Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

526 Az országgyűlés képviselőházának Sík. ülése 19Bh december 19-én, é'zerdán. selőknek tisztessége mellett ós szemrehányást j mer-e majd tenni nekem azért, hogy ezeknek az embereknek súlyos megbüntetését kérem. Meg vagyok győződve arról, hogy a mi­niszter úr becsületes felfogása nem egyeztet­hető össze azokkal a bizonyos jegyzőkönyvek­kel, amelyek ott vannak az iratok között. Csak tessék elolvasni a miniszter úrnak ezeket és ha majd meg fogja látni, hogy a detektívek mi­lyen súlyos jelentést tettek és hogyan állapí­tották meg egyik cég után a másikról a csalá­soknak sorozatát és az egész maffiának a vám­törvény kijátszására szolgáló eljárásait és azt, hogy hogyan vesztegettek jobbra és balra, meg vagyok győződve, hogy a miniszter úr tisztes­séges és becsületes felfogásával egy pillanatig sem fogja takarni és fedezni ezt az eljárást s Ő maga fogja a legerélyesebben szorgalmazni éppen a többi becsületes és tisztességes tiszt­viselő reputációjának érdekében, hogy ezekkel az emberekkel szemben a legsúlyosabb meg­torló eljárás tétessék folyamatba. Egy csomó keserűség és rezignáció van beri­nem, mert ha nyolc hónap után csak odáig tudtam eljutni, hogy a csalók miatt az infor­mátor ül, akkor további nyolc hónap múlva nemcsak ezek a csalói, hanem az egész társaság szabadon fog járni és ezzel szemben nemcsak az informátor, hanem talán én is a vádlottak padján fogok ülni. De nem rettenek meg ettől a gondolattól sem és abban a tudatban, hogy becsületes ügyet szolgálok, az ügy kivizsgálá­sát a legerélyesebben fogom követelni. Bár már & f múltban is történtek kísérletek megfélemlí­tésemre, nem vagyok hajlandó ennek az egész ügykomplexumnak a kivizsgálásától elállni, s követelem és kérem az igen t. Képviselőháztól, hasson oda, hogy a miniszter úr ezt a vizsgá­latot a legerélyesebben folytassa le és ne elé­gedjék meg azzal, hogy esetleges szépségflas­tromot kaphasson az informátor révén. Meg­történhetik ugyanis az, hogy az informátort fel­mentik, vagy esetleg formai okok miatt lecsuk­ják, azonban sem a vámcsalás elkövetése nincs megcáfolva, sem pedig a vámhatósági közegek­nek az eljárása nincs legalizálva, annak a tör­vényessége nincs bizonyítva azzal, ha esetleg ezt az embert egy-két napra, vagy két-hároí« hétre megbüntetik, illetőleg lecsukják. Tekintettel arra, hogy az időm leiárt, csak arra kérem a t. Képvise'őházat, hívja fel a pénzügyminiszter úr figyelmét erre a kérdésre és kérje, hogy a legszigorúbban járjon el az ő közismert pártatlanságával és ne csak a kirótt illetékeket hajtsa be, hanem példát statuálva büntesse meg ezeket az úgynevezett nagy embe­reket, hogy a kisemberek keserűsége ne legven olyan nagy az országban, mint amekkora eddig tapasztalatunk szerint joggal volt. (Élénk he­lyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügy­miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminisz­ter úrhoz. A képviselői úr interpellációjának elhalasz­tását kérte. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni! (loen!) A Ház a halasztáshoz hozzá iám 1 1. Sorrend szerint következik Osváth Pál kénviselő ÚT interpe^ációja a pénzügyminiszter úrhoz az adóvégrehajtási szabályok be nem tar­tása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pella tô'é szövegét felolvasni. Makai-Petrovics György jegyző (olvassa): I »Interpelláció — a an. kir. pénzügyminiszter úr­j hoz — az adózók létminimumának bizosítása tárgyában: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes adóvégrehajtási cselekmények a kis (adófizetőket létükben támadják meg és felesleges zaklatásukat jelentik? Hajlandó-e a miniszter úr a létminimum biztosítása, az elégületlenség csökkentése érde­kében erélyes intézkedéseket tenni? Osváth Pál s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Osváth Pál: T. Ház! Sokszor képezte inter­pellációm tárgyát az a kérdés, amelyet a Ház színe elé hozok, de mégsem elégszer, mert hi­szen az adóvégrehajtások terén elkövetett sza­bálytalanságok, törvénytelenségek, amelyek lé­tükben támadják meg az adófizetőket, megél­hetésüket veszélyeztetik, keresetük folytatását lehetetlenné teszik, nemcsak hogy megismétlőd­nek, hanem megsokszorozódnak, dacára a két hónapokkai ezelőtt adott miniszteri válaszok­nak, amiből csak iazt a következtetést lehet le­vonni, hogy a miniszteri válaszokat, nyilatko­zatodat nem előzik meg és nem követik meg­felelő intézkedések. (Felkiáltások a balolda­lon: Csak válaszok!) En itt már korábban, amikor az áriak csök­kenése következtében súlyossá vált adólk^ be­hajtásánál a pénzügyi hatóságok a törvénye­ket, rendeleteket a maguk merevségében^ és szigorúságában kezdték alkalmazni, enyhítést, méltányosságot kértem a miniszter úrtól. Azt kértem, hogy a kis adófizetőik, & falusi emberek részére — legyenek azok akár földmívesek, akár iparosok, akár szellemi foglalkozásúak — r a megélhetést (biztosítsa és mentesítse az egész évi munkával keserves m megszerzett, télire, ta­vaszra szükséges, természet.ben összehordott élelmiszert, tüzelőanyagot, tehenet, sertést, mert hiszen annak az egyhavi élelemnek és tüzelő­anyagnak mentesítése a foglalás alól nem biz­tosítja azoknak a falusi embereknek a létét, hiszen ia mai m időkben még napszámhoz sem tudnak hozzájutni. A miniszter úr válaszában ennek a^ kérés­nek .teljesítése elől elzárkózott egy szociálisnak nem mondható indokolással, amelynek lényege az, hogy nincs meg az adófizetési készség. A kétévi kormányzás alatt a pénzügyminiszter úr meggyőződhetett arról, hogy tévedett, hogy lerongyolódtak az adófizetők, hogy felszerelé­sük tönkrement, mert nem volt pénzük javí­tásra, pótlásra, mert mindent, ami nélkülöz­hető volt, pénzzé kellett tenniök ez alatt a két nyomorúságos esztendő alatt, hogy kötelezett­ségeiknek eleget tehessenek. En ma ismét a kis adófizetők érdekében szó­lalok fel, azonban régen letettem arról, hogy enyhítést kérjek, mert tudom azt, hogy a pénz­ügyminiszter úr szeme előtt csak az államház­tartás érdeke lebeg és az államháztartás egyen­súlyát akarja fenntartani a rég kitaposott úton. a régi elavult adózási rendszerrel és nem szün­teti meg az igazságtalanságokat, azt aránytalan­ságokat annak ellenére, hogy ezrek és ezrek mennek emiatt tönkre. En ma az adó végrehaj­tási szabályok megtartását és megtartatása! kérem, mer.t hiszen az adóbehajtással foglal­kozó közegek, hivatalnokok, tisztviselők lépten­nyomon, egyre-másra szegik meg ezeket az adó­végrehajtási szabályokat az adófizetők terhére és rovására s ezáltal fokozzák az amúgy is elég nagy elégületlenséget (Ügy van! Ügy van! bal­felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents