Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

36 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 19$ h november 13-án, kedden. mint ahogy azt a törvényjavaslat indokolása elismeri. Ennek a módja, igen t. Képviselőház és igen t. földmívelésügyi miniszter úr, nagyon egyszerű: nem. kellett volna és néni kellene egyebet tennie a t. miniszter úrnak, mint be­váltani a többször 'hangoztatott programmját, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) beváltani azt, hogy földreformot, illetve telepítési politikát fog csinálni s akkor, ha a telepítési politikát valóban megcsinálná a miniszter úr és a kor­mány s azt nemcsak hangoztatná, nemcsak állandóan napirenden tartaná és beígérné, 'ha­nem meg is valósítaná, erre a törvényjavas­latra — legalább ilyen vonatkozásban — szük­ség nem lenne és akkor nem kellene ilyen gyászos és ilyen szomorú magyarázattal meg­indokolni a törvényjavaslat intencióját. Azért sem tartom elfogadhatónak ezt a törvényjavaslatot, mert, ha abból a szempont­ból nézem, amelyet szintén a kormány hirdet, és hirdetett éppen a tegnapi napon a minisz­terelnök úr is, hogy reform-korszok következik el az ő kormányzása idején, ebből a törvény­javaslatból vajmi nehezen lehet azt à reform­korszakot megállapítani, amelyet pedig ugyan­csak hangoztatnak mindenkori kijelentéseik­ben ia kormány tagjai. Ha az igen t. minisz­ter úr hozzányúlt a gazdasági cselédek jogvi­szonyának és ügyeinek szabályozásához, akkor nem lett volna szabad az 1907 :XLV. te.-bői egyetlenegy rendelkezést kiszakítani, hanem szükséges lett volna mindazokat a rendelkezé­seket revízió tárgyává tenni, amelyek idejü­ket multaiknak, amelyek elavultaknak tekint­hetők s amelyeket még a jobbágy-korszakra emlékeztető szellemben iktattak annakidején törvénybe, mert annakidején a mezőgazdasági cselédeknek a földhözkötését és ^ valósággal a rabszolgasorsban való megtartását iktatták törvénybe. Kérem az igen t. földmívelésügyi minisz­ter urat, hogy ma, 1934-ben, amikor már több mint ötven éve annak, hogy szétválasztották a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, vájjon helyesli-e és fenntartandóknak tartja-e az 1907-es törvénynek azokat a rendelkezéseit. hogy a mezőgazdasági cselédeknek, alkalma­zottaknak és munkásoknak munkaviszonyából származó jogviták még ez idő szerint is a köz­igazgatás elbírálása alá tartoEinákl (Zaj. — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Mint a cselédek érdekeinek képviselője helyes­lem ezt. TessékV a cselédeket megkérdezni, hova akarnak menni vitás esetekben.) Mint mezőgazdát* mint nagybirtokost meg tudom érteni a t. miniszter urat, mert mindaddig, míg ezeknek a szerencsétlen alkalmazottaknak a munkaviszonyából származó jogviták eldön­tése a közigazgatástól és pedig a nagybirtoko­soktól függő közigazgatástól van függővé téve, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) addig természetes, hogy mindig a nagybirtokosnak van igaza, és csak ritkán ennek a szegény gaz­dasági cselédnek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a közigazgatósági hatóságok meggyanusításától tartózkodjék! Györki Imre: Abban az esetben azonban, hogyha a miniszter úr eltünteti azt a különb­séget, amely az ipari alkalmazott és a mező­gazdasági munkás között van és a mezőgazda­sági munkásokra vonatkozólag is a jogvi­szonyból származó pereknek eldöntését a ren­des bíróságra, a