Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

Az országgyűlés képviselőházának 29S. lettel kell a kérdést szabáyozni. Azóta 27 év telt el és 27 év alatt a magyar törvényhozásnak nem volt ideje, helyesebben nem volt érzéke arra, hogy ehhez a kérdéshez becsületesen hozzányúljon. 1907-ben, röviddel azután, hogy ezt az alaptörvényt megalkották, országos határozat is kötelezte az akkori kormányt arra, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek kötelező betegség és baleset elleni biztosításáról törvényjavaslatot nyújtson be a képviselőházba. 27 esztendő nem volt elég idő arra, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtsa. Azóta volt ebben az országban különféle kormányzat, különféle kormány és különféle öszszetételű többség állt az ország élén. Volt itt egy kisgazdauralom, sőt most is kisgazdáknak tartják magukat. Volt itt keresztény- és nemzeti uralom, .sőt talán ma is úgy hirdetik, hogy keresztény és nemzeti uralom van ebben az országban. Hirdették és hirdetik mindig a magyar fajinak és a magyar parasztságnak a megvédését, ellenben <a t. uraknak nem volt gondjuk arra, hogy valóban megalkossák azt a törvényt, amelynek megalkotása legalkalmasabb lett volna a magyar faj, a magyar mezőgazdasági munkások és cselédek egészségének megvédésére, szociális biztosításuk megalkotásának a segítségével. Nem tudom megérteni, hogy miiért van ez a teljes érzéktelenség az urakban ezzel a társadalmi réteggel szemben. Hát nem látják azt a pusztítást, amelyet a népbetegségek végeznek éppen a magyar fajban, a magyar mezőgazdasági munkások és cselédek között? Nem látják a tuberkulózisnak a mérhetetlen pusztítását? Nem látják a csecsemőhalandóságnak azt a mértékét, amely a körülöttünk lévő államokban már egyáltalán nincs meg, csak még a tőlünk egészen keletre eső országokban? Epp tegnap olvastam a miniszterelnök úr nyilatkozatában, hogy a kormány tagjai a Pannonhalmán vagy Bakonyban tartott minisztertanácsokon az egyke elleni küzdelmet a kormány programma jába iktatták. Hogy akarják az egyke elleni küzdelmet megvalósítani, ha a szociális biztosítást nem teremtik meg? A szociális 'biztosítást megalkotta a törvényhozás az ipari munkásokra és a kereskedelmi alkalmazottakra. Minthogy pedig az urak lennének hivatva elsősorban a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági alkalmazottakat megvédeni, már csak azért is lenne az önök kötelessége ezt a törvényt megvalósítani és törvénybeiktatni a mezőgazdasági alkalmazottak betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére való kötelező biztosítását, hogy megmutassák, hogy ugyan- . azt a szolgáltatást adják a mezőgazdasági alkalmazottaknak, amely az ipari alkalmazottakat is megilleti. (Propper Sándor: Erre országos határozat van 1903-ból!) Ne frázisokkal hangoztassák tehát a fajvédelmet és a fajszeretetet, hanem nyúljanak a kérdés rendezéséhez akkor is, ha ez a mezőgazdasági érdekeltségnek bizonyos áldozatot jelent. Hogy ezt lehetővé tegyem és a kormányt színvallásra késztessem ebben a kérdésben, 'benyújtom az idevonatkozó határozati javaslatomat, amely így szól (olvassa): »Utasítsa a Képviselőház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy három hónapon belül nyújtson be törvényjavaslatot, mely intézkedést tartalmazzon a mezőgazdaságban alkalmazott munkások (szociális biztosításáról. A benyújtandó törvényjavaslat tegye kötelezővé a mezőgazdaságban alkalmazottak ülése 19Sí november 13-ám, kedden. 37 betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére való biztosítását«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Régi (beváltatlan tartozás!) Felhívom a miniszter úr figyelmét még arra is, hogy az alaptörvénynek, az 1907. évi XLV. tc.-nek vannak olyan rendelkezései, amelyek a jobb ágykorra emlékeztetnek. Ideje lenne tehát, hogy ezeket is szabályozás alá vegyék és a törvénytárunkból kitöröljék. Ilyen például a törvény 19. §-a, amely kimondja, hogy a cselédnek nincs joga lakásába a ház népéhez nem tartozó személyt a gazda tilalma ellenére, ha csak ideiglenesen is, befogadni. Tudjuk nagyon jól, hogy hány és milyen bonyodalom származott már és mennyi kellemetlenség ebből. A magyar vendéglátást csak nem akarja a földesúr megtiltani? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem!) Mindenkor azt hirdették, hogy vendéglátó nép vagyunk, hogy a magyar népnél különb vendéglátó népet elképzelni nem lehet. Hiszen most olvastam, hogy valamelyik vármegye törvényhatósági közgyűlésén indítványt terjesztettek elő és ezt megküldötték az összes törvényhatóságoknak pártolás és elfogadása végett, valamint ia Képviselőházhoz való felterjesztés céljából, hogy az »idegenforgalom« szót töröljék el, azt ne használják, mert a magyar nem idegent, hanem vendéget fogad, tehát a vendéglátás fogalmát iktassák törvénybe, illetőleg így emlékezzenek meg az idegenforgalomról. Ha enynyire mennek — nem kerül pénzbe, nem kerül kellemetlenségbe, — hogy az idegeniforgaloin helyett a vendégforgalmat akarjak törvénybe iktatni, akkor a legcsekélyebb kötelessége lenne a, kormánynak az, hogy az 1907. évi törvényből ezt a szégyenteljes rendelkezést hagyassa ki és tt&gye lehetővé, ihogy a mezŐgaz^ dasági alkalmazott, a .mezőgazdasági cseléd is azt fogadja be a lakásába, aki neki tetszik, ne kelljen előzetes engedélyt kérnie a földesúrtól. (Esztergályos János: Az uraság sem kérdez meg senkit, hogy kit fogadhat be, tehát milyen jogon tiltja meg a cselédeknek, hogy kit fogadjanak be? Nem a rabszolgája a cseléd az uraságnak! — Zaj. — Esztergályos János: Joga van a lakásába azt fogadni be, akit akar! — Propper Sándor: Még csak nem is job'bágy állítólag! —- Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Györki Imre: Az alaptörvény 29. §-a rendelkezik arról, hogy minden gazdasági cselédnek külön szobája és külön kamrája legyen. Ide vonatkozólag is az lett! volna a t. (kormányzat és a földmívelésügyi miniszter úr kötelessége, hogy ezt a papíron meglevő — legalább ma még sok helyen csak papíron meglevő — rendelkezést a gyakorlati életbe átültesse és továbbmenjen néhány lépéssel, necsak azt mondassa ki és azt ellenőriztesse, — mert eddig nem ellenőriztette — hogy vájjon _ van-e minden gazdasági cselédnek külön szobája, nehogy egy szobában két családot helyezzenek el, hanem legyen gondja arra is, hogy az a szoba a közegészségügy követelményeinek megfelelő legyen, mert az az állapot, amely ma ezen a téren van, minden, csak nem a közegészségügyi követelményeknek megfelelő. Mert, ha megnézik önök, hogy a mezőgazdasági cselédek részére rendelkezésre bocsátott szobák közül hány a földes és hány a padlózott szoba, akkor ijesztő képet kapnak arról, milyen állapotok vannak Magyarországon ebben a VQ-