Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 298 mert természetszerű, hogy elégedetlen és a viszonyokkal nehezen megbékülő, sokszor éhező cseléddel nem lehet dolgoztatni, és a gazdának, aki kényszerítve van együttélni a cselédséggel, aki korán reggeltől késő estig foglalkozik azzal, nem közömbös, hogy megelégedett és jóakaratú munkássokkal dolgozik-e vagy sem, de nem közömbös a terméseredmény szempontjából sem, amelyre a magyar gazda, a földbirtokos rá van utalva, mert ettől az egyetlen terméseredménytől függ .minden, ettől függ, hogy eleget tud-e tenni kötelezettségének vagy pedig nem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig azt várni és remélni, hogy a föld megadja, a hozamát, csak akkor lehet, ha lelkiismeretesen és lélekkel művelik meg. A gazda nem mehet el minden egyes barázdába és nem mehet minden egyes eke után, az a cseléd pedig, aki elégedetlen a maga keresetével és megélhetésével, egészen biztosan nem úgy fogja művelni a földet, mint az, aki megelégedett és ragaszkodik az ő helyéhez. Ha általában végigmegyünk és megfigyeljük a gazdaságokat, tapasztalataink az élőt-, tem elmondottakat támasztják alá. Magam is bevallom és nagyon átérzem azt a szerencsétlen helyzetet, amelyben a magyar mezőgazdasági cseléd szenved, teljesen átérzem azokat a nehéz viszonyokat, amelyeknek terhe alatt roskadozik, de sajnos, ez közös minden foglalkozási ágnál és méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ezek a nehézségek talán éppen legkevésbbé a magyar mezőgazdasági cselédséget érinthetik. Abból kifolyólag, hogy a magyar mezőgazdasági cseléd járandóságai természetben voltak megállapítva, ő a konjunkturális időkben is csak azt kapta meg természetben munkaadójától, ami megélhetéséhez szükséges, terményben, sóban, fában, szénben, világító eszközökben egyaránt. A magyar mezőgazdasági cselédet tehát az értékek eltolódása és a gazdasági termények értékének csökkenése tulajdonképpen csak kisebb részben érinti, mint a nagy tömegeket, a magyar mezőgazdák tömegeit, mert csak annyiban érinti, ami az ő konvenciós vagy illetményföldjein termelt fölöslegek eladásából származik. A legtöbb esetben azonban a gazdának volt együttérzése, a gazda segíteni akart ezeken, és például a mi vidékünkön, ahol 14 köböl volt a szokványos konvenció, amelyet a mezőgazdasági munkás kapott, a rossz viszonyok idején a vármegyének majdnem minden gazdaságában 16-ra egészítették ki ezt és az ezer kvadrátöles illetményföldeket 1200 vagy 1600 kvadrátra. Ami a cselédlakások kérdését illeti, sajnos, kénytelen vagyok belátni, hogy ezek tényleg nagyon sok kívánnivalót hagynak hátra. Méltóztassék azonban meggyőződve lenni, hogy ezt nem a gazdatársadalom nemtörődömsége, nem a gazdatársadalom érzéketlensége a magyar munkások érdekei iránt okozza, hanem azok a szomorú és nehéz viszonyok, amelyek a magyar gazdatársadalom vállaira nehezednek, (ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni azt is, hogy ezzel kapcsolatosan megállapíthassam azt, hogy sajnos, még ezek a magyar mezőgazdasági cselédlakások is nagyon sok esetben sokkal egészségesebbek, sokkal jobbak, mint a falvakban lakó kisgazdák lakásai. Sajnos, nálunk faluhelyen deszkázott padlóról nagyon kevés helyen lehet beszélni, még a legjobb gazdának sincs pádimentumos, deszkázott lakása. Arról azonban én, aki elég sokat járok vidéken, — hiszen magam is falusi .imber vagyok — nem tudok, hogy lennének olyan gazdaságok, ameülése 19

SU november 13-án, kedden. 51 lyeknól egy lakásban négy vagy ennél több család is laknék. Lehet, hogy előfordulnak ilyen kivételek, azonban ezek csak kivételek lehetnek, mert nálunk a legtöbb esetben és majdnem mindenütt megvan egy ilyen csapiadnak a maga szobája, konyhája és legtöbb esetben a kis kamrája is. A magam részéről ezek előrebocsátása után hangsúlyozom, hogy nemcsak pártállásomnál fogva, hanem azért is, mert ez a javaslat nagyon fontos szociális kérdés tekintetében hoz javulást és mert ez a javaslat a földmívelésügyí miniszter úr magyar fajszeretetéből és a szükségletek átérzéséből származik, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kócsán Károly! Kócsán Károly: T. Képviselőház! Az ehhez a kérdéshez való hozzászólásra jogcímet ad nekem az, hogy a törvényjavaslatban foglalt kérdés 4 millió koronámba került még képviselőségem előtt. Ugyanis annakidején 1923ban vagy 1924-ben egy rendkívül embertelen, téli cselédkiköltöztetést tettem szóvá a »Föld Népe« című mezőgazdasági lapomban. Ennek a kiköltöztetésnek a módszere, az a szörnyű tél s annak a következménye olyan megrendítő volt, hogy tollam alól kicsiklandozta a legerőteljesebb kifejezéseket úgy, hogy a bírói megállapítás szerint túlmentem azon a határon, amelyet a kritika joga megenged. Örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak ezt az egyszerű lépését. Ez tulajdonképpen nem más, mint dokumentálása annak, hogy együttérez a föld népének ezzel a kategóriájával. Valószínűleg máiszemélyes tapasztalatainál fogva is tudja, hogy ezen a téren lehetetlen tovább fenntartani ezt a bizonytalan állapotot, ezt a rendszertelenséget és ennélfogva kivette, kiemelte a nagyon sok egyéb rendezésre váró kérdés közül ezt az egyet. Az új rendezés most már a tavasz nyílása idejére teszi át a mezőgazdasági cselédek költőzködési idejét. Ezt természetesen elfogadom, mert szembekerülnék meggyőződésemmel, ha azt mondanám, hogy helytelenítem ezt, hiszen régóta sürgettük s a költségvetés tárgyalásánál is többször szóvátettük azt, hogy ezen a lehetetlen helyzeten változtatnunk kell. Legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban néhány kérdést szóvátennem. Kengeteg sok problémájuk van a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek. Ezekről az elmúlt években sokat vitatkoztunk és a miniszter úr tiszteletreméltó elődje, aki elég hosszú ideig ült a bársonyszékben, annakidején egy kötelező ígéretet tett arra nézve, hogy — jól emlékszem erre — még abban az évben be fogja terjeszteni a mezőgazdasági munkások biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Sajnos, az idő elmúlt, a törvényjavaslat valószínűleg megszerkesztve a miniszter úr fiókjában hever és így ebből a rendkívül nagy horderejű szociális problémából ezideig nem lett semmi, pedig nagyon kívánatos volna, hogy ezekkel a szociális reformokkal tegyük lehetővé a magyar falu megerősödését és ennek a nagyon értékes alsó rétegnek, a munkásnak, a cselédnek, az emberi méltósághoz legalább közeledő megélhetését, ami az ő jövő fennmaradásuk szempontjából rendkívül kívánatos. Igen t. Képviselőház! Nálunk ebben az esztendőben is családvédelemről beszélnek tiszteletreméltó nagy testületek. Az egykekérdés folyton felüti a fejét minden területen. Itt van 8*