Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-313

480 Az országgyűlés képviselőházának 313. erejeként hirdetünk, meggyőződésből és attól a hittől áthatva, hogy egyszer a család megbecsülésén keresztül mégis el fogunk érkezni ahhoz a nagy megbékéléshez, amelyből feltámad ez a «okát sanyargatott és szenvedett nemzet. (Éljenzés és taps a bal- és jobboldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólani. (Halljuk! HalljuK! a jobboldalon.) Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Őszintén örülök annak, hogy karácsony hetében Gál Jenő igen t. képviselőtársam ezzel az indítványával alkalmat adott a magyar országgyűlés Képviselőházának arra, hogy a család gondolatával és a keresztényi szeretet gondolatával, behatóbban foglalkozzék és saját lelkét is kissé vizsgálat tárgyává tegye. Annak, aki az állami és társadalmi élet kérdéseivel foglalkozik, meg kell állapítania, hogy a modern állami és társadalmi életnek egyetlen biztos alapja a család. (Ügy van! Ügy van! — Propper Sándor: A családnak meg a munka és a kereset! — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ffgyétlen biztos alapja a család, mert innen indul ki és ide tér vissza az, aki dolgozik, innen és a saját lelkiismeretétől várja jutalmát az, aki meggyőződése szerint végzi cselekedeteit. Éppen ezért nem óhajtok itt hosszabb beszédet mondani a családvédelem kérdéseiről, de hangsúlyoznom kell, hogy minden kormánynak, mely egy nemzet életét helyes ^irányba akarja terelni, a családvédelem kérdéseivel a legbehatóbban kell foglalkoznia, (Peyer Károly: Adjanak munkabért: ez a legjobb családvédelem!.— Propper Sándor: Munkát, kenyeret, szociálpolitikát!) mégpedig úgy, hogy necsa'k a száján legyen a családvédelem kérdése, hanem tettekben is nyilvánuljon. (Peyer Károly: Ne küldjenek fejletlen lányokat a textilbárókhoz két krajcárért dolgozni! — Zaj. — Elnök csenget.) Most az igazságügyminiszter beszél és ő valószínűleg nem teszi ezt! (Zaj. — Mala-Hts Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Lázár Andor igazságügyminiszter: A családvédelem kérdésének át kell hatnia az egész magyar törvényhozást, mert nem elég az, hogy mi a családvédelem szükségességét vagy helyességét bárhol, bármilyen szép szavakkal kimondjuk és ezzel ellenkező módon szabályozzuk, akár a magánjogi, akár a kereskedelmi jogi viszonyokat, akár az adótörvényeket, a forgalmi-, fogyasztási adó, vagy a vámpolitikai törvényeket, amelyek igen gyakran következményükben éppen az ellenkező eredményt érhetik el, mint amit családvédelem gondolata alatt ismerünk. Es méltóztassék nekem elhinni, hogy — a magyar törvényhozás tisztességére legyen mondva — ezt a gondolatot már elég régóta adaptálta és kifejezésre is juttatja törvényhozásunk. (Propper Sándor: Csak éppen nem tett semmit a családok érdekében!) En csak hivatkozom néhány olyan nagyobbjelentőségű törvényünkre, amelyek a családvédelmet megvalósítják. Elsősorban közismert az 1877 : XX. törvénycikk, a gyámügyi törvény, (Ügy van! Ügy vna! a jobboldalon.) amely igen széles körben foglalkozik a családnak, .a pártolásra szoruló gyöngébb félnek védelmével és annak igényeivel. Ismeretesek a h sági törvénynek idevonatkozó intézkedései. (Petro Kálmán: A könnyű válás lehetősége!) Erről talán majd lesz alkalmunk beszélni, mert aki a család védelmét tűzi ki céljául és ezek közé tartozom magam is, az semmiesetre sem lehet a könnyű válásoknak hirdetője. Idetartoznak a végrehajtási törvény és