Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 31A. sabb voltát, másodszor, hogy a cseh kereskedelmi szerződés szerint fogják elvámolni, tebát előre bevallja, hogy hamis el vámolási tétel alatt fogja elvámoltatni ezeket a motorokat, mert hiszen tulajdonképpen fordulatszámuknál fogva ezekre a cseh kereskedelmi szerződés vámtételei nem is applikálhatok. De, igen t. képviselőtársaim, nemcsak itt látjuk ezt. Látjuk, hogy ugyanakkor hirdették a magyar prospektusom kon ugyanúgy, itt tehát nem tévedésről van szó. Maga a cég ugyanígy hirdette mindenütt a fordulatszámot, mégis idegen vámtétel alatt vámoltak el ezeket a motorokat. Most az igen t. miniszter úr ezek után ezt a kérdést komplikáltnak tartja. Ez egyszerűen érthetetlen, mégpedig azért, mert a vámtörvény 166. §-a azt mondja (olvassa): »Aki szándékosan valamely árut iste árubevallás alkalmával neim jelöl meg, vagy az áru mennyiségét, vagy érték alapján történő vámszabás ©setéiben az áru értékét a valóságnál kisebbnek tünteti fel, vagy valamely áru minősége, származási, vagy rendeltetési országa,, vagy szándékolt felhasználása tekintetében valótlan adatokat vall be és ezzel a vámjövedéket megrövidíti, vagy aki szándékosan magának őt meg nem illető vámelőnyt szerez, azt vámimegrövidítés miatt egy évig terjedhető fogházzal és ezenfelül a megrövidített vámtartozás, vagy a vámelőny kétszeresétől annak nyolcszorosáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.« Sőt a 167. § súlyosabban minősülő esetek címén a következőket mondja (olvassa): »A fogházbüntetést hat hónaptól két évig terjedhető tartammal kell kiszabni, ha a tettes a csempészetet, illetve váimmegrö

vidi test üzletszerűen vagy szokásszerűen űzte.« Nyilvánvaló és kétségtelen, hogy a Dénes B. cég a csalást üzletszerűen és szokásszerűen űzte, mert hosszú esztendőkön keresztül csinálta ezt a dolgot. Meg kell kérdeznem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy 'mivel nekünk van vámtörvényünk, van vámtarifánk, miért próbálja ezt a kérdést komplikáltnak beállítani, amikor »a legegyszerűbb dolog belbizonyítani azt, hogy erőre igenis megvan a büntető szankció. A pénzügyminiszter úr azt próbálja beállítani, hogy ezek 19 000 és nem tudom, hány száz pengőt fizettek, ezt rótta ki rájuk másodfokon azért, mert maga is úgy látta, hogy vámmegrövidítést követtek el. A miniszter úr egyik helyen védelmébe veszi a céget, mondván, hogy nyilvánvaló, hogy semmiféle ilyen vámmegrövidítés, vagy más egyéb nem történhetett. De ha ez nem történt, akkor milyen címen rótt ki rájuk 19.000 és egynéhány száz pengőt. De, igen t. miniszter úr, ez rendkívül jó üzlet, mert aki százezres, vagy másfélmillió pengős vámcsalást csinál, az nagyon szívesen fizet le 19.000 és egynéhány száz pengőt akkor, amikor más, súlyosabb fizetésektől szabadulni tud. Van azonban, mélyen t. Képviselőház ennek a dolognak még egy része is. Ki áll e mögött iá: cég mögött, vagy ki fogja le az igen t. pénzügyminiszter úr kezét, hogy ezek olyan szörnyű nagy hatalmiak. Ha valaki akármilyen illeték-, vagy vámkérdésben hátralékiban van, abban a pillanatban, végrehajtják. A vámtörvény és a vámtarifa precízen kimondja, hogy a kirótt illeték az elsőfokú kirovás után csakis birtokon kívül fellebbezhető meg. Meg kell kérdeznem az igen t. miniszter urat, vájjon ezt az áHala kirótt összeget befizették-e? Mert az első ítélet után nem volt befizetve ez az összeg és a ülése 19 SU december 19-én, szerdán. 