Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 31 h* vei megbízott altiszttől a betöréses lopásnál is szerepelt nagyobb pénzösszeget átvette s megszámlálta, és ennek ellenére mégsem intézkedett aziránt, hogy az összeg a főpénztárban bevételeztessék és ott elhelyeztessék s arra sincs adat, hogy a szabálytalanul történt pénzfelvétel miatt nyomban jelentést tett volna.« Ez a miniszter úr levele. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a gyulai kórházba egy éjjel betörtek, megfúrták a kasszát és elvittek 14.400 pengőt. A pénzről az előző napon jelentés érkezett a postától és erre Garam Vilmos odatelefonált a postához, hogy délelőtt átküldhet-e a pénzért. A postán azt felelték, hogy a pénzért nem küldhet el, mert a pénz még nem áll rendelkezésre, ellenben délután küldjön el a pénzért. Erre Garam Vilmos^ azt mondotta, hogy délután nem küld el a pénzért, mert délután nem akar ott tartani annyi pénzt, amire a segédhivatal igazgatója még megjegyezte, hogy: nyugodtan itt tarthatod a pénzt, mert Gyula nem Budapest, itt nincsenek kasszafúrók. Garam mégis kiadta az utasítást, hogy a pénzt ne hozzák be, s déután 2 órakor eltávozott a hivatalból. A posta azonban — amelynek pedig nem lett volna szabad kiadni a pénzt, csak akkor, ha olyan tisztviselők írják alá a nyugtát, a felvételi elismervényt, akiknek aláírásra való joga igazolva van a postán — kiadta a pénzt két olyan tisztviselő aláírására, akiknek pedig nem volt joguk felvenni a pénzt. Tehát az történt, hogy Garam utasítása ellenére a segédhivatali igazgató a postán felvette a pénzt. Amikor Garam délután véletlenül bement a hivatalába és elment a segédhivatali igazgató szobája előtt, látta, hogy az asztalon pénz van. Erre azt kérdezte a segédhivatali igazgatótól, hogy: milyen pénz az? Ö ezt válaszolta: A postától behoztuk a^ pénzt. — Garam megkérdezte: Kinek az aláírására — Ez megmondta. Erre Garam tszt mondotta: a posta szabálytalanul adta ki a pénzt; ti, hogy mertétek azt felvenni? Azután utasítást adott neki, hogy a pénzt el kell zárni a Wertheim-kasszába, ő pedig kereste Tauffer kórházigazgató urat, hogy feljelentést tegyen az illető segédhivatali igazgató ellen. Tauffer igazgató azonban beteg volt, vele beszélni nem lehetett. Éjszaka azután megfúrták a gyulai kórház kasszáját és kilopták belőle a pénzt. Erre mi történt? Nehogv azt méltóztassék gondolni, hogy Huszka segédhivatali igazgató ellen indult meg az eljárás, vagyis az ellen, akinek nem volt joga aláírni az elismervényt és aki behozta a pénzt. Nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy bűnvádi vagy fegyelmi eljárás indult meg azok ellen a postatisztviselők ellen, akik szabálytalanul kiadták a pénzt. A fegyelmi eljárás megindult Garam Vilmos ellenőr ellen, és pedig akkor, amikor még szó sem volt arról, hogy ezeket az urakat végelbánás alá kellene vonni. Megindult tehát a végelbánás alá vonás Garam Vilmos kórházi ellenőrrel szemben s ma már megindult az eljárás ezekkel szemben is. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc: Ügy van!) Megindult ezekkel szemben is az eljárás és a végelbánás alá vonás, mert én magam is azt mondottam a miniszter úrnak: szörnyűség az. ami itt volt, hogy azok ellen, akik elkövették a bűncselekményt, nem indul eljárás, vagy pedig azokkal szemben nem hoznak határozatot. Igaz ez, miniszter úr? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Igaz, de megindult az eljárás rögtön az egész társaság ellen!) És melyik ellen hoztak hamaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 193% december 19-én, szerdán, 513 rább végelbánási határozatot? (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Mert a másikat szigorú fegyelmi úton akarták elbocsátani!) Erre mi történt? A miniszter úr levelében azt írja, hogy általában különben is a gyulai kórházban szabálytalan volt az egész pénzkezelés. Erre, t. miniszter úr, csupán csak egy válaszom van, az hogy a t. miniszter lír közegei minden két hónapban lementek a gyulai kórházba és a kórház ügyvitelét megvizsgálták. Megmondom, hogy' hívták az illető miniszteriális urakat, akik minden két hónapban ott voltak és megállapították egyszersmind azt... (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Kik voltak?) Az egyiket Virágh Lajosnak, a másikat Szabó Sándornak hívják. Ezek két hónappal azelőtt is, hogy a kasszafúrás megtörtént, odalenn megvizsgá'ták az ügykezelést és azt teljesen rendben találták. Ha a miniszter úr kiküldöttei nemcsak ezeknek az embereknek azt mondják, hogy minden a legtel; jesebb mértékben szabályos volt, hanem felfelé is azt jelentik a minisztériumnak és a minisztériumban semmiféle hibát nem konstatáltak, habár minden két hónapban vizsgálat volt, akkor a számellenőr sejtse meg azt, hogy valamikor azt fogják mondani, hogy itt szabálytalan volt az eljárás? T. miniszter úr, az, amit Ernszt volt miniszter úr mondott, hogy ezt az embert verembe akarták csalni, igaz volt, ennek az embernek meg ke

1 lett halnia, ennek az embernek el kellett pusztulnia azért, mert ez az ember bűnözött, súlyos bűnt követett el azzal hogy egy feljebbvalójának utasítására kiszolgáltatott feljebbvalójának egy okiratot, amellyel ez a feljebbvaló a miniszter e.őtt bizonyította azt hogy abban a minisztériumban szabálytalanság történik és ellopják a rokkantak pénzét. A miniszter úr levelében azt írja, hogy nem lehet emberek és emberek között különbséget tenni. De annak a lelkében, aki ezt a rémresrénvt olvassa, amely a Garam-üfy körül lejátszódott, — mely minden egyes köztisztviselőnek intő példa, aki ezt a rémregényt végigolvassa, t. miniszter úr — az az érzés támad, amilyen érzés támad az ember lelkében akkor, amikor Jókai Mórnak »Rab Ráby« című regényét olvassa. Ugyanaz a letargia, ugyanaz a kétségbeesés van itt, t. miniszter úr, mert ebből az ügyből csak egy dolog derül ki, az hogy ne nézze az a szerencsétlen számvevőségi tisztviselő, hogy mi történik, ő csak aktagyártó legyen, egy akta elintéző, egy számkukac és ne J akarja az ország vagyonát megmenteni. Meg kell alapítanom azt, hogy a t. miniszj ter úr már kétszer megmentette ennek az embernek az életét az adminisztrációval szemben. A miniszter úr kétszer helyezkedett szembe ebben a gyilkossági üsryben azokkal akik ennek az embernek vérét akarták venni. Harmadszor a miniszter úr, úgvlátszik, nem volt elég erős arra, hogy az ország érdekében megmentse azt az embert, akinek a legna^vobb vitézségi érem. a Verdienst^ reuz a kardokkal járt volna, nem pedií*

1 a nyakkitekerés. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr nagyon meahatóan és szinte meggyőzően adta elo Garam Vilmos védekezését. Legyen szabad ne! kern ismertetnem azokat az adatokat, amelye' ket a hivatalos megállapítás szerint én magam í leszögeztem és amelyeknek alapján döntésemet ! ebben az ügyben meghoztam. .'.Vi A képviselő úr úgy állítja be a dolgot, hogy 76