Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

518 Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1934 december 19-én, szerdán. gítség nem történt. Ennek az eredménye nem lett kirobbanás. Magyarországon ilyesmi még nem is volt. Ugyanakkor, amikor körülöttünk minden országban bombák robbantak, nálunk nyugalom van. A magyar föld népe, a falu népe nagyszerűen levizsgázott, megbízható, békeszerető. Semmi okunk sincs arra, hogy el­vonjuk tőlük azt a lehetőséget, hogy egv gyűlé­sen megjelenhessenek, hogy ott meghallgassák akar ezt. akár azt, ha valamelyik párt szónoka beszélni akar hozzájuk, amennyiben megvan­nak a szükséges előfeltételek. T. képviselőtársaim, tessék csak az igazsá­gosság és méltányosság álláspontjára helyez­kedni. A budapesti gyűlések megtarthatók úgyszólván korlátozások nélkül, (vitéz Keresz­tes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ugyan­olyan korlátozások vannak!) A. korlátozásokat olyan értelemben mondottam, hogy zárt terüle­ten megtarthatók. (Malasits Géza: Itt is betilt­ják!) Amint említettem, — akkor néni méltózta­tott a belügyminiszter úrnak itt lenni — van­nak olyan zárt területek a fővárosban, ahová akár százezer ember is elfér. Faluhelyen ilyesmi nincs, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Nincs is százezer ember!) Nincs százezer ember, de nagyon kevés olyan terület van, ahol csalt száz ember is elfér. Ennek kö­vetkezménye azután az, hogy nekünk nagyon sokunknak nem áll módunkban még a képvi­selői beszámolókat sem elmondanunk. Idáig nem volt semmi zavar, nincs semmi értelme an­nak, hogy továbbra is fenntartassák ez a szi­gorú rendelkezés. A lefolytatott megyebizott­sági választások eredménye igazán teljesen megnyugtathatja a kormánypártot a tekintet­ben, hogy ellenzéki oldalon — bárhol jelennek is meg képviselők és tartanak gyűléseket — eredményeket alig fognak tudni elérni, tehát még ez a veszély sem áll fenn. Minden tréfától eltekintve azonban: évek hosszú során át szen­vedtük azt, hogy nem állott módunkban úgy beszélni a néphez, mint ahogy beszélhettünk volna akkor, ha mindenkinek módja lett volna arra, hogy zavartalanul megjelenjék egy gyű­lésen. Az én tiszteletteljes kérdésem az, hogy mi­után a magyar nép érettségének fényes próbá­ját állotta ki, hajlandó-e a miniszter úr oda­hatni, hogy ez a rendelkezés minél hamarább visszavonassék? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A. belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kerésztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! A gyülekezési jog egyik alapvető szabályozását ma az a kor­mányrendelet foglalja magában, amelyet a kormány 1933 június 9-én kiadott és amely azt mondja, hogy a gyűléstilalom alól az ország­gyűlésen képviselt politikai pártok részéről zárt helyen tartandó politikai jellegű "-"-ülések kivétetnek. Akkor, amikor a kormány ezt a rendeletet kibocsátotta, úgy ítélte meg a helyze­tet, hogy a közrend biztosítása érdekében a po­litikai gyűlések tartása zárt helyre korláto­zandó. Elismerem, hogy ez a nyilvánosság szempontjából bizonyos mérvű korlátozása a gyülekezési jognak, de ne méltóztassék azt sem kétségbe vonni, hogy ez egy bizonyos biztosíték à t rendfenntartás szempontjából. (Dénesfay­Dinich Ödön: De nem volt rá szükség!) Annak mérlegelése, hogy szükség van-e rá, elsősorban a rendért felelős kormányra tartozik. (Dénes­fay-Dinich Ödön: A tapasztalat egészen mást. bizonyít.) ; Ma másféléves tapasztalatok után nem állítom, hogy nem ke.l mérlegelés tárgyává tenni, vajjpn ez a rendelet fenntartandó-e eb­ben a részében, vagy sem. De méltóztassék meg­engedni, a kérdés felett való gondolkodás és az esetleges változtatás ma igazán,. nem aktuális. Őszintén megmondom, ebben a pillanatban nem vagyok hajlandó változtatni rajta, nem vagyok hajlandó egy téli időszaknak nekimenni azzal az engedéllyel, hogy a gyűlések nyilt helyen is tarthatók. Nem vagyok pedig hajlandó köz­egészségügyi szempontokból, és azt hiszem, nem volna sok praktikus értelme sem, mert valószínűleg a képviselő urak közül sem vállal­kozik senki sem arra, hogy decemberben, ja­nuárban szabad téren tartson óraszámra menő beszédeket. (Hegymegi Kiss Pál: Miért neí Na­gyon szívesen!) Nem vagyok hivatva arra, hogy egyes képviselő urak egészségét megvéd­jem, hiszen utóvégre maguk is meg tudják vé­deni, ellenben igenis hivatva vagyok arra hogy nézzem azt a közegészségügyi szempontot, amely ahhoz fűződik, hogy nagy tömegek téli időben óraszámra szabad ég alatt beszédeket ne hallgathassanak. Koncedálom, hogy talán ma, vagy talán a jövő tavasszal olyan lesz a helyzet, hogy a köz­rend veszélyeztetése nélkül tágítani lehet eb­ben a vonatkozásban a rendeleten es készség­gel megígérem, hogy ezt a körülményt a jövő tavasszá!, ha az idő megenyhül, — amennyiben akkor még módomban lesz — a kormány mér­legelése alá fogom bocsátani. Most azonban nem vagyok hajlandó hozzájárulni. (Élénk he­lyeslés és taps a jobboldalon.) '• •. Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi szonválasz jogával kíván élni. Dénesfay-Dinich Ödön: T. Képviselőház! Azt szerettem volna hallani, hogy az igen t. miniszter úr legalább a képviselői beszámoló­gyűlésekre vonatkozólag tette volna meg azt az engedményt, amit valamennyien méltán el­várhattunk volna, hogy az egész választópol­gárság előtt tarthassunk beszámoló beszédeket, mert hiszen kétségtelen, hogyha a választásnak vége van, azok, akik nem szavaztak az illető képviselőre, épp olyan jogot formálhatnak ahhoz, hogy mégha-lgassák a képviselő műkö­déséről szóló beszámolókat, mint azok, akik a képviselőre szavaztak. Ha azonban nem áll módomban a nyilvá­nosság előtt olyan területen megtartani a kép­viselői beszámoló beszédemet, — és ez vonat­kozik minden képviselőtársamra — ahol vá­lasztóim elférhetnek, akkor nem tudok eleget tenni ennek a kötelezettségemnek. Igen t. miniszter úr, valóban úgy van, hogy téli pdőkben az utcán órákon keresztül való hosszú álldogálás az egészségre nem minden esetben hasznos de ez még sem ok arra, hogy azért téli időben ne engedje meg a miniszter úr a nyilt utcán népgyűlések megtartását. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr valahogyan mégis csak hozzájárulna ehhez a kívánságunkhoz, amely tejesen méltányos és igazságos s amely nem is nagyon veszélyezteti a hallgatóság egészségét, mert aki nem akar. az amúgy sem megy el a gyűlésre. Ettől eltekintve azonban a miniszter úr válaszát, tekintettel arra, hoery kérésünk teljesítését tavaszra kilátásba he­lyezd tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminiszter úr nem kíván szólni. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házát, méltóztatnak-e a belügyminisziter űr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Rakovsszky Ti­bor képviselő úr interpellációja a pénzügymi­niszterhez a földbirtokreform során földhöz

Next

/
Thumbnails
Contents