525 második ítélet után sem volt befizetve. Ki áll tehát a mögött, hogy ezek az emberek ezeket az óriási bene-ket élvezhetik? Mélyen t. Képviselőház! Bátor voltam rámutatni arra, hogy milyen rendszeres vámcsalások történtek ezekké! a gépekkel. Erről kiadott füzetemben rámutattam arra is, — és ha a miniszter úr akarta volna, észrevehette volna, hogy rámutattam — hogy annál a formailag megindított eljárásnál, amelyet az egyes cégekkel szemben a vámhatóságok folyamatba tettek, az ügy olyan hiányosan volt előkészítve az illető joghatóságok részéről, hogy a bíróság vagy elutasító végzést hozott, vagy pedig olyan végzést, amelyben igen kis mértékben állapította meg a felelősséget. Ez természetes is volt, mert — mint mondom — jogilag és a kellő bizonyítékokkal nem volt kellően alátámasztva az A miniszter úr válaszában azt írja nekem, hogy elfelejtettem megjelölni azokat a bizonyí tékokat, amelyek ezeknek bűnösségét bizonyítanák. Igen t. miniszter úr, ha valamit fájlalhatok, ezt fájlalhatom talán a legjobban, mert ebből azt látom, hogy a miniszter úr nem vette magának azt a fáradságot, hogy legalább elolvasta volna azt, amit eléje terjesztettem és aminek összeállításán én hónapokig dolgoztam. Részleteiben pontosan felsoroltam, hogyan történtek a csalások, hol történtek a csal'sok, és melyek voltak azok a hatósáa-ok, amelyeket a csalások körül felelősség terhelhet. Ha a miniszter úr csak egy pár percre vett volna fáradságot ahhoz, hogy ezt elolvassa, vagy kiadta volna egy referensnek, ho<ry foglalkozzék ezzel az ügygyei, akkor nem adhatott volna ilyen pongyola és egészen szokatlan választ ebben az ügyben. Minthogy első interpellációmra csak most, tíz hónap elteltével kaptam ezt az írásbeli, hevenyészett választ, meg kell tehát kérdeznem a pénzügyminiszter úrtól, hogy mi lesz végre ezzel az üggyel. Talán, mert ezek a vállalkozások a Hitelbank érdekkörébe tartoznak, vagy mert olyan nagymogulok és hatalmasságok vannak itt, azért nem mer hozzányúlni, vagy pedig olyan gazdag a magyar állam, hogy 4—5 millió pengőt egyszerűen kidobhat az ablakon, ugyanakkor, amikor a falu népét fillérekért és pengőkért sanyargatják és tönkreteszik? (Zaj a baloldalon.) Ez lehetetlenség, igen t. miniszter úr, és itt fel kell tennünk a kérdést, vájjon hol van az osztó igazság? Mert lehetetlen és megengedhetetlen, hoe-v amikor az egyik oldalon a miniszter úr 10 filléres bélyeírilletéki és más ügyekben 150 pengős saját rezsivel megindítja az eljárási

1 annak a 10 fillérnek behajtása végett, — mert 150 pensrőbe kerül ennek a behajtása, — ugyanakkor többmillió pengős vámcsalások felett egyszerűen napirendbe tudion térni. Itt meg'll az ember cze, mert végeredményben talán van ebben az országban igazság és jog és van olyasmi is. hogv egyforma elbánásban kell részesíteni mindenkit. Megkérdezem egészen nyíltan a miniszter urat. kik azok, akik informálták és kik azok, akik hamisan informálták? Mert ha a miniszter úr betekintést nyer, — már pedis: neki, mint felettes hatóságnak, betekintést kell nyernie — azokba a jegyzőkönyvekbe, amelyeket az el«Ő vizsgálat folyamán a detektívek felterjesztettek, s azonkívül látni fogja azokat a nyugtákat, amelyek D-vel vannak ellátva, — ami alatt egyik vámszaki tisztviselő értendő, mert a vizsgálat bebizonyította ezt — akkor is ki fog~e merni állni ilyen ártatlanul azoknak a tiszt vi-