Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

48 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 198% november 13-OÏÏI, kedden. tam és követeltem, még a régi országgyűlésen, 10—15 évvel ezelőtt, hogy a mezőgazdasági cselédség költözködésének ügyét végre szabályozzák ebiben az országban. Magát a javaslatot helyeslem, de nem mindenben írom alá a kormány gazdasági és szociális politikáját; nem írom alá és nem helyeselhetem azért, mert nem látom a bátorságot a tettekben, hiszen amilyen szépek a programmok, az elgondolások és a beszédek, olyan bátortalanok a cselekedetek. Ez az oka annak, hogy a javaslatot nem fogadom el. Az egész országban óriási az elégedetlenség, különösen a mezőgazdasági munkások, a földmunkások körében, akik egy életen át a világ legnehezebb munkáját végzik s mégis azt tapasztalják, hogy 30—40 évi keserves, verejtékes munka után annyit sem tudnak félretenni, hogy egy-két holdacskát megvásárolhassanak. Azt kell tapasztalniuk az egész vonalon, különösen az utóbbi években, az utóbbi évtizedben, hogy azok, akiknek vajmi kevés közük volt a magyar földhöz, földbirtokosokká lesznek, az új földesurak jelentkeznek lépten-nyomon és azok, akik éjét nappallá téve, reggeltől késő estig ott dolgoznak künn a mezőn, a pusztulás felé haladnak, ha már oda nem érkeztek. Lehetetlen állapot az, igen t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy azok, akik a háború konjunktúráját is kihasználták, a földreform útján jól jártak. Ha visszaemlékezünk a földreformtörvény meghozatalára, emlékezhetünk rá, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor nagyon erős kijelentések hangzottak el azok ellen, akik a háborúban megszedték magukat, akik háborús vagyonok birtokosai lettek. A földbirtokreformtörvény meghozatalánál egy paszszust vettünk hele a törvénybe, azt, hogy az ármegállapításnál figyelemmel lesznek azokra, akik ilyen könnyen szerzett pénzzel vásárolták a földeket. Es mi történt? Az akkori napi árral szemben tényleg olcsóbban jutottak az illetők földekhez, de most azon a pénzen, amelyet azok a földbirtokosok az elvett földekért, száz és száz holdakért kaptak, négyszerannyi földet vásárolhatnak és vásárolnak is, mint amennyit elvettek tőlük. Őszintén, nyíltan és becsületesen be kell vallani itt az ország színe előtt, hogy a földbirtoktörvény, a földreform nem sikerült. Nem sikerülhetett abban a formában, nem azért, mert pénz nélkül csinálták, hanem azért, mert megalkuvás alapján jött létre ez a földreform és az egészből, mintha hiányzott volna a szeretet, a melegség Hogy mennyire igazam van, azt mutatja, hogy nem volt megelégedve az a birtokos, akitől ia földet elvették és nem tették boldoggá és szeren eséssé azt a munkásembert, akinek azt a földet. legtöbbször a községtől 10—15 kilométernyi távolságban adták. És nagyon rossz szolgálatot tettek a földreform végrehajtása után mindazok, akik igyekeztek rámutatni ennek a hibáira. Sajátságos, nem a földmunkásember, nem a földhözjuttatott szegény ember gyűjtött adatokat, hanem az Omge.