Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
Az országgyűlés képviselőházának Slip. hogy tudomással birnak arról, hogy Önt sorozatosan elkövetett vámosalásokkal vádoltam meg, mégis az érintkezést önnel továbbra is fenntartják. Már többízben is felhívtam Önt és ezúttal is felhívom, állítson engem a független magyar bróság elé, ahol Önnek módjában állana védekezni, nekem pedig bizonyítani. Ajánlottan. F. J. J. s. k. Másolat. 2. sz. levél. Budapest, 1934 április hó 8. Nagyságos Andaházy-Kasnya Béla országgyűlési képviselő úrnak, Budapest. Igen tiszteit képviselő úr! Méltóztassék megengedni, hogy a múlt hó 26-án t. képviselő úrhoz intézett levelemre a választ be sem várva, szíves figyelmét az alábbiakra felhívjam: Az utóbbi napokban mind gyakrabban hallom azt a hírt, hogy t. képviselő urat állítólag sikerült meggyőzni arról, hogy a vámosai ási ügyekben hamisan informáltam és hogy a vád, melyet emeltem, nem más, mint a részemről megnyilvánuló rosszindulatú rögeszme, így tehát t. képviselő úr ez üggyel továbbra nem kíván foglalkozni. A híresztelésnek már azért sem tudok hitelt adni, miután kizártnak tartom, hogy a gyakori érintkezésünk alkalmával t. képviselő úr a legcsekélyebb mértékben is felfedezte volna nálam a maniákusságra, vagy a hamis vádaskodásra való hajlamosságot. Ha a t. képviselő úr ezen tulajdonságok bármelyikét is tapasztalta volna nálam ez ügyet nem tette volna magáévá, sőt soha többé szóba sem ál.ott volna velem. T. képviselő urat szerencsém volt úgy megismerni, mint aki a törvényhozói tisztséget a legnagyobb komolysággal, becsületes szándékkal és tiszteletreméltó önzetlenséggel kívánja betölteni. Fel sem tételezhető tehát, hogy a t. képviselő úrnak szándékában volna ez ügyet ad acta tenni, melyre csak az esetben kerülhetne sor és akkor volna érthető és indokolt, ha t. képviselő urat bárki is meg tudná győzni arról, hogy az általam adott információ nem állja meg a helyét, tehát hamisan vádaskodtam. Feleslegesnek tartom, hogy állításaim helytállóságára nézve ismétlésekbe bocsátkozzam. Már azért sem érzem ennek szükségességét, mert hisz t. képviselő úr mostanig rendelkezésre bocsátott adataimat teljesen elegendőnek tartotta. Ezt mi sem igazolhatja jobban, mint a t. képviselő úr kijelentése, mely a Ház február 28-1 naplójának 137. o n dalán olvasható: »ide fogom hozni ezt az ügyet mindaddig, míg a t. pénzügyminiszter úr meg nem bünteti vagy az egyiket, aki hamis vádakat állít vagy a másikat csalás miatt. — de közéren nem állunk meg, miniszter úr.« majd a 139. oldalon: >Direkt kinyomattam az egész dolgot, mert nem lehetett egy rövid szövegbe belesűríteni és alkalmat akarok adni az igen tisztelt vámcsalóknak is, nehogy azt mondják, hogy itt a menteni jog védelmével élek vissza, tessék a magyar bírósásr elé állítani, ha itt a tényeknek meg nem felelő és a valósággal ellenkező dolgokat állítottam « Ha a t. képviselő úr a legcsekélyebb labi 7 itást is látott volna adataim megbízhatóságánál ily nyilatkozatot semmi esetre sem tett volna. Mindazonáltal a t. képviselő úr előtt rá kel 1 mutatnom arra. hosry miért is szeretnék rámbizonyítani a maniátikusságot. Maniátikusságülése 193& december î9-én, szerdán. 