Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

50 Az országgyűlés képviselőházának I akiket — mint olvassuk — egy árverés is gyilkosokká, es alád irtokká tesz. Télvíz ideje előtt állunk, mélyen t. képviselő uraim, s egy rossz termés után vagyunk. Nem hogy megtiltani kellene, hogy kimenjenek, hanem éppen ellenkezőleg kérni és könyörögni kellene, hogy menjenek ki a nép közé azok a férfiak, akikben a nép még bízik és akik becsülettel szolgálják az egyetemes nemzeti érdeket. Erre hívom fel az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Nemcsak mint földmívelésügyi miniszterhez fordulok, hanem mint Kállayhoz, mint a Kállay-nemzetség tagjához, mint Magyarország egyik legrégibb, legősibb családjának leszármazottjához s arra kérem őt, hogy ennél a lépésnél ne álljon meg. Tegye meg a következőket is egymás után s akkor a magyar nép áldani fogja Önt, mert a magyar nép mindig hálás volt azok iránt, akik velük törődtek. A javaslatot pártállásomnál fogva nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bárczay János! Bárczay János: T. Ház! A magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő javaslatot. Örömmel üdvözlöm nem politikai pártállásomnál fogva, hanem azért, mert ez a javaslat egy régi hibát küszöböl ki, amely hibát mindig láttunk mi, akik falun élünk és akik együtt éreztünk azokkal a szerencsétlen emberekkel és szerencsétlen családokkal, amelyek éppen a legrosszabb időjárásban, január elsején voltak kénytelenek helyüket elhagyni és sokszor hosszú kilométereket szekéren megtenni, míg új helyükre megérkeztek, egy fűtetlen, elhanyagolt, piszkos lakásba. Mélyen t. Ház, nem is gondolnánk, hogy milyen rettenetes áldozatokat követelt ez a január elsejei hurcolkodás. A magyar mezőgazdasági munkást és a magyar cselédet általában véve, hála Istennek a legkevésbé fertőzte meg az egyke és ezekben a családokban nem ritka eset, hogy 8—10 gyermekkel is meg vannak áldva. Ezek az apró gyermekek, sokszor egy-kétnapos újszülöttek a téli hidegben és szélben átfázva, gyakran egész életüket kísérő gyógyíthatatlan betegségeket szereztek saját hibájukon kívül, gyakran elpusztultak ebben a hurcolkodásban; de gyakran elpusztult maga az édesanya is, aki csak nemrég adott életet újszülött gyermekének. Osztom Meskó Zoltán t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy nagyon sok reformra van szükség és még nagyon sokat kell cselekednünk a magyar mezőgazdasági cselédek és a magyar mezőgazdasági munkások, általában a magyar falusi lakosság érdekében, mert tagadhatatlan az, hogy éppen ez a nemzetfenntartó elem, amely egy évezreden át volt ennek az országnak a pillére és amely lakosságra és magyar fajtára akarják újraépíteni, — meg vagyok róla győződve —• úgy a jelen kormány, mint a jövendő kormányok is a jövő magyar ezer esztendőt, mondom ez a magyar faj sokszor nagyon mostoha sorsban van. Mérlegeljük azonban azokat az eszközöket és körülményeket, amelyek a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére állanak, abból a, célból, hogy a magyar fajtán és éppen a magyar falun segítsen. Amikor ezt a törvényjavaslatot nézem, azt látom, -, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, átérezve ezeket a szociális szükségleteket és átérezve azokat a nehézségeket, amelyekben a magyar fajta, a magyar vidék, a falusi lakosság van s amelyek8. ülése 193 U november 13-án, kedden. nek terhe alatt roskadozik, ezeken segíteni akar. Ezzel a cselédtörvénnyel, ezzel a.hurcolkodási törvénnyel éppen azt a kérdést akarja megoldani, amely a legszerencsétlenebb, a legkirívóbb volt, amely a hurcolkodásra, költözködésre kényszerült családokat sújtotta, éppen abban az időben, amikor az időjárás a legmostohább. Ez a javaslat tényleg a gazdasági cselédségnek a javát szolgálja és a földbirtokososztály, a munkaadó érdekével ellentétes, mert éppen arra az időre esik a cseléd hurcolkodása, amikor a gazdaságokban a legnagyobb munkaidő van és a mi szélsőséges klímánkat véve alapul, az a 3—4—5 nap, sokszor egész hét, amely a cselédhurcolkodással eltelik, múlhatatlan károkat és veszteségeket jelent a magyar mezőgazdaság számára. Természetszerűleg meg kell azonban hajolni azok előtt a fontos okok előtt, amelyek a cselédköltöztetést január elsejéről április eisejére tolták ki és egyéb kis, mellékes körülmények nem lehetnek mérvadók ilyen fontos törvényjavaslat elbírálásánál. Azokkal a megállapításokkal szemben, amelyek az időpont megválasztását nem tartják a legszerencsésebbnek, méltóztassanak megengedni, hogy rávilágítsak arra, hogy a magam részéről az időpontot jól átfontolt és a viszonyok ismeretében megállapított időpontnak tartom, mert eltekintve a január elsejétől, amely a mezőgazdaságban tényleg munkaszünetre esik és amikor a magyar mezőgazdának leginkább van ideje arra, hogy cselédeit költöztesse, figyelembe véve a szociális szempontokat, talán az egyetlen leghelyesebb és legalkalmasabb időpont a cselédköltöztetésre április elseje. Országunkban ugyanis április 1-én rendes körülmények között már kitavaszodik, az időjárás kellemes, úgyhogy ezek a hurcolkodások nagyobb veszedelmek és betegségek nélkül lebonyolíthatók. Április elseje utáni időre azonban nehéz lenne áttenni a hurcolkodás idejét, mert április elseje után a konvenciós cseléd már megkezdi munkáját a maga illetményföldjén. Természetes, hogy a saját földjét meg akarja munkálni, maga akarja bevetni, mert tartja a közmondást, hogy ki mint vet, úgy arat. Ha tehát április elseje utánra tennők a hurcolkodás idejét, kitennők a mezőgazdasági cselédet annak, hogy az ő elődje, az első cseléd mívelje meg a földet és nem gondolva arra, hogy nem ő szedi le a gyümölcsét, csak tesséklássék munkálná meg. De ki térítené vissza a távozó cselédnek a vetőmagot, amelyet bevetett a földbe? (Felkiáltások a balközépen: A kapásnövények!) A kapásnövényeknél is április elején már vetünk rendes körülmények között. (Felkiáltások a balközépen: Májusban!) Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat tényleg ennek a szociális kérdésnek átérzéséből fakadt. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban hangzottak el olyan bírálatok is, amelyek a magyar mezőgazdaság munkaadóját, a magyar földbirtokososztályt kritizálták. Lehetnek kivételek, de rendes körülmények között a magyar földbirtokos cselédeivel, azt mondhatnám, egy közös családban él, cselédjeinek örömében és bánatában osztozik. Nem kevés gazdaság van, ahol a cselédek apáról-fiúra szolgálják azt a gazdaságot, ahol 20—30 esztendeig vannak szolgálatban. (Ügy van! jobbfelőL) S a gazda saját jól felfogott érdekében is igyekszik cselédjét alátámasztani, törekszik arra, hogy cselédje prosperálni tudjon, boldoguljon,