Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
514 Az országgyűlés képviselőházának Sík. itt egy számvevőről van szó, aki áldozata lett annak, hogy teljesítette valamikor a népjóléti minisztériumban azt a hivatali kötelességét, hogy adatokat szolgáltatott, amelyek bizonyos visszaélések nyomára és leleplezésére vezettek. Meg kell állapítanom, hogy ez a legteljesebb mértékben nem így áll. Megtörténtek ezek a népjóléti dolgok, nem akarok rá kitérni, ezekben az a szerepe volt Garamnak, hogy bizonyos aktákat kiszolgáltatott. E miatt Garam ellen fegyelmi eljárás indult. Azután átvettem a népjóléti minisztériumot, illetve beleolvadt a népjóléti minisztérium a belügyminisztériumba. Én ezt a dolgot megnéztem és azt mondottam, lehet, hogy ezt a Garaimqt tisztán az adminisztratív felfogás szempontjából hiba terhelte, de ez a Garam kötelességét teljesítette, én tehát, aki a legnagyobb rigorozitással vizsgáltam, hogy kit veszek át a népjóléti minisztériumból a belügyminisztériumba, Garamot igenis átvettem a belügyminisztérium státusába. Ez maga elegendő cáfolat arra, hogy Garamot azután tovább nem üldözte senki. (Fábián Béla: De a miniszter úr nem az adminisztráció kívánságára tartotta meg Garamot! — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, az adminisztrációt nem kérdezem meg, ebben a dologban magam szoktam dönteni. Történt, hogy a gyulai kórházból, ahol ez a Garam Vilmos működött, egy betörés következtében elvittek 14.500 pengőt, vagy nem tudom mennyit. Akkor >a dolog természetesen vizsgálat alá került és ennek a vizsgálatnak során az derült ki, hogy a gyufei közkórháznál a pénzkezelés az előírási szabályoknak régóta nem felelt meg és azok a számvevők, nevezetesen a gondnok és az ellenőr, akik felelősek voltak ott minden tekintetben a pénzkezelésért, kötelességüket nem teljesítették, áthárították a munkát és a felelősséget egy irodaigazgatóra, aki nem számvevő és nem lehet felelős érte, az ő tudtukkal és beleegyezésükkel folyt éveken keresztül ez a szabálytalanság. Megállapítást nyert az is, hogy igenis annak a betörésnek elkövethetése és a bekövetkezett kár okozati öszszefüggésben van azzal a szabálytalan pénzkezeléssel, amely a gyulai kórháznál történt. A szabálytalanság pedig abban állott, hogy ezt a Huszka nevű, ha jól tudom, irodafőtisztet megbízták a házi pénztár kezelésével és egyszerűen elnézték azt, hogy a házi pénztárban kezeltessenek a pénzek egy felelőtlen ember kezében. A postát semmiféle felelősség nem terheli, mert még az a hiba is megtörtént, hogy Huszka úr igenis fel volt hatalmazva a postánál pénzek felvételére. Ez is Garamnak a terhére megy bizonyos vonatkozásiban. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között fegyelmi alá került az egész érdekelt társaság és fegyelmi alá került Garam Vilmos is. Garam Vilmossal szemben, miután az 1934 : 1. te. életbelépett, egyszerűen azt mondottam, mint sok más tisztviselővel szemben, tessék a fegyelmi eljárást felfüggeszteni és tessék egyszerűen az 1934 : 1. te. alapján eljárni és rövid úten nyugdíjazni. Megindult az eljárás, lefolytatták a törvényben kijelölt bizottságok az eljárást, hozzám került a dolog. Akkor megjelenik nálam a képviselő úr és azt mondja, hogy kérem, ez itt annak a népjóléti hajszának a következménye, a minisztériumnak egyik államtitkára, aki szintén a népióléti minisztériumból került oda, volt az előadójiai ezzel az emberrel szemíben az ügynek az 