Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának Slb. tani, hogy ez a cég követte el legvakmerőbben hatalmas méretű vámcsalásait. Már magában véve talán az is elégséges volna, ha csak azzal jellemezném a vizsgálat értékét és ennek következtében az elért ered­ményt, hogy a vizsgálat vezetésével Gedeon József vámszaki főtiszt bízatott meg, az a Gc; deon József, akinek, — mint később a rendőri * nyomozat alapján kiderült, — jelentős szerepe volt abban, hogy a Dénes cég hosszú időn át zavartalanul űzhette vámcsalásait. Vannak azonban a vizsgálatnak még egyéb érdekességei is, melyekről ugyancsak meg kell emlékeznem. Mielőtt azonban a Dénes-féle vizsgálat rész­leteit ismertetném, előre kell bocsátanom, hogy amikor illetékes helyen a vámcsalók ellen vá­dat emeltem, ragaszkodtam ahhoz, hogy a vizs­gálatnak minden fázisáról tudomást szerezhes­sek, részben azért, hogy esetről-esetre az ügy érdekében útmutatással szolgálhassak, másrészt hogy megakadályozzhassam az esetleges eltus­solási szándékot, mert jóelőre felhívták figyel­memet ennek lehetőségére is. Annakidején értesítettek a vizsgálat első etapjáról, mely abból állott, hogy Gedeon fő­tiszt egy bizottság élén kiszállott a Dénes cég telepére, hogy lefoglalja a vizsgálathoz szüksé­ges fontosabb iratokat, mint aminők az árube­vallás, törzsbevallás, gyári számla, gyári szállí­tási jegyzék és^ vasúti fuvarlevél. A bizottság kiszállása nem járt ered­ménnyel, mert a Dénes-cég idejekorán érte­sülvén a bizottság kiszállásának időpontjáról, az említett iratokat kellő időben egyszerűen elrejtette. Rá kell mutatnom arra, hogy a bizottság az első kiszállás alkalmával még csak kísér­letet sem tett arra, — amihez törvényadta joga lett volna — hogy házkutatás útján szerezze meg az eredeti iratokat. Ennnek kettős oka veit. Az egyik ok, mert a vámigazgatóság közegeinek nem állott érde­kükben, hogy az iratok napvilágra kerülje­nek. A másik ok, hogy közölhessék velem, hogy az iratok nélkül a vizsgálat holtpontra jutott. Ekkor már tisztában voltam azzal, hogy a vámigazgatóság közegei által lefolytatott vizs­gálattól eredményt várni nem lehet. Ügy a vámigazgatóságnál, mint a pénzügy­minisztériumban erélyesen követeltem tehát, hogy a további vizsgálatba az államrendőrség is bevonassék. Erélyes fellépésem eredménye az volt, hogy intézkedés történt államrendőrségi detektív ki­rendelése iránt. Módját ejtettem annak, hogy ott lehessek, amikor a detektív szolgálattételre jelentkezik, mert tudni akartam, vájjon a vámigazgató­ság közegei milyen utasítást óhajtanak adni a detektívnek, számoltam azzal, hogy a vám­igazgatóság közegei a detektívet ellenszenvvel fogadják majd és minden lehetőt elkövetnek, hogy annak munkáját elgáncsolják. Feltevésemben nem csalódtam, mert a je­lentkező detektívnek tényleg oly utasítást adtak, mely nem volt keresztülvihető. Az utasítás, melyet Kovács tanácsos, — a vámigazgatóság jövedéki osztályának főnöke — dr. Bakonyi segédtitkár és Gedeon főtiszt jelenlétében adott a detektívnek, a következő volt: A detektív egyedül nyomozza ki, hogy a Dénes-cég hová rejtette el az iratokat. Nem kézenfekvő volt-e a vámigazgatóság közegeinek az a szándéka, hogy már az el^ő KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 19$% december 19-én, szerdán. 497 pillanattól akadályokat gördítsen a detektív munkája elé, mert a vámigazgatóság közegei igen jól tudták azt, hogy ha a detektív egye­dül jelenik meg a Dénes-eégnél, nincs joga házkutatást tartani, vagy talán arra gondol­tak ezek a jó urak, hogy a detektív majd be­törés útján fogja megkísérelni az elrejtett ira­tok megszerzését 1 ? A betörésre nem került sor. A vámigazga­tóság közegei ugyanis megfeledkeztek valami­ről, még pedig arról, hogy számításaikat a de­tektív útján kontrakarirozni fogom. Igyekeztem a detektívvel együtt távozni a vámigazgatóságtól, hogy felhívhassam a figyelmét, hogy igenis, mód van arra, hogy a vizsgálat folytatásához szükséges iratokat megszerezze anélkül, hogy a Dénes-cég által elrejtett iratok előkerítésével kellene — telje­sen reménytelenül — vesződnie. A detektív figyelmét felhívtam. ugyanis arra, hogy az árubevallások két példányban készülnek, melyek közül az egyik a fél birto­kában marad, míg a másik a vámigazgatóság irattárában nyer elhelyezést s így ez utóbbi az iktatói könyv alapján kiemelhető. A detektív pontosan követte útmutatá­som és a vámigazgatóság közegeit teljesen mellőzve, egy másik államrendőrségi detektív­vel együtt az irattárból kiemelték a Dénes­féle árubevallásokat. Amikor az összes árubevallások együtt voltak, ugyancsak az én útmutatásom szerint, a kiemelt árubevallások felhasználásával, a detektívek egy olyan kimutatást készítettek, melyből pontosan megállapítható volt, hogy: 1. a Dénes-cég részére a traktorok az ösz­szes tartozékokkal együtt érkeztek meg; 2. a cég mely pályaudvaron, mikor és me­lyik vámtiszt közben jöttével követhette el vámcsalásait; 3. miért volt kénytelen a cég esetenként a telepéhez legközelebb eső pályaudvarra érkező küldeményeket, a másik pályaudvarra átdiri­gálni. (A küldemények átdirigálása akkor vált szükségessé, ha a cég szempontjából már^ ala­posan kipróbált vámtisztet egy másik pálya­udvarra helyezték át.) Amikor a detektívek a kimutatást elkészí­tették, rendelkezésükre bocsátottam az általam összeállított, egyenként 120—130 kérdést tar­talmazó kérdőivet, melyek alapján a detek­tívek megkezdették a Dénes-cég 10 főtisztvise­lőjének kihallgatását. A kihallgatások eredményéről azután a detektívek hatalmas jelentésben számoltak be felettes hatóságuknak. Ezen jelentés alapján az államrendőrség­több egyént — köztük Gedeon József vámszaki főtisztet is — le akart tartóztatni. A letartóztatások elmaradtak, mert a pénz­ügyminisztórinm az utolsó pillanatban közbe­lépett és az állam rendőrségnek oly utasítást adott, hogy az összes iratokat hozzá azonnal terjessze fel. A pénzügyminisztériumnak tehát módjá­ban állott ezekből az iratokból pontos tudo­mást szerezni a rendőri nyomozat eredmé­nyéről. Hihetetlenül fog hangzani, amit most állí­tok, de mégis a^ történt, hogy a pénzügymi­nisztérium az államrendőrség által hozzá fel­terjesztett iratokat azzal az utasítással kül­dötte meg a vámigazgatóságnak, hogy a to­74

Next

/
Thumbnails
Contents