Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 298. meknek a rentabilitását megtekinteni. Mindenkinek van olyan ismeretségi köre, ahol megvizsgálhatja a mezőgazdasági üzemek kiadási és bevételi tételeit. És akkor méltóztassék ezen dolgok ismeretében és tudatában támogatásomra lenni abban, hogy fizessük meg ezeknek a mezőgazdasági termeivényeknek az arait, tegyük rentabilisabbá a mezőgazdasági termelést és garantálom a képviselő uraknak, hogy törvényes módot fogok találni arra, hogy ebből a pluszhaszonból elsősorban a mezőgazdasági munkásság kapja meg az őt magát igenis nagyon jogosan megillető részt. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szerettem volna minden felszólalt képviselőtársamnak válaszolni, de az idő rövidsége miatt még csak arról a két határozati javaslatról emlékeztem meg, amelyet Györki Imre képviselő úr nyújtott íbe. Nem vagyok hajlandó az általam már elmondott indokoknál fogva egyik határozati javaslatot sem elfogadni. Az egyik határozati javaslatban a mezőgazdasági kötelező biztosításról van szó. Az erre vonatkozó indokaimat már elmondottam. A másik határozati javaslatra nézve pedig, amely a munkaviszonyból eredő jogi vitás kérdések elintézését a munkaügyi bíróság hatáskörébe kéri utaltatni, (Györki Imre: Ideje lenne!) méltóztassanak megengedni, hogy csak egy példát hozzak fel a magam praxisából. Amikor szolgabíró voltam, abban az időben egyszerre azt vettem észre, hogy különböző, előttem igen rossz hírben álló gazdaságok nem kötik meg az aratási szerződéseket és közvetlenül az aratás előtt alkalmaznak munkásokat aratásra. A dolgot megvizsgálván, kiderült, hogy azért nem kötik meg ezeket az aratási szerződéseket, mert, ha a munkásoknak panaszuk van gazdájuk, munkaadójuk ellen, a közigazgatási hatóság elé kerülvén a dolog, az aratás közben kiszáll és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, — az én vidékemről merem állítani — csaknem kivétel nélkül, ha tendencia volt benne, az mindig a munkásság javára szóló tendencia volt, (Propper Sándor: Minden szolgabíró így tesz?) de különben is rendes polgári útra terelődött volna a dolog. Bocsánatot kérek, az az együgyű szegény ember, amikor tárgyalásra kerül a sor és annak a másik félnek az ügyvédjével kerül szembe, sokkal nehezebben fogja megkapni igazát, mint megkapta attól a szolgabírótól, attól a közigazgatási hatóságtól. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) Nyugodtan mondom, hogy ezért nem teszem meg. Ha azt fogom látni, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság óhaja lesz ez valóban, (Györki Imre: Régi óhaja!) akkor fogom merni csak nyugodtan — még pedig nem félrevezetett óhaja lesz — (Úgy van! a jobboldalon.) az ilyen határozati javaslatot magamévá tenni. (Györki Imre: Tudatlan és rosszindulatú tiszteletbeli főszolgabírókra bízni, miniszter úr?) A jelen esetben én voltam a tiszteletbeli főszolgabíró. (Györki Imre: Azoknak fogalmuk sincs a jogról! Könyvet többé kezükbe sem vesznek! — Zaj-) Elnök: Csendet

r kérek! (Strausz István: Jog- és államtudományi doktorok a legtöbben! — Györki Imre: Ha megszerezték, soha többé könyvet nem vesznek a kezükbe! — Mikecz István: Viszont az ügyvédek nem kereshetnek annyit! Ez az! — Györki Imre: Az alispánok többet kereshetnek, mint az ügyvédek!) A képviselő urat rendreutasítom! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 1934 november 13-án, kedden. 57 T. Képviselőház! Én azzal a szeretettel hocsátottam ezt a törvényjavaslatot a t. Képviselőház elé, mint amilyen szeretettel méltóztattak azt fogadni és ez a közös érzés bennünk annak a 228.000 családnak megbecsüléséből ered, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akik elsősorban dolgoznak azon, hogy ennek az országnak a mindennapi kenyere meglegyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a, baloldalon.) Kérem önöket, hogy azt a munkásosztályt, amely így dolgozik, méltóztassék mindig megbecsülni — és ez a kérelmem szól elsősorban a magyar földbirtokososztályhoz, de általában mindenkihez, aki élvezője ennek az óriási munkának, amelyet ez a 228.000 család végez a magyar földön — és munkájában elismeréssel támogatva, méltóztassék mint >a magyar közélet, a magyar munkásság legértékesebb, legtöbbet dolgozó és legpro dukáló bb rétegét szeretetükbe fogadni. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Tölbbség.^ A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik az általános vita során benyújtott határozati javaslatok felett való szavazás. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Csendet kérek ! Sorrend szerint következik Györki Imre képviselő úr I. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy három hónapon belül nyújtson he törvényjavaslatot, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott munkások munkaviszonyából eredő jogi vitás kérdések elintézése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Következik Györki Imre képviselő úr II. számú határozati javaslata, amelyben utasítani kéri a földmívelésügyi miniszter urat, hogy három hónapon belül terjesszen be törvényjavaslatot a mezőgazdaságban alkalmazott munkások szociális biztosításáról. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak e határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét): Farkas István! Farkas István: T. Ház! Szomorú képét látjuk itt a miniszter úr felszólalásának, imént elmondott beszédének. Régi magyar főúri szempont nyilatkozik meg benne, az a főúri szempont, amely a földön keresztül nézi a dolgozó9