Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 81k> Igaz, most sincs itt, azonban most el tudom neki nézni, mert itt van az olasz kormány egyik igen t. megbizottja és természetes, — a vendégbarátság is azt Jiozza magával — hogy a kollega ilyenkor az ő kíséreteben legyen. .Engedje meg tenát a miniszter úr, hogy így, a parlamenti napló útján intézzem hozzá kérésemet és kérjem arra, hogy kezelje ezt a kérdést azzal a megértéssel, ameiy megértéssel a magyar ifjúság kérdését minden magyar embernek kezelnie kell. Arról van szó, igen t. Ház, hogy a Magyar Egyetemi és höiskolai Hallgatók Országos Szövetsége, a Mefhosz. már négy ízben tett előterjesztést a kereskedelemügyi kormánynak aziránt, hogy a diákutazási kedvezményeket terjessze ki, illetve az egyes alkalmakkor adott kedvezményes igazolványok számát emelje fel. Nálunk igen divatos dolog az ifjúságról beszélni és arról, hogy az ifjúságé a jövő, az ifjúság az alapja a magyar jövendőnek és a feltámadásnak, azonban .úgy látom, hogy bizony a mai kormányzat szűkmarkúan mer azzal a magyar ifjúsággal szemben, amely megérdemli azt, hogy mindnyájan ott álljunk mellette és támogassuk abban a sziszifuszi munkában és küzdelemben, amelyet folytat azért, hogy egyszer ott állhasson a nemzet élén és teljesíthesse kötelességét. Igen t. liáz! Elsősorban és különösen a vidéki egyetemi hallgatóság szempontjából óhajtom ezt a kérdést tárgyalni — bár nem akarok sona különbséget tenni fala és város ós osztályok között — azért, mert a múltban is előfordult, hogy a főiskolai ifjúság kapott néhány darab úgynevezett kedvezményes jegyet a karácsonyi, liúsvéti vakációk előtt, de ezeket a jegyeket rendszerint a budapesti főiskolai hallgatóság között osztották ki, a többi egyetem hallgatói ebben alig-alig, vagy pedig nem is részesültek. Már pedig a vidéki egyetemek hallgatósága még nagyobb mértékben és arányszámban kerül ki a vidékj lakosságból, mint a budapesti hallgatóság, amelynek túlnyomó része budapesti születésű és budapesti lakos. Ez a kérdés úgy első látásra kis kérdésnek látszik, azonban, ha közelről vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy igen fontos szociális iiiányt pótolna a kormány, ha ebben a kérdésben véglegesen rendet teremtene és lehetővé tenné azt, hogy az az ifjú, aki vakációra hazatörekszik, igenis el tudjon menni haza, még az is, akinek az utazásra nincs pénze. Mert mi történik különben? Az ifjúság jórésze ittmarad Budapesten, kávéházakban, mozik előcsarnokaiban, automatabüffékben melegszik, esetleg az utcán jár-kel, ahelyett, hogy hazam ín ve, az otthon levegőjében megedződve s onnan ismét Budapestre térve folytassa tanulmányait. Nemzeti és szociális szempontból is fontos az, hogy az ifjúságot vakációra hazaküldjük, hogy ismét megtalálja a kapcsolatot a falu és önmaga között, ismét érintkezhessek a saját fajtájalbeliekkel és lássa saját szemével, hogy 'miért kell küzdenie, mire kell törekednie, hogy saját fajtáját segíteni, azt felemelni tudja. Ezzel saemlben mit látunk! Megint a bürokráciának .annyi gátja, annyi mesterséges drótakadálya áll előtte, holott ha tíz ember összeáll valamelyik klubban, vagy valamelyik természetiniiádó egyesületben, mindjárt kap ötvenszázalékos kedvezményt. Ha összeállnak egy cisztaltársaság tagjai és ki akarnak menni, mondjuk, a Mátrába, ezek számára mindig van kedvezmény, a magyar ifjúságnak, a diákságnak pedig minden esztendőben úgy kell kikúinyerálnia, kiikoldúlniia azt, ami másnak kijár. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 193Jf december 19-én, szerdán, 521 Nem szabad lealázni az ifjúságot, az nem arravaló, hogy kolduljon és kérjen. A kormánynak (magának kell jönnie segítőkézzel és magának kell előmozdítania, hogy nemcsak akkor, amikor hazamegy a vakációra, hanem (máskor is utazzék a diákság, ismerje meg az országot, a városi a falut, a falusi a várast, hogy így az egyes társadalmi osztályok között r ma még sajnos 'fennálló válaszfaiak lebontásához minél inkább hozzá tudjon járulni. Mi történik azonban? Bocsánatot kérek, hogy ezzel az aprósággal is untatom az igen t. Házat, de roppant érdekes dolog, hogy a Ibürokráeia mit ki nem talál, hogy megnehezítse iái kedvezményes jegyek megszerzését Tudvalevő, hogy a magyar diákságnak kilencyen százaléka szegénységi vagy vagyontalansági bizonyítvánnyal rendelkezik. Elsősorban is ehhez kötik a kedvezménynek megadását. Azonkívül nagy, óriási kedvezmény az,, hogy a kedvezményes jegy kiállításáért járó 1 pengő helyett nekik 25 fillért kell fizetniök, tehát viaílamit mégis kell fizetniök. Ehhez jön 3 fillér a osekklapért, továblbá 6 fillér befizetési díj. Azután be kell menniök a Máv. diákutazási központjába, onnan a postahivatalba, onnan a Keleti-pályaudvarra. Ezzel tölti ki idejét a diákság abb:

ai az időben, amikor karácsony előtt délelőtt és délután kollokviumokra ,kell készülnie, iiizzel a futkározással és utánjárással eltölt három-négy délelőttöt, hogy 1 pengő 25 filléres kedvezményt vehessen igénybe, '± természetesen ilyenkor az indexét is magával kell vinnie, de ilyenkor már az index rendszerint aláírások céljából benn van az illető tanároknál. Az indexet tehát ki kell vennie, ez is nehézségekkel jár, azonkívül, ha miár megkapta a kedvezményt, az indexe mellett a2 arcképes diákigazolványát is fel kell mutatnia, ami csak Budapesten van bevezetve, a vidéki egyetemeken rendszerint nines ez meghonosítva, a kalauz pedig, kötve lévén a szabályokhoz, csak ennek a felmutatásia ellenében hajlandó a kedvezményes jegyet szabályszerűen kezelni. T. Ház! Volna még sok más ilyen apróság, •amellyel-megnehezítik a diákok kedvezményes utazását, illetőleg ennek a kedvezményes jegynek az igénybevételét. Ezekre azonban nem térek ki. Ellenben méltóztassanak megengedni, hogy a Mefhosz.-nak a kereskedelemügyi .miniszter r úrhoz intézett felterjesztésében foglalt kívánságokat ismertessem néhány szóval. Elsősorban azt kérik, hogy a magyar vasúti vonalakon utazó hazai diákság részére 50

%-os menetdíjkedvezmény adassék. Méltányos ez a kérésük különösen akkor, ha azt vesszük tekintetbe, hogy ezt a kedvezményt minden kiránduló társaságnak megadják. A magyar diákság is megérdemli tehát, hogy ezt a kedvezményt megkapja. Másik kérésük az, hogy ez a kedvezmény ne csupán a karácsonyi, húsvéti és a nyári szünidőben legyen igényiuevenetó, hanem az év folyamán mindannyiszor, ahányszor egy diák, vagy állástalan diplomás utazásának indokolt szüksége felmerül. Az állástalan diplomásra is ki kell ezt a kedvezményt terjeszteni, hogy amikor az az állástalan diplomás állás után szaladgál, legalább 50%-os kedvezménnyel utazhassák. (Egy hang a baloldalon: És a parasztokkal mi történjék?) Tessék megengedni, hogy erre is kitérjek néhány szóval. Nagyon sok olyan diákot ismerek, akik paraszt szülők gyermekei. Nézetem szerint annak a paraszt szülőnek éppen 77