Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

520 Az országgyűlés képviselőházának Blk ság-osztály vezetőjében nagy megértés van ezekkel a nyomorult emberekkel szemben; Venczelly kitűnő, korrekt, nagyszerű, humánus ember, {Igazi ügy van! Éljenzés.) a másik osztály a Kölbig-osztály, meg kell itt mondanom, a legrigorózus abban, a legszőrösebbszívűen — mondjuk meg itt magyarul — foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, (ügy van! a baloldalon.) itii'uf01 üult az, hogy nálam az egyik községben. — .Nagy iíjmii es Esterházy oe^eellenciak fogják ismerni azt a vidéket — Kapuvárott 500 énioerrel szemben indítottak meg a kimozdítasi eljárást. ÖUU embernél egy közsegLen, anol ketezien kaptak földet! Arra kellene törekedni, hogy szociális megnyugvás és béke legyen végre s mégis 500 ember ellen megindították ezt az eljárást, ami úgy felkavarta ott a község békéjét, hogy igazán csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett ezt a dolgot valamiképpen olyan mederbe terelni, hogy az emberek megnyugodjanak. Nekem az a tiszteletteljes véleményem, hogy ezt a kérdést egyformán és egyöntetűen kell rendezni, mert ha ezek közt az emberek között itt különbséget teszünk a vagyonváltság földek és a megváltott földek tekintetében, nyugtalankodnak, azt mondják, hogy az egyikkel így, a másikkal meg amúgy bánnak el. Nekem az volna a tiszteletteljes javaslatom^ hogy a kiadandó új rendelkezésben ezt a két kategóriát vonják egy elbírálás alá. Eddig tudniillik^ az volt a szokás, hogy aa annuitás fizetéséről a használati díjra csak a vagyonváltságföldben részesültek mehettek át, míg a megváltott földben részesülteknek kötelességük volt továbbra is a magas annuitást fizetni. Egy faluban volt két kategória. Az egyiknek megengedték, a másiknak nem engedték meg. Az osztó igazságról igen furcsa fogalma lehet abban a faluban a földhöz juttatott közönségnek. Méltóztassék gondoskodni róla és lehetőséget találni olyan finánctechnikai megoldásra, hogy a megváltott földek tulajdonosai is hozzájuthassanak ahhoz a kedvezményhez, hogy amennyiben nem tudják az annuitást fizetni. legalább a használati díj pontos fizetése útján a föld birtokában továbbra is megmaradhassanak. (Ulain Ferenc: A Lebosz. nem fizet sem kamatot, sem pénzt!) ö pedig forszírozza a behajtást. Igen t. Ház;! A megváltott földek tulajdonosai és a vagyonváltságföldek tulajdonosai, amikor 1932-ben a 3200-as rendeletet kibocsátották, az elé a feltétel elé voltak állítva, hogy csak azok térhettek át a használati díj fizetésére az annuitás helyett, akik ezirányú készségüket bizonyos határideig bejelentették. Tessék most egy falu életét elképzelni. Azi egyik hallja a dobolást, a másik nem hallja, az egyik bejelenti, a másik nem jelenti be és a vége az volt, hogy kevesebben jelentették be, mint amennyien igényelni akarták és előfordult az, hogy azokkal szemben a legrigorózusabban hajották be a magasabb összegeket, mint amenynyire igényük lett volna s alacsonyabban fizethették volna. Azi volna a tiszteletteljes propozícióm, méltóztassék megfordítva, úgy csinálni a dolgot, hogy aki annuitást akar fizetni és bejelenti, annak legyen ^módja annuitást fizetni és a többi csak használati díjat fizessen, lehetőleg az ott szokásos adóbevétel nagyságával arányos összegben. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Nagy megdöbbenéssel olvastam a múltkor Wolff Károly ;t. képviselőtársunk beszédéből azokat az adatokat, amelyeket ő a ülése 193Jf december 19-én, szerdán. mai magyar gazdasági rendszer megfestésére egyik beszédében használt, amikor azt mondotta, hogy az 1930-as adatok szerint az ötmilliárd pengő nemzeti jövedelem 90%-át 118.600 ember élvezte, tehát az összlakosságnak csak 8%-a, míg a fennmaradó 10%-on a lakosság 92 százalékának kellett osztozkodnia. Igen t. Ház! Amikor mi a társadalmi bajokat orvosolni akarjuk, amikor a szélsőségekkel szemben küzdünk, akkor nekem az a tiszteletteljes véleményem, hogy elsősorban az volna kötelessége az államnak, hogy minél több független, önálló exisztenciát teremtsen, ne pedig elpusztítsa azokat a független exisztenciákat, amelyek az államnak alapjai, amelyek most indulnak el és próbálnak megerősödni. Az a gazdasági rendszer, amely lehetővé teszi azt, hogy az egyik oldalon 118.600 ember élvezze a nemzeti jövedelemnek 90^-át, a másik oldalon a 10^-on a lakosság 92%-ának kell osztozkodnia, előbb-utóbb társadalmi és szociális összeomláshoz fog vezetni, és nagyon csodálkozom azon, hogy a pénzügyi kormányzat, amelynek látnia kellene ezeket a dolgokat, hiszen ő tartja rajta az ütőéren a kezét, kétmillió ember sorsa felett egyáltalában csak így könnyedén el tud siklani. Két hét sincs már hátra az év végéig és ebben a fontos, kétmillió embert érdeklő kérdésben még semmi intézkedés nem történt. Azok a képviselőtársaim, akik falun járnak, tudják, hogy százával jönnek az emberek hozzájuk és kérdezik, hogy mi van a földbirtokreform dologgal? Azt mondják: Uram, önök telepítésről beszélnek és minket ki akarnak telepíteni; addig nem lehet telepítésről szó, míg ezeket meg nem erősítjük s meg nem erősítjük azt a kétmillió embert, aki bent ül a földben. Méltóztassék a pénzügyi kormányzatnak foglalkozni ezzel a kérdéssel s nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kérdést még az év vége előtt rendezni, mert nekem az az információm, hogy amennyiben nem rendezi akkor a régi rendeletek alapján a legszigorúbban fogják a behajtásokat eszközölni és ez a kétmillió ember az előtt a helyzet előtt fog állani, hogy vagy kimozdítják a földből vagy pedig kénytelen lesz mindenét eladva, a magas annuitásokat tovább fizetni. Ezeket voltam bátor az igen t. Ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Kakovszky Tibor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Mefhosz. már többízben azzal a kéréssel fordult a miniszter úrhoz, hogy a magyar egyetemi és főiskolai hallgatók részére bizonyos esetekben vasúti menetdíjkedvezmény biztosíttassék? Hajlandó-e a miniszter úr a kérelmek sürgős tárgyalását elrendelni és még a karácsonyi szünet előtt érdemben intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: Igen t. Ház! Szíves elnézést kérek, hogy ismét alkalmatlankodni bátor vagyok, azonban ez a kérdés is aktuális éppen most, a karácsonyi ünnepek és vakáció előtt. És azért vagyok bátor ezt most ismét előhozni. Már a múltkor óhajtottam ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor azonban a kereskedelemügyi miniszter úrhoz nem volt szerencsém.