-ben adták ki az utasítást, hogy küldje be mindenki a panaszát a birtokos osztály részéről és felvették a panaszokat, hogy ezért, meg ezért nem sikerült a földreform. Azt hitték, hogy ezzel az adatgyűjtéssel, ezeknek az adatoknak a nyilvánosságrahozásával elveszik egyszersmindenkorra, örök időkre a kedvet a földszerzéstől, az esetleges földreformtól, az esetleges új földbirtokreformtörvénytől. Más oka nem lehetett ennek. En nem tudom, de a látszat igenis ez, különben miért csinálták volna? Különben hallgattak volna, örültek volna, hogy_ átestek rajta az ő szempontjukból. De kijelentem ünnepélyesen, az ellenkezőt érték el, mint amit akartak, mert azt mondották az érdekeltek: ha ez rossz volt, ha ez nem volt elég, akkor jön a jobb, a bővített kiadás. Ma már országszerte igenis, egy új földreformot sürgetnek az emberek, ma országszerte elégedetlenek az emberek azért, mert azt látják, — mint beszédem elején mondottam — hogy azok jutnak földhöz, akiknek a földhöz semmi közük sem volt, akik a földet csak a hasznáért szeretik, akik a földet nem művelik. Mi, nemzeti szocialisták, azt valljuk, hogy a földhöz annak van elsősorban joga és jussa, aki azt megműveli. Mi igazságos földreformot követelünk az egész vonalon. Lehetetlen állapot ember igazságérzete, fajszeretete fellázad ellene, amikor azt látja, hogy azok, akik a háború alatt vagyonokat szereztek, ezeket a vagyonokat Különböző spekulációk útján átmentették, részint a -1 tőzsdén, részint síbolással és egyéb eszközökkel hatalmas összegekhez jutottak és most, a helyett, hogy ezeket a vagyonokat ipari vállalatok, gyárvállalatok, új gyárak és ipartelepek létesítésére használnák fel, a földet azoknak a szerencsétleneknek lába alól húzzák ki, akik önhibájukon kívül jutottak bajba, mert köztudomású, nem frázis és nem hangalatkeltés, amikor azt mondjuk, hogy a magyar birtokososztály, a kis- és nagybirtokososztály egyaránt bajban van. Nem beszélek azokról a váltólovagokról, azokról a bárgrófokról, akik Montecarlóban és nem tudom hol csinálják adósságaikat. Ezeket teljesen kikapcsolom, de ebből az egy-két emberből nem lehet általánosítani. Beszélek az egész földbirtokos társadalomról, amely önhibáján kívül kétszerezte vagy háromszorozta meg adósságát, mert amikor a pénzt mesterségesen tartják, amikor a pénz tàbu, nem szabad hozzányúlni és az egész vonalon mindennek az ára esik, a földnek, a jószágnak, a zabnak, a búzának, mindennek, akkor nagyon természetes, hogy a gazdatársadalom háromszorannyi adósság terhét nyögi önhibáján kívül, mint azelőtt. T. Képviselőház! Hát nem lelketlenség kell ahhoz, hogy az egyik embernek, aki önhibáján kívül, egy rossz világgazdasági politika következtében, amit a mi nem egészen egészséges gazdasági politikánk is súlyosbít, eladósodik, tönkremegy, ellicitálják a kis földjét, a kis házát potom áron és akadnak az új földesurak képében hiénák, — mert most nemcsak a Teleki-téren vannak hiénák, a földbirtok terén, a földárveréseknél is megjelennek — és Összevásárolják ezeknek a szegény embereknek föld jét. Igenis kijelentem, hogy amint egy gazdasági rendszerváltozás jön, amelynek pedig jönnie kell, minden a háború óta eszközölt végrehajtást revízió alá kell venni, meg kell állapítani, hogy nem használták-e ki valakinek a kényszerhelyzetét, mert lehetetlen, hogy amikor száz- és százezrek nyomorultul tönkremennek, akkor egy pár ezer ember itt mások rovására vagyonokhoz jusson. Ez ellen tiltakozik a magyar ember igazságérzete, a keresztény ember felebaráti szeretete. Itt van a föl amivel és ügyi miniszter úrnak ez a javaslata. Szinte csodálkozik az ember, hogy micsoda rövidlátás volt itt szociális téren Magyarországon. Ma hozzuk ezt a kérdési tető alá, amikor százak és százak tönkrementek, megbetegedtek, gyermekek megfagytak a téli hureolkodásban. Ma végre idejön ez a javaslat, bátortalan lépésekkel. Mondom, a kormány lépései gazdasági és szociális téren bá-