Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-313
Az országgyűlés képviselőházának SIS. egyház nagyjai sem vonták kétségbe, mert mindenki elismerte, hogy soha a hit ellen fel nem lázadt. (Jánossy tiabor: Akkor hitt Istenben, amikor haldoklott!) A tudománynak .ez a kétségtelenül legnagyobb hérosza azt mondotta (olvassa): »Azok között a népek között, amelyek a történelemben szemünk előtt elvonulnak, nincs egy se megviseltebb és szerencsétlenebb, mint a magyar.« Egy idegen nagy író tehát felismerte azt, hogy nálunk milyen borzalmak vannak, mennyi szenvedés jár a magyar törekvések nyomában. A szabadságharc hajnalán írta ezt, amikor itt nagy vívódások voltak. Az az író írja, aki ismerte a kuruc és a labanc háborúságot. Rámutat arra, hogy a magyarok egymás között a verség szerinti kapcsolatban is játsszák a Kain és Ábelt, nem szeretik kellőképpen egymást. Ma mindnyájunknak egy a vágyódása: hogy múljon el tőlünk a keserű pohár, ma minden értei mességünkkel azon vagyunk, hogy megmutassuk, hogy a magyar összefogás elválaszthatatlanul megvan abban a tekintetben, hogy amit ott kint gonoszsággal, konoksággal, meg nem értéssel, ránk mértek, azt revízió alá vegyék. Ez az egység pedig nem születhetik meg másutt, mint a család kebelében. A fiú lássa az apjától, hogy az megbecsüli a másik családot. Az a politikus, aki gyűlöletet támaszt család és család között csak azért, mert különböző származásúak, az nem híve a magyarság gondolatának. Mint előzőleg is mondottam, az én lelkemben jobban él a megváltó szeretet gondolata, mint azoknak a lelkében, akik kiplakatírozzák: gyűlöld ezeket, mert ezek más felekezethez tartoznak. Az igazi kereszténység a szeretet törvényén épül és azért világmegváltó gondolat, mert átölelve tartja minden rendű; és rangú népek egyetemét. Azok ellen, akikre utaltam, az igazi kereszténység híveinek kell tiltakozniuk és össze kell fogniok azzal a gondolattal, hogy a család szeretetével a másik család gyűlölete összeférhetetlen. Miért van az, hogy ez a felemás keresztény gondolat beférkőzik a tiszta keresztény gondolat kebelébe? Nem akarok in diszkrét lenni, itt nem mutatom be, de egyeseknek nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom azt az írás- és levélhalmazt, amelyet a magyar társadalomnak, az egyházi és a világi társadalomnak kitűnőségei intéztek hozzám, amikor ez a törvényjavaslat megjelent. Mindenki azt írja: igazam van az alapgondolatban. Főpapok, keresztény nagy papok írják ezt. A klérus legmagasabb polcain levők s a református egyház legkiválóbb nagy szónokai, papjai mind, mind összefognak a keresztény gondolatban, s ez a gondolat így karácsony felé talán megszállja kissé azokat is, akik eltávolodva ettől a gondolattól, ezt politikára és üzletre használják fel és úgy akarják hasznosítani, hogy üzletes plakátokat nyomatnak a kereszténység nevében. En, aki a magam származásánál fogva nem tartozom a keresztény egyház kebelébe, de aki lelkileg odatartozom, vallom, hogy az ilyenekre mondaná Krisztus: Ki innen, e hely az Ür temploma, rátok az oistoir pattogása vár, akik kisajátítjátok a kereszténységet gyűlöletre, a helyett, hogy azt vallanátok, hogy csak szeretni és megbocsátani tudunk embertársainknak. (Helyeslés half elöl.) Igen nagy elmék mondják, hogy a család kebeléből kell kiindulnia annak a gondolatnak, amely a felebaráti szeretet kérdésében új, nagyszerű meglátást hirdet. Igen nagyok mendülése 193% december 18-án, kedden 477 ják, hogy a »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat« felséges tanítása mintha nem bírná eléggé rászorítani az emberiséget arra, hogyan kell honeste vivere. Hiszen én állítom, Mommsen nyomán, hogy előbb megbukott a római pater-familias kegyetlensége és tirannusi mivolta, diktátori hatalma a családban e ennek nyomán bukott meg a caesar hatalma az államban. A kereszténység érdeme az, hegy a paterfamilias szeretetlensége helyébe állította a szeretet törvényét és ez vitte a családot évezredeken át arra a magaslatra, amelyet most Wells hirdet. Aki ezt nem érzi és nem tudja, az lehet demagóg, aki a nép előtt veri a mellét és korteskedik: én vagyok a keresztény, de akkor én azt mondom, hogy ő a pogány és én vagyok az, aki a keresztény lelkület területén joggal hirdethetem, hogy én szeretlek és meg nem csallak, én nem hirdetek tévtanokat és áles^zméket, én az átölelő és megváltó szeretet tanát akarom a te családodban és azért védem a gyermeket és a hitvest, mert ezek a konzerváiói ennek a gondolatnak. T. Képviselőház! A család gondolata nem azon a tételen nyugszik, amelyet a jogalkotás tényezői a család jogi felépítésében megalkottak, mert ez csak következménye a család eredeti gondolatának. A család a verség kötelékén nyugszik, amely olthatatlan szeretet ültet azok lelkébe, akik azt látják őseikben, hogy azokban ők tovább élnek. Milyen találó a magyar közmondás, amikor azt mondja: Nem messze esik az alma fájától. Ez a mondás is a nagy származási törvényt igazolja. Annak a magyar ősnek leszármazása, aki gondozta családját és gyér mekét, egyenes vonalban mutatja annak az érzelmi világnak a közösségét, amely az ősi felfogásban, a családi felfogásban nyilvánul meg. A természetben is akad a legszebb flórában dudva; éppen így akad olyan ivadék is, aki elfajzik a családjától. De a család a maga egészében, nemzeti és vallásos kultuszában, erényes kultuszában erőt ad a leszármazóknak, mert azok hisznek abban, hogy eleik ugyanazt az erényt, ugyanazt az erőt és ugyanazt az értelmet ápolták. Ez az, ami azután megteremti nemcsak a családi sorsközösségnek, hanem a nemzeti sorsközösségnek is a gondolatát, nem abban a politikai értelemben, amely itt a porondon és a küzdőtéren, a hatalmi érvényesülés világában prózai és demagóg formában annyiszor megjelenik, hanem azzal az ihletteljes gondolat világgal, amelynek forrásait ott látjuk a régi országgyűlések nagyjainak ivadékaiban. Ott látjuk, hogy már az ős az erények diadalának ünnepeltje volt és ha támad valaki a nemzet életében, aki ezt továbbfejleszti, az is ős, az is erősség, az is talapzat. De ilymódon talán igaza van annak a nagy bíborosnak, akit politiki okokból nem átallották üldözés alá fogni, aki azonban bátran és erősen bíbordíszében a szeretet törvényét hirdetve, azt mondotta: Én megtartom azt, hogy szeretem felebarátomat, mint magamat, de nemcsak ezt tartom meg, hanem azt vallom: jobban szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez a másnak jobban szeretése továbbfejlesztése az örökdicsőségű tannak, ez az igazi önzetlenség, ez a polgáriasság és ez az a testvériség, amely az önfeláldozást jelenti és hirdeti és ez az a család, amelynek keretében meg kell óvni ezt a nagy kincset, az egymáshoz tartozásnak ezt a szent örökségét. T. Képviselőház! A történelmi megvilágítások során talán nem lesz érdektelen, ha azt mondom, hogy a büntetőjogi igazságok ezen a
