Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. után megtudván, hogy a pénzt mégis behozták, az utasítás ellenére, hogy a pénzt a Wertheimkasszában helyezzék el, ez ellen tiltakozott. Mit csináljon már most az a szegény ember!! A második dolog az, hogy a gyulai kórháznál szabálytalanul kezelték a pénzt. Elmondottam elsősorban azt, t. miniszter úr, hogy Garam csak egy esztendővel ezelőtt került oda, viszont elmondottam azt is, hogy a miniszter úr ellenőrei, kiküldöttei megjelentek a gyulai kórházban két hónappal azelőtt, hogy megvizsgálják a kórházat, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azok nem azt nézik! Ne tessék összezavarni a dolgokat.) Hát mit néznek? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azok azt nézik, vájjon a pénztárban nincs-e hiány és vájjon a könyvek jól vannak-e vezetve?) Azt nem, hogy szabálytalan-e az eljárás vagy nem? Az ottani pénzkezelés körüli eljárást nem nézik? En azt hittem, hogy egy hivatalba azért mennek felni vizsgálni, hogy ne csak azt nézzék meg, mi van az iratokban, hanem, hogy szabályos-o olt az eljárás vagy sem. Ha ott az eljárás szabálytalan lett volna, akkor a miniszter úrnak lett volna elsősorban a kötele sége, hogy a kórházi igazgatót figyelmeztessék, másodsorban a belügyminisztériumba egy felterjesztést tegyenek abban az irányban... (vitéz KereVztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nyu-, godjék m&^; a képviselő'úr, nincs igaza!) A miniszter árnak a maga részből igaza lebet, ellenben arról meg lehet győződve a miniszter úr, hogv minden elfogulatlan ember, akár köztisztviselő, akár nem, ennek az ügynek az aktáit, ainelvek úgy látszik le vannak zá^va. a maga részéről azzal fogja lezárni, hogy íme kár, lehetetle^e'r és képtelenség a drótakadálvokkal és gátakkal szemben harcolni a-* egyes embernek. Meg kellett balu'a szegény Garam Vilmosnak azért, mert az állam pénzét jól meg akarta yéde-T-i. A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. ElnÖk^ Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagv nem? (Igenl) A Ház a választ tudó másul vette. Következik Turchányi Egon képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi és földmíve!ésügyi miniszter urakhoz. Kérem annak felolvasását. • Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció a kultusz- és földmívelésügyi miniszter urakhoz az iskolánkívüli népművelés tárgyában. 1. Az iskolánkívüli népmüvelés egyetemes nemzeti érdeket szolgáló munkájának fejlesztése, illetve az eddigi keretekben való további rendszeres folytatása biztosítottnak tekinthető-e? 2. Az iskolánkívüli népmüvelés intézményesítését, tekintettel feladatának nemzeti horderejére nem volna-e célszerű megfelelő törvényalkotás útján szilárd alapokra helyezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Turchányi Egon: T. Képviselőház! A minisztertanács nemrég foglalkozott a gazdasági szakoktatás ügyeivel, azonkívül most folynak a minisztériumok között a jövő évi költségvetés őszszeállítására vonatkozó tárgyalások, s miután az ott létrejött megáll a nodásokon à mostani parlamenti rendszer mellett később alig lehet változtatni, oz ä helyzet ad aktualitást az iskolánkívül népművelés kérdésevek, am elv tár^vaitál fogva az egyik legnagyobb nemzeti érdeket ülése 1934 december 19-én, szerdán. 315 testesíti meg, bár a Ház ülésein az utóbbi idők folyamán alig volt róla szó. Az iskolánkívüli népmüvelés fontossága abban áll, hogv népképzésünknek fogyatékosságait pótolni rendszeresen csak ezúton lehet, azonkívül egész társadalmunk műveltségi színvonalát csupán az iskolánkívüli népmüvelés rendszeresítése képes emelni. Az iskolánkívüli népművelés feladatköre az, hogy az ország egész lakosságát bevonja a szellemi, erkölcsi és gazdasági továbbcsiszolódásba, a legalacsonyabbfokú iskolának elhagyása után egészen a munkakéresség korbatárána*k legszélsőbb vonaláig és így iparkodjék az egész lakosságot megtanítani arra, hogy minél tökéletesebb magyar legyen és minél jobban tudja nemzetét szolgálni. Az iskolánkívüli népművelés horderejét már Eötvös és Türr István ismerték a múlt század hatvanas éveiben, akik akkor ennek a célnak irányában mozgalmat indítottak. Később a közmű vei őrié si egyesületei* vették a vállaikra ezt a hivatást, az iskolánkívüli népművelés szervezetének mostani alaoiait pedig az 1922-ben kibocsátott miniszteriális rendelkezések fektették le. Az iskolánkívüli népművelésnél legfontosabb a falunak az érdeke és ez az érdek vezet felszólalásomban. A falu lakosságának átlaga tudvalévőleg az elemiiskolák elvégzése után legnagyobbrészt megmarad az ott szerzett műveltségi fokon; az önképzésnek, eszközei a könyvekben számára nem hozzár férhetők, mert a könyvpiac legnagvnhbrészt a magyar középosztály szellemi nívóiához mérten termel. De a falu lakossága távol esik a várpsi c o, ntru™októl is és így nem élvezi azoknak továjhhnallérozó környezetét iigy. hogy az iskolankíviili népművelés rendszeresítése az egyeduM híd a falvak részére, amelynek révén a külvilág művelődésébe, haladásába bele tudnak kacsolódni. Az iskolánkívüli népművelés munkája és szervezete már küárta nálunk a gyermekcipőket, hosszú, küzdelmes, szenved élytelies, de eredménnyel járó tevékenységnek képét mutatja ma, amelyért valór ban teljes elismerés illeti mindazokat, akik érte szenvedtek és küzdöttek. Hogy milyen hatalmas kultúrténvező, hogy milyen óriási tÖmegnevelő munkát jelent az iskolánkívüli népművelés, erről részletes adatokat felsorolni tűlmesszire vezetne. De azért érdemes egy-egy fénykévét vetni néhány momentumra. Az : iskolánk] vüli népművelésnek mostani szervezete a legutolsó esztendőben az ország 3400 községe közül 3000 községben végzett szerves és rendszeres oktató munkát. A népművelési munka értékmérője, kitevője esy év alatt 195 ezer népművelési munkaegységről 207.000 népművelési munkaegységre ugrott. Es itt meg kell jegyezni azt is, hogy a népművelési tevékenység munkaegységének nemcsak egyegyórás előadást számítanak, hanem legtöbb-szőr egy egész délutánt, vagy egy egész estét betöltő tevékenységet. Igen sok segédeszközzel is dolgozok az iskolánkívúli népnevelés. 1710 vetítőgép, 265 gramofon. 737 közrádió és 550 kultúrterem áll rendelkezésére. Támasztéka ennek a munkának azoknak a. népies könyvtáraknak a serege, amellyel n. földmívelésügyi minisztérium é<= a kultuszmin i s ztériurn látja el az országot. Ezeknek létszáma az egész országban ma 2800 és a könyvtárak lajstromozott olvasói több százezer lelket számolnak a legutolsó kimutatá c ok szerint. Azt természeteden nenr lebet ellenőrizni, hogy az" iskolánkívüli népművelés munkájába hatékonya» belekapcsolt hallgatóknak a létszáma 76*
