Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-298
58 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 193A november 13-án, kedden. kat. A miniszter úr nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a magyar földet az a 228.000 ember műveli, túrja, szántja, veti, az a 228.000 ember dolgozik és néhány nagyúr élvezi annak gyümölcsét, amit ezek dolgoznak és művelnek. Ha a földet úgy vesszük, amint én említettem, nem szerezték azt az urak, hanem kapták adományban, elrabolta egyik a másiktól. Itt van ez a föld, és a magyar nemzetet, a magyar népet nem lehet másképpen megmenteni, mint úgy, ha részesítjük a föld jogában. Lehet csak a földesúron keresztül nézni a dolgot? A földesuraknak kölcsön, a földesuraknak kedvezmény, és ha majd azoknak jól megy, akkor juttatnak valamit a dolgozóknak is. Bocsánatot kérek, akkoo* az állani osztály állam, tisztán osztályállam, mert a miniszter úrnak ez a beszéde azt jelenti, hogy Magyarország feudális osztály állam, amely majd akkor juttat valamit a mezőgazdasági népességnek, ha neki nagyon jól megy. Hát miért van akkor itt az állam, miért tartjuk ezt az államot, miért adózunk érte? Miért csak erről az egy osztályról gondoskodnak mindig? Nem akarok erről a kérdésről többet beszélni, nincs is idő ezzel sokat foglalkozni, tény azonban az, hogy ez a beszéd visszataszító, visszataszító minden kultúrember előtt, mert egy kormánynak kell módot találnia arra, hogy a legszegényebb néposztályon segítsen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt nem tudja, akkor nem ér a kormányzás semmit sem, akkor megyünk a züllés, a tönkremenés felé. (Propper Sándor: Csupa jámbor óhajtás!) De én teszek egy indítványt. Ennek a törvényjavaslatnak a címe úgy szól, hogy: »Törvényjavaslat a gazdasági cselédek szolgálati idejéről.« Ez a »cseléd« szó is jobbágymaradvány. Ne vegyék tőlem rossz néven, utálom a jobbágymaradványokat. Már a Társadalombiztosítónál is belevették a törvénybe, hogy nincsen cselédleány, hanem háztartási alkalmazott van. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A németek a »Bauer« szót használják!) Ne maradjunk a németeknél, hanem maradjunk annál, hogy a városokban nincsen már cselédleány, hanem háztartási alkalmazott van. (Lázár Andor igazságügy miniszter: És az szebb?) Ez egy jobbágymaradvány. A szolgát elnevezték altisztnek és más hasonló állások is vannak. (Györki Imre: Hát az szebb?) Van már háztartási alkalmazott, segédmunkás, altiszt. Javaslom tehát, hogy a »cselédek« szó helyett itt is vegyék fel azt, hogy a »gazdasági alkalmazottak«-ról szóló törvény. Ennyi változtatást elfogadhat a miniszter úr, ez a változtatás nem változtat a törvényjavaslaton, de legalább nem liaszuálunk törvénytárunkban egy il y eu régi jobbágykifejezést, amilyent már más területen eltörültünk. A városi cselédleányokra nézve bevették a Társadalombiztosítóról szóló törvénybe, hogy háztartási alkalmazottak. Hát ennek a 228.000 embernek is tegyék meg, hogy vegyék be a szövegbe, hogy ne legyenek cselédek, hanem mezőgazdasági alkalmazottak. Nem kerül semmibe sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni! Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Farkas István képviselő úr indítványát bizonyos megfontolások után talán magamévá tehetném, de a jelen esetben ez teljesen lehetetlen a számomra, mert ez a törvényjavaslat nem változtat semmit az 1907 : XL V. t.-cikken, (Farkas István: Nem baj!) tehát annak a nomenklatúrájához kell alkalmazkodnom ebben a törvényben is és így más nomenklatúrát, mint amelyet ott ismerünk, a jelen esetben nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Miután Farkas István képviselő úr indítványát nem házszabályszerűen adta be, az nem tárgyalható és nem bocsátható határozathozatal alá. Így tehát a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—5. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirendünk szerint következik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Niamessny Mihály előadó: T. Képviselőház! Az előrehaladott időre való tekintettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy előadói beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulnia (Igen!) A Ház a kért halasztást megadja. Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása; továbbá 2. a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalása. Amennyiben a t. Ház napirendi javaslatomat elfogadja, egyúttal indítványozom azt is. hogy az interpellációk meghallgatására — a szónokoknak a házszabályokban biztosított jogainak sérelme nélkül — délután 6 órakor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mondom ki. Kíván valaki szólni? Brandt Vilmos jegyző: Lang Lénárd! Lang Lénárd: T. Képviselőház! Nagy várakozással néz az egész közvélemény a Képviselőház őszi ülésszaka elé abban a reményben, hogy a kormány végre-valahára a jelenlegi komoly időkhöz mért nagy és fontos törvényjavaslatokkal fog a Képviselőház elé jönni. Táplálták ezt a reményt azok a hírek, amelyek a pannonhalmi és bakonyi minisztertanácsokról szóltak, ahol állítólag igen nagy terveket kovácsoltak és igen nagyfontosságú törvényjavaslatokat készítettek elő. Mivel e törvényjavaslatokat egyelőre nem látjuk, (Meskó Zoltán: Csak a kovácsokat látjuk!) a látszat az, mintha a helyzet annyira javult volna, hogy ezekre talán nincs is szükség. Ez a látszat különösen akkor, ha a hivatalos jelentéseket és statisztikákat a kormánysajtóban olvassuk,