Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-315

538 Az országgyűlés képviselőházának 315, minden tényező részéről megnyilvánult, akinek ebben a szomorú esetben valamilyen feladat jutott. A belügyminiszter úr és az ő munkatársai, a főváros szociálpolitikájának vezetői, a társadalom és a sajtó, versenyeznek egymással abban, hogy kimutassák és tettekkel valóraváltsák e szerencsétlenek iránt érzett szimpátiájukat. (Helyeslés.) Már most, igen t. Képviselőház, én azt látom, hogy ebben az ügyben, ebben a kérdésben mindenki megtette a maga kötelességét, mindenki nelyén van, csak ők, a szerencsétlenek nincsenek a helyükön. (Ügy van! Ügy van a baloldalon!) — Farkas István: A -bürokrácia itt is rosszul dolgozik. Rendőri ügyet csinálnak ebből.) ök tehát nincsenek a helyükön és közvetlenül meggyőződtem arról, hogy milyen módon hajtották végre az ő kiutasításukat: nem állottak rendelkezésükre napok, egyik óráról a másikra kellett elmenniök, nem volt idő arra, hogy összeválogassák, becsomagolják a holmijukat, nem voltak elkészülve, hiszen ők nem voltak globetrotterek, nem voltak sarkutazók, ők nem készültek utazásra, nem volt miben még a holmijaikat sem elszállítani, minden búcsúszó nélkül kellett elhagyniuk hajlékukat, otthonukat, kis vityillójukat, kis házacskájukat, vagyonkájukat, egy egész élet munkájának eredményét és gyümölcsét, mindezt pillanatok alatt. Ez történt velük. Elszakították egymástól a családokat, a szülők gyermekek nélkül, a gyermekek szülők nélkül jöttek ide. Van közöttük egy 77 éves, öreg csantavéri magyar, aki nem tudta értesíteni a feleségét arról, hogy őt elhurcolják. Van közöttük egy unoka, aki a nagyapjával együtt jött ide, van egy 18 éves szabadkai fiú, akit elhoztak, elhurcoltak, s aki anyjáról és 5 testvéréről nem tudja, hogy mi van velük, mert őket ugyanakkor másfelé vitték, cipelték el. Igen t. Képviselőház! Ez az a helyzet, ez a lelkiállapot, amelyről én ott magam, a saját tapasztalataimból meggyőződtem. Már most azt a fizikai állapotot nézem, ahogyan el vanak helyezve. Ismételten elő kell adnom, hogy mindazok, akiknek részük van ebben, mintaszerű módon végzik kötelességüket, a hivatalnokok hivatali kötelességükön felül emberi érzéssel, emberfeletti munkát végeznek. Ott a tenyészállatvásár-telepen Szemző János igazgató, aki feleségével együtt saját lakását bocsátotta az iroda rendelkezésére. Ott már csináltak iskolát, ott van napközi otthon, van orvosnő, ott vannak a, vöröskeresztes nővérek, az irgalmasnővérek és mindenik mintaszerűen és kifogástalanul végzi ezt a kötelességét. Ők nem tehetnek erről az állapotról és én senkit sem teszek felelőssé... (örgr. Pallavicini Gvörgy: En igen!) Bocsánatot kérek, én objektíve nézem ezt az ügyet, semmiféle pártpolitikai szempontból, (Helyeslés jobb felől.) egyedül a magyar nemzet becsülete és azoknak a szegény embereknek a jövője szempontiából. (Helyeslés jobb felől.) En tehát objektíve azt állapítom meg, hogy erről senki nem tehet, csak a helyzet idézte elő azt, hogy pl. a tenyészállatvásár-telepen egyetlen nagy teremben vannak 240-en összezsúfolva, férfiak és nők, öregek és fiatalok, felnőttek és gyermekek, tehát fizikailag, erkölcsileg és közegészségügyileg (Farkas István: Egy vízcsap van az egész telepen.) szerintem ez lehetetlen helyzet, mert így a tisztaságot, a