munkaügyi bíróságra bízná, meg vagyok róla győződve, sokkal nagyobb szolgálatot tett volna és tenne a gazdasági alkalmazottaknak, mint amilyent tesz ezzel a törvényjavaslattal. Ne méltóztassék, t. minisz­ter úr, azt mondani, hogy nem! Nem lehet ezt semmivel sem indokolni és ezt a mai tartha­tatlan állapotot semmiképen sem lehet fenn­tartani. Nem lehet indokolni azzal sem, hogy azért szükséges a közigazgatásra rábízni, mert hiszen a közigazgatás talán közelebb van a munkahelyhez és így jobban el tudja bírálni azokat a kérdéseket, amelyeket el kell bírálni. A munkaügyi bíróság is ugyanazokon a helye­ken van, ahol a közigazgatás vezetősége. Ott, ahol főszolgabíró van, alig talán egy-két ki­vétellel, rendszerint van járásbíróság is. Tehát semmi helyi vonatkozású akadálya nincs an­nak, hogy e kérdés eldöntését a munkaügyi bí­ráskodásra bizzuk és joggal kifogásolható az, hogy továbbra is fenntartassék az a patriar­chálisnak nevezett, de teljesen anarchikus ál­lapot, amely szerint ma ezt a kapcsolatot ke­zelik. T. miniszter úr! Nekem bőven volt alkal­mam látni azokat a határozatokat, vagy ítéle­teket, amelyeket a közigazgatás hoz. Elszomo­rító ez a jogviszony kérdésének elbírálásánál. Amíg a mezőgazdasági alkalmazottak vitás jogviszonyait tudatlan szolgabírák, vagy tu­datlan tiszteletbeli főszolgabírák döntik el, akik a jogiban teljesen járatlanok, — mert tel­jesen járatlanoknak kell tekinteni őket ezek­ben a kérdésekben, olyan kérdésekben, ame­lyekben ezt nem is veszem tulajdonképpen rossz néven — addig a másik vonatkozásban, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak jogvi­szonyainak az eldöntésénél hasonló tárgyú pe­rekben törvényszéki bírák, táblabírák, sőt néha kúriai bírák is ítélkeznek. Méltóztassanak elgondolni, micsoda igaz­ságszolgáltatás folyik ezekben a kérdésekben, amikor tiszteletbeli főszolgabírák és szolgabí­rák, akik nehezen megtudták szerezni a jog­végzettséget és akik a jogvégzettség megszer­zése után a legtöbb esetben soha többé jogi könyvet nem vesznek a kezükbe és jógii iroda­lommal nem foglalkoznak, vannak rászaba­dítva a magyar mezőgazdasági munkások jog­viszonyainak az elintézésére. Minthogy én teljesen tarthatatlannak tar­tom- azt, hogy tisztán egy érdekeltség, a nagy­birtok osok kedvéért a rendes igazságszclgálta­tás keretéből kiszakítva intéztessenek el az ezekből a jogviszonyokból eredő perek, hatá­rozati javaslatot nyújtok be, amely szerint ké­rem (olvassa) : »Utasítsa a Képviselőház a föld­mívelésügyi miniszter urat, hogy három hóna­pon belül nyújtson be törvényjavaslatot, amely rendelkezést tartamazzon arról, hogy a mező­gazdaságban alkalmazott munkások és egyéb alkalmazottak munkaviszonyából eredő jogvi­tás kérdések elintézése a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozzék.,« A másik kérdés, amelyre felhívom a föld­mívelésügyi miniszter úr figyelmét és amelyet ugyancsak szabályozni kellett volna akkor, ha egyszer már íhozzányult az 1907-es törvény mó­dosításához, az, hogy mi van a mezőgazdasági alkalmazottak kötelező betegség, baleset, agg­kori és rokkantsági íbiztosításávalf Ezt a kér­dést az 1907 :XLV. te. szabályozta,, illetőleg a szabályozásra egy felhatalmazási lehetőséget adott, amely a törvény 19. §-ába van belefog­lalva,, s amely kimondja, hogy addig is, amíg ezt a kérdést törvény rendezi, kormányrendé-

Next

/
Thumbnails
Contents