Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

Az országgyűlés képviselőházának 314.. togató beszéd. En tisztelettel felolvasom ennek a plakátnak szövegét. (Jánossy Gábor: Olvastuk!) Súlyt helyezek rá, hogy a Képviselőház naplójában benne legyen, hogy mi volt ez a bujtogatás, amelyet én elkövettem. A plakát így szól (olvassa): »Keresztény magyar testvérek! Csak olyan ajándék illik karácsonyfád alá, amely más keresztény családnak adott kenyeret. Vásároljatok keresztény iparos és keresztény kereskedő testvéreinknél!« — Aláírásom. Ezt leteszem a Ház asztalára. Ez az a bujtogatás, amely nem szolgál mást, mint a keresztény felebaráti szeretetet, amelyet éppen az a vallás diktál, amely vallásnak szószólójaként, bár ez nem tartozott rá, a képviselő ur itt szót emelt. Ez a plakát nem szolgál más célt, mint hogy karácsony ünnepén, amikor a Megváltó ünnepét ünnepeljük, amikor karácsonyfát, vagy karácsonyi ajándékot vásárolunk, felhívjuk a magyar testvéreket, hogy gondoljanak azokra a kereskedőkre és iparosokra, akiknek esetleg nem telik a karácsonyi ünnepségre és vásárlásaikkal tegyék lehetővé, hogy a szeretet napján Ők is ünnepelhessenek, hogy ők is megtarthassák a szent karácsonyestét. Ez minden, csak nem bujtogatás és ez a válasz nem is olyan súlyos és erős válasz, mint amilyen választ kellett volna adnom. Utóbb felkerestek keresztény budapesti kereskedők, akik panaszkodtak, hogy tekintélyes, gazdag zsidó családok vásárlásaikat beszüntették ezeknél a cégeknél és a keresztény alkalmazottaknak utasítást adtak, — neveket egy tucatot mondhatnék, képviselőtársaimnak ülés után szívesen megmutatom a névsort, hogy kikről van szó, de nem akarok személyi kérdést csinálni ebből a kérdésből — hogy nem szabad keresztény kereskedőknél és keresztény iparosoknál vásárolniuk. Ezért határoztam el, r hogy az ünnepek után megtartom a keresztény háztartásbeliek nagygyűlését, ahol fel fogom világosítani azokat a keresztény magyar testvéreket, akik itt szolgasorban tengetik életüket, hogy ha ilyen parancsot kapnak, akkor azt a választ adják rá: »Ha, nekem, keresztény szobalánynak, szakácsnénak, mindeneslánynak nem szabad keresztény kereskedőt felkeresnem, akkor nem mondhatok mást, r mint hogy a nagysága vikszeltesse zsidólánnyal a parkettjét és a nagyságos úr zsidó cseléddel fényesíttesse a cipőjét.« (Derültség.) Ez tehát nem felekezeti izgatás, itt nem szeretetlenségről van szó, inkább a szeretet diktálta azt, hogy mi ezt itt szóvátegyük s ezt a. plakátot kiadjuk, és különösen azoknak nem szabad ezen megütközniök, akiknek az összetartását példának állíthatom oda az ország elé, akik minden téren összetartanak. En megértem ennek az összetartásnak logikai öszszefüggését. Üldözöttek voltak, de, sajnos, ma ott tartunk, hogy ami fajtánk kezd üldözött lenni ebben az országban. T. Képviselőház! Az igen t. képviselő úr beszédében rámutatott bizonyos káros behatásokra, amelyek a családi szentséget megbontják, amelyek a fiút az anyja ellen izgatják, amelyek végül a fiúból gyilkost nevelnek, de nem mutatott rá arra, hogy miként kell ezt orvosolni. Nem elég csak törvényt hozni, nem elég csak az apát vagy a férjet büntetni, aki nem ad tartásdíjat a feleségének: prevencióra van szükség, ez pedig -— ő csak célzott rá, de nem fejtette ki — az volna,, hogy igenis ülése 193

