Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

A z országgyűlés képviselőházának SI h. juttatottak súlyos helyzete tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének feiodvasasát. vitéz Kenyeres János jegyző {olvassa); »Interpelláció a m. ikir. pénzügyaniniszter úrhoz a földibártokreform során földhöz juttatottak súlyos helyzete tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a földbirtoikreform során földhöz juttatottak ait a hátralékok 'behajtása során a legkíméletlenebb eljárásiban részesítik, most karácsony előtt ellenük árveréseket tűznek ki és így újalbh terhekkel sújtják? Hajlandó-e a miniszter úr ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben méltányos álláspontra helyezkedni és hajlandó-e ezt az égető kérdést végre megnyugtató végleges megoldáshoz juttatni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: Mélyen t. Ház! Immár ptödízben hozom a mélyen t. Ház elé a földbirtokreforan során földhöz juttatottak kérdését. Hogy ezt ismét idehoztam, tettem azért, mert a kérdés most, az év vége felé, felette aktuális. Az ezt a kérdést szabályozó 3200/1932. számú rendelet érvénye ugyanis az év végével lejár. Ennek a rendeletnek értelmében az érdekeltek az annuitás helyett használati díj fizetésére voltak jogosultak. Ez az engedmény, ez laiz előny most le fog járni és szükséges, hogy ebben a kérdésben sürgősen végleges megoldás jöjjön létre. Az utóbbi időkben ezekkel^ a szerencsétlen emberekkel szemben a legkeményebb, legkrudéMisahb eljárást foganatosították. A napokban künn jártam, kerületemlben és hoztak elém fizetési meghagyásokat, árverési hirdetiményeket, ahol. egy nyomorult másfélholdas kisemlber elárverezendő tárgyaiként fel vodt említve az illetőnek iaa utolsó kecskéje, üres hidasa, két öl fája, amelyet azi udvaron felaprítva helyezett el magának télire, utolsó vánkosa is árverezési tárgykent volt az árverési hirdetményben feltüntetve. (Zaj.) Igen t, Ház! Amikor ezek a szerencsétlen emberek a másfél, vagy két holdat kézhez kapták ezt az államtól azért, hogy ia háborúban, a harctéren és a forradalmak alatt teljesített magatartásukat ezzel megjutalmazzák. (Ügy van! bal felől.) Ennek igen szomorú szociális következménye is van, mert azok, akik annakidején földben nem részesültek, akik nem voltak a háborúban, vagy a forradalmak alatt nem viselkedtek megfelelő módon és így földhöz nem jutottak, ma gúny tárgyává teszik azokat, akik annakidején földhöz jutottak, mert ezek a földből nemhogy megélni nem tudnak, hanem földjük egyenesen lehúzza, tönkreteszi őket. Pl. az én kerületemben, Sopron megyében, ahol magas a kataszteri tiszta jövedelem, egyegy ilyen földhöz juttatottnak évi annuitása egy hold után kitesz 70—80 pengőt, a használati díj pedig kitesz egy esztendőben 3—4 métermázsa húzat, akkor, amikor pl. alig termett ebben az esztendőben 5—6 métermázsa búzájuk. Kérdem tisztelettel: mi marad nekik vetőmagra, mi marad nekik a családjuk számára az egész téli élelmezésre, amikor csak a hasz- ; nálati díj — nem is beszélve az adóról — 3—4 métermázsa búzát tesz ki? Ha az a nyomorult ember, aki ezt a földet jutalmul kapta annakidején az államtól, azt látja, hogy magánhaszonbérbe olcsóbban. 1%—2 mázsa búzáért megkapta volna ezt a földet és az állam, amely jutalmazni akarta ülése 1934 december 19-én, szerdán. 519 ezzel, 3—4 métermázsát vesz el tőle használati díj fejében, akkor, szerény véleményem szerint, itt sürgős intézkedésre van szükség. - Ez nemcsak egy keskeny réteget érint, hiszen a statisztikai adatok szerint a földhöz juttatottak száma a vagyonváiteág-föideknél 301.U65, a megváltott föiueKkei kapcsoiatoan pedig 101.24Í), összesen tehát mintegy leimiilió ember kapott toiaet a ioidreiorm során. Ha már most csak 4—4 családtagot veszek családfőnként, ez kétmillió embert tesz ki ebben az orsziágban. Ez a kétmillió ember megérdemli — hiszen ők a legnyomorultabb rétege a magyar társadalomnaK, — hogy végre a pénzügyi kormányzat, íélretéve minden más linanciaüs és tiskális szempontot, ezt a kérdési megnyugtató megoldáshoz juttassa. Igen t. Ház! üin ugy érzem, hogy itt meg is voma a lehetőség a megnyugtató 'megoldásra, mert ha a pénzbeli íizeiseg helyett, amely meg 24 pengős búzaár alapján van megállapítva, akar a használati dijat véve alapúi, akár pedig az annuitást: visszatérünk az lbü4-es állapotra, a regi 8ÜU0-es szamu pénzügyminiszteri rendeletre és ismét búzában állapítjuk meg a használati dijat, vagy pedig az annuitást, akkor ezzel megnyugtató megoldáshoz lógunk tudni jutni. Mindenütt, ahoi a pénzügyminisztérium a vagyonváltság iöldeknéi visszatért a régi húzaaiapra, például Kisújszálláson, meg Nagykanizsán, konkrét példák vannak arra, hogy szépen, pontosan íizetik a használati díjat, az aiiam megkapja a magáét, s az emberek is jól járnak. Ott pedig, aiiol ilyen magas penzDeii fizetést kell teljesíteni, először is nem iizetnek, mert nem bírnak fizetni, másodszor az állam sem kap semmit és így mindkét fel csak rosszul jár. Igen t. Ház! Most is úgy vagyok értesülve, hogy a pénzügyminisztérium tárgyalásokat foiytat ennek a kérdésnek megoldásara. Végleges megoldást ismét nem szándékoznak csinálni, mert azt mondjak, hogy a földárat a mai alacsony árak mellett véglegesen megállapítani az államkincstár kaiosouása nélkül nem lebet. Hiszen ebben az érvelésben van valami logika, az a körülmény azonban, hogy ezeket a földárakat a legmagasabb konjunktúra idején állapították meg, ellene mond ennek. Igaz, nogy ma maxi

7 máivá vannak ezek az árak 1200 pengőben, ez is olyan óriási összeg azonban, amelyért ma még az én vármegyémben is, ahol pedig a legjobb minőségű fölaek vannak, legalább két hold földhöz hozzá tudnak jutni. Ha tehát ma nem is tud a pénzügyi kormányzat a földárak tekintetében végleges rendezést hozni, legalább tegye, meg azt, hogy a használati díj tekintetében hozzon egy olyan végleges megoldást, amely az illetőkre nézve megnyugtató. Erre nézve az volna a tiszteletteljes prepozícióm, hogy lehetőleg az ott helyben szokásos- haszonbér legyen a használati; díj, mert akkor ez megnyugtató az illetőkre nézve is, mert nem fog többet fizetni az a jutalmazott, mint az, aki a rendes magánjogi szabályok szerint jut a föld birtokába, mint bérlő. Fel kell hívnom még egy szerintem méltánytalan különbségre is az igen t. Ház és a pénzügyi kormányzat figyelmét. Arra t. i., hogy kétféle földeket osztottak ki annakidején, a vagyonváltság-földeket és az úgynevezett megváltott földeket. Ezek között óriási különbség van. Maga a pénzügyminisztérium két külön osztályban foglalkozik ezzel a kérdéssel. Àz egyikben nagy a megértés; a vagyonvált-