499 nak seeretnék minősíteni ugyanis azt, hogy oly szívóssággal kitartok ez ügy mellett. Minden becsületesen gondolkodó ember azonban meg tudja érteni, hogy nekem nem szabad megretirálnom nemcsak azért, mert ez esetben joggal feltételezhetnék, hogy hamisan vádaskodtam, hanem ennek a megállapításnak igen súlyos következményeit is kellene viselnem. Erre nézve pregnáns bizonyítékokkal is szolgálhatok. Mellékelem annak a levélnek másolatát, melyet múlt év július hó 6-án intéztem Erdős vezérigazgatóhoz. Akkoriban jutott tudomásomra Erdős vezérigazgató azon kijelentése, hogy oly hivatalos irat van birtokában, mely a vámcsa^si ügyben ártatlanságát igazolja. Ennek az iratnak birtokában Erdős vezérigazgató már úgy érezte, hogv megvan a jogcíme oly kijelentéseket tenni, hogy rövidesen a börtönbe fog juttatni. Maniátikus vagyok-e tehát, ha ily kijelentés után a végsőkig kitartok igazam mellett, vagy talán akadnak olyanok, akik helyesebbnek tartanák, ha ölhetett kézzel várom be, míg Erdős vezérigazgató úr tű'korai elgondolását levelemmel leszereltem és jóindulatúlag ; még arra is figyelmeztettem hogy az állítólagos hivatalos irat a független maarvar bírósás: előtt nem lesz e^gendő ártatlanságának bizonyítására. • . ••• , A TI állítólagos hivatalos irat felmutatása legfeljebb az utóbbi évtized le^-szemérmetlenebb panamájáról tett volna tanúbizonyságot. Sem maniátikus nem va<ryok f te^át. méo:jce-"-ó«V»b^ rne° , T , eo'7ött hamis vádaskodó. Ez utóbbi je!/"t k^áróTaer csak abban az ecetben vasrvok hajlandó vasalni, ha akad valaki, aki meo-gvőz entern arról, hogy az általam emelt vád nem beivtálló. Ha azonban az ál ta Vm emelt vád belytálló, vpínnri m^nő j^i/őt várainak azok. a^^k a csele Vmínyeket elkövették, vagy azok. akik a e.seIpkmó-pvek e 1 követé«ót elősegítették illetőleg lohptftTie tettek végül nedifr azok. akik jele T jtns s^erenet vállaltak atekintetben. hogy a bűnösök é« cinkostársak mentesüljenek a büntetés alól. If en tisztelt kénvíselő űr! Szabad legven rámutatnom arra. ho^v a cselekmények elkÖ^ vetői mindenbe kész brigantik, akik. — mint hallom — egészen mnltan hangoztatják. Werv nv'r »presztiz«« kérdésből í« mindent elkövetnek és az eszközökben egyáltalán nem lesznek válogatósak, csakhogy büntetlenül ússzák meg az ügyet. Nagyon régen kell lenni tehát, mert az ellenfelek erejét nem volna tanáe«os lekicsinyleni. Hisz tudott dolog, hogy a bűn momivíre összetart és sok esetben olv erőt tud kifejteni, hos"v erejével képes az igazságot is lehengerelni. ' '•• Tisztelettel kérnem kell tehát t. képviselő urat. méltóztassék mérlegelés távirtává tenni, nem volna-e helyes ez ügyet ismételten meorfele n ő mórion szorgalmazni. mAr azért is, neboery a közvéleniénv a t. kénviseiő úr hosszas hallga-! tását esetleg félremagyarázhassa. Alkalomadtán talán kegyes volna t. képviselő úr a miniszter úr füveimét felhívni, hogy Gedeon József vámszaki főtiszt volt az aki lehetővé tette, howy a detektívek azt a bizonyos SatuT*nus-féle ténvleirást aláírhattak, holott a detektívek ezen ügy vizsgálatánál részt sem vettek, mert ha részt vettek volna, úgy semmid esetre sem kerülhette volna el figyelmüket/mi74*