5-ös bizottságnál, itt összeférhetlenség forog fenn, tessék a dolgct újra megvizs- I ülésé 193% december 19-én, szerdán. gálni és alkalmat adni árrá, hogy 1 az összefér^ hetlenség látszata nélkül bonyolíttassék le az ügy. Erre én azt tettem, hogy újra eljárás alá bocsátottam a dolgot és az illető államtitkárt — bár semmi konkrét érdekeltségi kifogás ellene nem emeltetett — kirekesztettem a bizott-, ságból. Csupa olyan emberekkel vizsgáltattam meg a dolgot, akik semmiféleképpen semmiféle népjóléti ügyben érdekelve nem voltak. Ezek az emberek átvizsgálták a dolgot, megtették javaslatukat és a javaslat alapján én — tekintet nélkül ennek az embernek egyéb dolgaira^— úgy döntöttem, hogy mivel szabálytalanul járt el és kötelességet mulasztott a gyulai kórháznál, elrendeltem a nyugdíjazását. Megállapítottam, — bár a határozat nem tartalmazza, a képviselő úrhoz információ végett irt levelemIben közöltem ia'zt is — hogy ez az ember már a kommunizmus alatü magatartása miatt is írásbeli megrovásban részesült. Ez aktaszerűen le van fektetve, .aktaszerűen le van fektetve, hogy igenis kifogás tárgyává tétetett az ő működésében az., hogy ä népjóléti minisztériumban egyszer egy versenytárgyalás alkalmával szabály ~ talanul felbontott ajánlatokat. En ezt mind nem vettem figyelembe, éppen arra való tekintettel, mert a képviselő úr bennem is kétszeri, vagy háromszori intervenció alapján azt az aggodalmat ébresztette fel, hogy ezzel az emberrel esetleg igazságtalanság történt. Semimit sem vettem figyelembe döntésemnél, ami a múltra vonatkozott. — Figyelemibe vettem tisztán aziokat a kÖteJességmulasztásokat, amelyeket a gyulai kórháznál követett el és ezekből levontam vele szemben a konzekvenciát. Levontam azonban egyúttal azzal a gondnokkal szembú is, akit hasonló mulasztás terhelt.^Azt a harmadikat, a lluszkát pedig, aki talán a legnagyobb bűnös n dologban, fegyelmi eljárás alatt tartottam, mert azt hiszem, hogy vele szemben a fegyelmi eljárás súlyosabb konzekvenciákkal fog járni. Ez a helyzet. Ezeket voltam bátor az interpellációra közölni és kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Fábián Béla: T, Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy én is azok között a keretek között maradjak, amelyek között a miniszter úr válaszolt nekem interpellációimra. A miniszter úr egyedül a gyulai ügyet hozta fel olyannak, amely döntő jelentőséggel/birt a Garam Vilmos-ügyben, Közben megemlítette azt a bizonyos versenytárgyalási ügyet is. A versenytárgyalási ügyben ismételten csak azt az egyet vagyok bátor mondani, hogy az aktán rajta van, hogy a felbontásra az osztálynak a főnöke, Ahsbahs miniszteri osztálytanácsos úr utasította Garamot, aki azonban félvén, hogy kelepcébe akarják csalni, ennek az utasításnak nem tett eleget. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy válaszoljak a miniszter úrnak a gyulai éjszakai kaszafúrás ügyében. Ebben az esetben úgy áll a helyzet, hogy egy tisztviselő, az ellenőr Gyulán kiadja az utasítást, megmondja a postának, hogy ne adják ki a pénzt aláírásra nem jogosított személynek. A posta mégis kiadta a pénzt az ő távollétében olyan embernek az aláírására, akinek az aláírásra jogosítványa nem volt — aláhúzom, miniszter úr, hogy ä két aláíró közül csak az egyiknek volt jogosítványa — és ezek az ellenőr tudta nélkül, az ő utasítása ellenére behozták a pénzt a kórházba, nem engedelmeskedve az ellenőrnek, aki pedig dél-.