rendes ellátást nem lehet megvalósítani, viszont azon a helyen másképpen nem lehetett őket elheülése 193Jf december 21-én, pénteken. lyezní. A Fehérsas-téri iskolában már több helyiség áll rendelkezésre, (Farkas István: Adhattak volna részükre kaszárnyát!) ott már jobban el vannak helyezve, de én ismétlem, (Kabók Lajos: Elég üres lakás van Budapesten!) azért hozom ide a kérdést, hogy felhívjam rá a figyelmet, mert szerintem az, hogy 240 ember egy helyen van, erkölcsileg, egészségileg, lelkileg és fizikailag tűrhetetlen állapot, ebből csak bajok lesznek, ez az egészségre ártalmas, itt járványok keletkezhetnek, úgy hogy ideiglenesen ezt meg lehetett csinálni, de nem hiszem, hogy à la longue, hosszabb időre meg lehetne csinálni. Éppen ez is az oka annak, hogy ezt a kérdést szóbahozom ég felhívom innen, erről & helyről a mélyen t. kormánynak és az egész világnak figyelmét erre a kérdésre, mert lehetetlen, hogy olyan szegény emberek, akiknek nem volt anyagi eszközük arra, hogy megszerezzék a jugoszláv állampolgárságot, földet túró szegény földmívesek, önhibájukon kívül ilyen helyzetbe kerüljenek. Közöttük van az én szegény bajtársam, egy volt baranyai földmíves, akinek van ott egy kis vityillója, egy fertály hold földje. Ő Somogyban született, tehát magyarnak deklarálták,, feleségét és gyermekét azonban, akik ott születtek, nem engedték vele eljönni. Annak következtében, hogy családokat így elszakítottak egymástól, sem az itteniek, sem az ottaniak nem találják meg helyüket. Lehetetlen és képtelen helyzet ez, a művelt és érzőszívű emberiség ezt nem nézheti és ezt az ideiglenes állapotot meg kell változtatni. En tehát felhívom a mélyen t. kormány figyelmét ismételten teljes objektivitással, csak a szerencsétlenek iránt érzett meleg emíberi szívvel, méltóztassék mindent elkövetni a helyzet megváltoztatása iránt, nehogy ezek az önhibájukon kívül bajbajutott emberek még sokáig viseljék ezt a keresztet. En az ártatlan áldozatok megsegítése érdekében teljesítettem kötelességem. {Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Tobler János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom ej az elnök úr napirendi javaslatát, mert kissé túl hosszúnak tartom a január 29-éig tartó szünetet. Az igen t. miniszterelnök úr annakidején bejelentette, hogy a választójogi törvényjavaslatot sürgősen a Ház elé fogja terjeszteni. (Örgr. Pallavicini György: Határidőre!) Ezt karácsonyra vártuk! Azt gondoltuk, hogy az lesz a magyar népnek a Krisztkindlije, hogy az igen t. miniszterelnök úr a Ház elé terjeszti a tikos választójogot. Tudomásom szerint ez a javaslat elkészült, a minisztertanács már több ízben foglalkozott^ vele, sőt azt híresztelik, -— a kormánypárti képviselőktől sem tudja meg az ember, hogy ez megfelel-e a valóságnak vagy sem — hogy egyeseknek már meg is küldetett tanulmányozás végett. A sajtóban bizonyos rémhírek jelentek meg. Mert másnak, mint rémhírnek nem mondhatom azt, amit a sajtó egyes liberális orgánumaiban olvastam. Többek között ajándékmandátumokról van szó. Arról is hallottam, arról is olvastam, hogy ha egy párt kisebbségben marad — megjegyzem, ez nem az én pártomra, nem az f én mozgalmamra vonatkozik, mert mi többségben akarunk bekerülni ide ... (Derültség.) tehát kijelentem, hogy abszolúte nem hazabeszélek, «.mikor egy