gesztié nem volt reális. A Saját Otthon Építőtakarékszövetkezet esetében értesülésem szerint, adminisztrációra és propagandára oly tetemes összegeket költöttek, amelyek lényegesen meghaladták a vállalat jövedelmezősége és anyagi ereje által vont kereteket. Minden esetre azon leszek, hogy a vállalat likvidálása lehetőleg úgy hajtassák végre, hogy az érdekeltek, elsősorban a betevők veszteségei a leíhetőséghez képest csökkentessenek. Az interpelláció 2. pontja azt a kérdést tartalmazza, hogy milyen intézkedéseket szándékozom tenni abban az irányban, hogy az építőtakarékok ma szokásos üzletszerzési módja mellett a közérdek megóvassék. Idevonatkozólag közlöm, hogy rendelet van elkészítés alatt, • amely szabályozni fogja az építőtakarékok működését és azokat ellenőrzés alá fogja helyezni. A rendelet oly intézkedéseket fog tartalmazni, amelyek alkalmasak lesznek a közérdek megóvására. Budapest, 1934. évi .november hó 6-án. Dr. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszter. Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Mojzes János képviselő úrnak sürgős illetékügyi rendelkezések tárgyában folyó évi június hó 6-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy azt felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasz Mojzes János országgyűlési képviselő úrnak sürgős illetékügyi intézkedések tárgyában előterjesztett interpellációjára. A t. interpelláló képviselő úr azt kívánja: 1. az ingatlan adás-vételi ügyletek után kiszabott illetéknek telekkönyvi elsőségi joga az eddigi 5 évi határidő 'helyett 10 évig álljon fenn, hogy a pénzügyi hatóságok ne legyenek kénytelenek az illetéknek 5 év alatt való kiegyenlítését szükség esetén az ingatlan-végrehajtás keresztülvezetésével is szorgalmazni; 2. a régi időből hátralékban maradt ingatlan-adás-vételi illetékek Összege olyan arányban leszállíttassék, mint amilyen mérvben a megvett ingatlan értéke időközben csökkent; 3- az illetékhátralékok késedelmi kamatlába leszállíttassék és a régi illetéktartozásokra befizetett részletekiből kamatra elszámolt összegek a késedelmi kamatláb leszállításának megfelelő arányban a még fennálló tőkehátralék apasztására átszámoltassanak; 4. az illetékhátralékokra általában 5 évi, a védett birtokoknál pedig 10 évi részletfizetés engedélyeztessék, vagy a részletekben való fizetés más módon lehetővé tétessék; 5. az ingatlan-adásvételi illetéknek még fennálló bátraiéka töröltessék olyan esetekben, . ülése 1934 november 14-én, szerdán. 73 amikor a vevő a gazdasági válság miatt nem tudott az eladóval szemben vállalt kötelezettségének megfelelni s e miatt volt kénytelen a megvett ingatlant az eladónak visszaadni. Élőre kell bocsátani, íhogy az illetékek általában is, de különösen az élők közötti visszterhes vagyonátruházásokra szabott illetékek, amelyekre az interpelláció vonatkozik, egészen más természetű közszolgáltatások, mint az adók. A legfőbb különbség abban jelentkezik, hogy amíg az országnak minden lakosa, akinek keresete vagy^ bárminő jövedelme vagy vagyona van, kényszerítő módon a saját akaratától függetlenül, szükségképpen adóalany, addig az élők közti visszterhes vagyonátruházási illeték fizetésére vonatkozó kötelezettséget az alanynak saját akaratától függő cselekménye, a szerződéskötés idézi elő. Mielőtt az alany a szerződést megköti, módjában van és saját jól felfogott érdekében kell is, hogy gondosan mérlegelje, minő kötelezettségek hárulnak a szerződésből rája és minő fedezetekből számíthat azoknak kiegyenlítésére. Innét van, hogy az illetéktörvény a visszterhes ingatlan vagyonátruházásokra és különösen az ingatlan-adásvételekre nézve általában szigori'ibb szabályokat tartalmaz, mert körültekintő gondossággal eljáró ügyfeleket tart szem előtt, akik a szerződésből folyó illetékfizetés fedezetét előre biztosítják és erre vonatkozó biztosított fedezet nélkül a szerződést nem kötik meg. Ebből ered az 1923. évi XXXII. te. 8. \ c) pontjában iktatott az a törvényes jogszabály, hogy az ingatlannak élők között kötött, visszterhes jogügylettel való átruházása esetén, az illetékfizetésre kötelezett fél, a szerződésben kitüntetett vételár vagy becsérték után járó vagyonátruházási illetéket a jogügylet bejelentésére kitűzött 15 napos határidőn belül köteles készpénzben befizetni. Ez az, idézett jogszabály a szóbanlevő illetékek természetével összhangban van és ebből az következik, hogy az ingatlan-adásvételi illetékek befizetésére halasztást rendszerint egyáltalán nem s legfeljebb nagyon kivételesen méltányos esetekben, igen szűk keretek között lehet engedélyezni. A pénzügyi hatóságok az utóbbi években ezen az elven gyakran túlmentek és ingatlanadásvételi illetékek tekintetében^ is engedélyeztek lényegesebb fizetési halasztásokat és hoszszabb tartamú részletfizetéseket, amely engedélyek a szóbanlévő régi hátralékok keletkezéséhez vezettek. Ebben a körülményben már annak a nehéz gazdasági helyzetnek legmesszebbmenő fokú méltánylása jelentkezett, amelyekbe az ingatlanokat vevő és eladó olyan felek kerültek, akik az ügyletkötésbe kevésbbé óvatosan, teljesen biztosított fedezetek nélkül, kisebb vagy nagyobb részben az előre nem látható, jövőbeni eshetőségek kedvező megítélésére támaszkodva bocsátkoztak bele. Minden olyan rendelkezés, amely a fizetési kedvezmények engedélyezésének gyakorlatában már eddig is jelentkező, rendkívül méltányos szellemen ^túlmenne és a kevésbbé óvatos szerződéskötésből eredő illetékfizetési nehézségeken nemcsak a végrehajtás körül a lehetőségig f tanúsított türelemmel, hanem ezt meghaladó módon, különösen pedig az illetéktehernek a késedelmes kiegyenlítéssel kapcsolatban való csökkentése útján iparkodnék segíteni, elsősorban az adómorálra, de ezenfelül a szerződéskötési morálra is romboló hatással lenne. Ennélfogva azokat a kívánságokat, hogy 12*
