Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

402 Az országgyűlés képviselőházának S10. ülése 19 3 U december 12-én, szerdán. helytelen volna, mert akkor minden kormánynak felelősséget kellene vállalnia azon szélsőségekért és szélsőséges törekvésekért, amelyek minden .egyes országban és minden egyes politikai hafcban előfordulnak. Ebben a vonatkozásiban a képviselő úr megállapításaival teljesen egyetértek, különösen bizonyos térképeket illetőleg, amelyek pángermán szellemben rajzolódnak és e tekintetben én is a visszautasítás álláspontjára helyezkedem. (Elénk helyeslés.) Helytelen volna azonban — és én sem vagyok erre hajlandó — ebiből politikai konzekvenciákat levonni- Én már a Házban többször megmondtam — mert nem az első eset, hogy megimterpellálnak ebben a kérdésben, vagy hogy a költségvetési vitában teszik szóvá ezt a kérdést — miért követek németbarát politikát. Azért követek németbarát politikát, mert vannak történelmi kapcsolataink, a közelmúltból is, de németbarát politikát követek elsősorban azért is, mert a német nép Európa egyik legnagyobb és legerősebb népe, amely hozzánk oly közelségben éli a maga nemzeti és állami életét, hogy ezt a szempontot nekünk magyaroknak itt a Kárpátok medencéjében elhanyagolnunk nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az igen tisztelt képviselő úr a németek rovására írta Trianont. Azt, illetve a békeszerződéseket együtt szenvedtük el. Az igen tisztelt képviselő úr megemlítette azt is, hogy a weimari Németország toleránsabb volt velünk szemben, mint*.a »barna« Németország. Megállapítom, hogy én, mint jobboldali politikus, soha egy ország belpolitikai szempontjából nem ítélem meg az illető oriszág magatartását a magam politikája és a magam országa irányában, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem függetlenül attól, vájjon a harmadik birodalomról, vagy a weimari Németországról van-e szó, nézem azt, hogy a német birodalom miképpen viselkedik velünk szemben. Meg kell állapítanom, hogy akár elődeim ideje alatt, akár az én időm alatt, Németország mindig barátságos politikát folytatott Magyarországgal szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az igen tisztelt képviselő úr azt is szememre vetette, hogy egy olyan országgal kívánok baráti politikát folytatni, amely gazdasági tekintetben elzárkózik. Melyik ország nem zárkózik el az utóbbi évtizedekben gazdasági tekintetben? Politikai hitvallásom gazdasági téren az autarehiák ellen való küzdés és ebben a tekintetben éppen a legutóbbi időkben, éppen a vezetésem alatt álló kormány volt az, amely ezt az autarchiát bizonyos fokig Németországgal szemben is áttörte, ^hiszen a^sajtó is megemlékezett azokról a Németországgal tavaly lefolytatott gazdasági tárgyalásokról, amelyek közvetlenül a római egyezmény megkötése előtt történtek, illetőleg vezettek megelégedésre, eredményhez. Az igen tisztelt képviselőtársam, aki engemet azzal tisztelt meg, — ezt már egyébként többször is említette — hogy minden megjegyzésemet felírja, ami rámnézve megtiszteltetés; egy 1928-ban mondott beszédet citált, amely évben még nem volt »barna« birodalom, harmadik birodalom. 1928-ban még weimari birodalom volt, tehát a citátum nem állja meg a helyét... En ezt csak a rend kedvéért említem meg, mert (szimpátiáim, a harmadik birodalom felé irányulnak és nem a weimari birodalom felé. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Malasits Géza: Mondhatom, jó időben mondotta ezt a miniszterelnök úr.) Tessék csak rámbízni, hogy mikor mit beszélek. Igen tisztelt képviselőtársam Hitler őexoellenciájának a külpolitikáját is bírálta és helyesen állapította meg, hogy az nagyon sokfelé van elfoglalva és az is helyes, ha azt mondja, hogy figyelve befelé, belső politikai vonatkozásban is sokfelől van igénybevévé. Hogy reánk nem gondol ma, azt nem hiszem, mert én első megbeszélésünkkor megállapítottam, hogy igenis, a bismarcki gondolat alapján áll a kancellár úr. (Rassay Károly: Bizalmas gondolat!) Megállapítottam azt is, hogy szimpátiával viseltetik a magyar nemzettel szemben. Lehetnek Németországnak olyan reálpolitikai mozzanatai és érdekei, amelyek a magyarok iránti szimpátiának hangoztatását nem teszik szükségessé, vagy ezt elkerülhetővé parancsolják. Ezt nem kutatom. Mint ahogy belső politikai vonatkozásokban sem áll módomban kritikát mondani a német birodalom felett, úgy külső vonatkozásban is szerénytelensiégnek tartanám, ha mint egy kis ország miniszterelnöke, ilyen nagy ország kancellárjával perbe szállnék. Igen t. képviselőtársam azt is hangoztatta, hogy a kurucoknak egy új vezére akadt Kánya Kálmán igen t. barátomban. Megjegyzem, ez féltékennyé tesz, igenét, képviselőtársam, mert eddig ezt a kurucságot nekem kellett vállalnom a magyar közéletben és úgy látom, most engem detronizálni méltóztatik. (Derültség.) Hangoztatta azt is, hogy ezek a kurucok — tehát én és Kánya t. barátom — gyűlölettel viseltetnek az osztrákok iránt. Ezt hangoztatta az igen t. képviselő úr egy olyan pillanatban, amikor 24 óra múlva az osztrák kancellár itt látogatást tesz minálunk. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem veszi tehát rossznéven az igen t. képviselőtársam, ha azt mondom, hogy ezzel a kijelentésével nem nagy külpolitikai tapintatról tett tanúbizonyságot. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Kánya magyar külügyminiszter úr Ő excellenciáját, aki most Genfben mutatta meg igazán nagy kapacitását, (Éljenzés jobbfelől és a középen.) azzal vádolni, hogy az Anschluss kérdésében határozott álláspontot foglal el Németország javára, ez túlmegy azon a határon, amelyet lelkiismeretességnek és reálpolitikának lehet nevezni, (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) mert éppen Kánya ő excellenciája volt az, aki itt a Házban, de a külügyi bizottságban is többször hangoztatta az e kérdésben elfoglalt hivatalos magyar álláspontot, amely abban csúcsosodik ki, hogy mi az Anschluss ügyébe nem szólunk bele, mert nem tartjuk ildomosnak, hogy két baráti nemzet ügyeibe beleavatkozzunk. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Az bizonyos, hogy a német sajtónak egy része az elmúlt marseillei kampányban nem azzal a szeretettel és nem azzal a barátsággal foglalkozott a magyar üggyel, mint azt mi szerettük vagy elvártuk volna. (Mozgás a baloldalon.) Vagyok annyira lelkiismeretes, mielőtt kimondok egy bírálatot vagy ítéletet, utána nézek a dolognak. A kérdéses német sajtó arra az álláspontra helyezkedett, hogy van a magyar sajtónak is egy igen tekintélyes része, amely állandóan ellenséges hangon taglalja, bírálja a aiémet belső ügyeket (ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és most ő revánsot ád ennek a magyar sajtónak és e sajtó politikájának... (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen, — Zaj a baloldalon.)