If december 19-én, szerdán. 493 ellenőrizni kell azt a sajtót és azt az irodalmat, amelyet a család körébe beviszünk. Lehetetlen állapot az, hogy itt Magyarországon olyan lapok jelenhessenek meg, amelyek a szerelmi életet vásárrá teszik, (Ügy van! jobbfelől és a balközépen.) amelyek hirdetéseikben nemcsak az emberi méltóságot gúnyolják ki, hanem istenkáromlást is követnek el, mert például megjelent az egyik újságban egy szerelmi felhívás a következő jeligével: »En vagyok az út, az igazság és az élet.« Egy másik élelmes liberális kereskedő pedig úgy hirdeti a portékáját, hogy: »Vegyétek és egyétek a Steiner-kávét.« (Zaj.) És hasonlók történnek. Mélyen t. Képviselőház! Nagyon szomorú jelenség, hogy ezt ma Magyarországon a magyar kormány megtűri és hogy ezek a lapok megjelenhetnek az utcán. Itt beszélünk mi családi tisztaságról, amikor az embernek féltenie kell a,

f lányát attól, hogy holmi lapokat becsempésznek a lakásába, a házába, amikor megjelenhetik Magyarországon nyilvánosan, kolportázzsal ellátva egy cikk arról, hegy hogyan lesz a kokottból szeplőtlen szűz és az egész dolgot leírják. Ez mind megtörténhetik. A Magyarságot betiltották,

t mert a csehekről, Benesről megmondották a véleményüket, azt a véleményt, amelyet minden magyar ember a magáénak vall és ugyanakkor az ilyen lapok megjelenhetnek. Kérdem én: Mussolini országáben megtörténhetnék-e ez, kérdem én: a keresztény Németországban megtörténhetik-e, hogy ilyen cikkek jelenjenek naegH De tovább megyek, t. Képviselőház! Kezemben van egy lexikon, amely nemrégen jelent meg. Felhívtam rá a kormány figyelmét. Ez a lexikon azt mondja, amire a franciák hivatkoznak, amire a szabadkőmíves Titulescu hivatkozik, hogy Erdély a románok őshazája volt. Ez a lexikon megjelent itt és szó szerint ezt tartalmazza. Es még nem akadt magyar kormány, amely kötelességének tartotta volna elkobozni ezt a történelemhamisítást. Itt tehát az történik, hogy azt írhatja mindenki, amit akar. De ez nem sajtószabadság, ez több. A családi szentélybe betolakodni, hálószobatitkokat napirendre hozni nem sajtószabadság: ez visszaélés a sajtószabadsággal. Azt is látom, t. Képviselőház, hogy nemcsak a független bíróság ítélkezik, hanem van a sajtónak is egy bírósága: az elhallgatás. A hozzájuk közelállóknak a bűneit elhallgatják, a másik fajtának a bűneit fokozottabb mértékben, kiszínezve írják meg. Ez is ítéletmondás. Itt is be kell tehát avatkoznia az államhatalomnak. Becsületes sajtótörvényt követelünk, mindenki megírhasson mindent, ha igazat ír. Befejezésül még csak egy dolgot akarok megemlíteni, tudniillik azt, hogy mennyire megy az egyik újság, amely a múltban a kormányzót gyalázta, most meg arcul üti a magyar nép fiát, a magyar nép gyermekét. Megjelent az újságban egy legenda: (Jánossy Gábor: Melyikben?) »Legenda a trampliról.« A trampli általános fogalom e lap szerint, az a becsületes falusi lány, aki feljön szolgálni, aki végzi a nehéz háztartási munkát. (Fenyő Miksa: Ezt védi a cikk!) En a szellemről beszélek; nem az íróról beszélek most. (Fenyő Miksa: De én az egész cikket olvastam!) En is az egészet. Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy én is tudok olvasni; nemcsak a GvOSz-nál tudnak olvasni, hanem én is tudok. Ez az író ostorozza ezt a szellemet, de ez a szellem megvan és jellemző