novel- ' ülése 193U december 18-án, kedden Iáinak különböző rendelkezései, amelyek a tartásdíjból folyó kötelezettségeknek kedvezményes érvényesítését teszik lehetővé. Idetartozik perrendtartásunk s a csődtörvény számos rendelkezése, a családi pótlékokra vonatkozó rendelkezés, stb., (Meskó Zoltán: Idetartoznék a sajtótörvény is!) amelyek mind magánjogi viszonylatban gondoskodnak arról, hogy a családvédelem gondolatához tartozó igények érvényesítése minél könnyebben és minél hathatósabban megtörténhessék. De, igen t. Képviselőház, vannak a büntetőtörvénykönyvnek is olyan rendelkezései, amelyek nagyon rokontémára terjednek ki azzal a témakörrel, amelyet az igen t. képviselő úr indítványa tartalmaz, így a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvénynek az 1913 : XXI. törvénycikk nek 3. §-a rendelkezik arról, hogy aki családját munkakerülő életmódjával erkölcsi romlásnak teszi ki, az, mint közveszélyes munkakerülő, súlyos fogházbüntetésben részesül. Ami végül azt illeti, — amit igen t. képviselőtársam különösen poentírozott — hogyha valaki megteheti, van rá módja és mégsem tesz eleget a család iránti kötelezettségének, az' nem esnék a mai büntetőtörvénykönyv értelmében bűnvádi eljárás alá, ebben némi tévedés van, mert az 1932 : IX. te. 1. §-a szerint bűn tett és három évi börtönbüntetéssel jár, ha az adós kielégítési alapul szolgáló vagyonát valóságban vagy színlegesen csökkenti, hitelezője részére hozzáférhetetlenné teszi stb., már pedig ilyen hitelező az a tartásra rászoruló gyermek vagy feleség is. Igen t. Képviselőház! Tudom, hogy ezek a törvényes rendelkezések nem kielégítők és még bizonyos fokú kiegészítésre szorulnak. Éppen ezért magam is már régebben foglalkozom ez zel a témakörrel, de sokkal nagyob terjedelem ben, mint igen t. képviselőtársamnak egyébként nagyon tiszteletreméltó és helyes intenciókból fakadó indítványa. Felhívom a Képviselőház figyelmét arra, hogy a pannonhalmi minisztertanácsról kiadott félhivatalos kommünikének — igen érdekes, Pannonhalma hangulata is visszatükröződik talán ezen — a következő címet adja a Budapesti Hírlap július 10-i száma: »A pannonhalmi minisztertanács döntött a családvédelem előkészítő munkálatairól«, aztán így folytatja (olvassa); »Lázár Andor igazságügy miniszter a családvédelem gondolatának a jogrendszerben és a közigazgatásban leendő fokozott érvényesítését hangsúlyozza.« Már felszólalásom elején bátor voltam említeni, hogy a családvédelem gondolatának át kell hatnia az egész magyar jogszabályalko tást, át kell hatnia az egész magyar közéletet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A családvédelem tiszteletének, a családalapítás lehetőségei nek érvényre kell jutnia bármilyen természetű jogalkotásunkban, legyen az pénzügyi természetű, legyen az nevelésügyi természetű, legyen az magánjogi természetű, vagy legyen az büntetőjogi természetű. (Ügy van! Ügy van! — Peyer Károly: És a szociális vonatkozás?) A családvédelem maga a szociális kérdéseknek a legmagasabb ja (Propper Sándor: Éppen erről nem esik szó!) és én eziránt a legteljesebb megértéssel viseltetem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Andor igazságügy miniszter: Éppen ezért, mert a kormány át van hatva a családvédelem gondolatának nemzeti szempontból vaiő fontosságától, széles körben készíti elő azokat az intézkedéseket, amelyek hivatva vannak a Gál Jenő igen t. képviselőtársam indítványából is kitűnő intenciót megvalósítani. Mivel ilyen