Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: amely — amint ezt már múlt évi költségvetési beszédemben hangoztattam — nem reálpolitikai szempontból nézi a német kérdést, (Ügy van! Ügy van! Jobb felől és a közéven.) mert nem tudja magát elvonatkoztatni az ő speciális világnézeteinek szemléletétől és e^y egészen más, sajátos világnézet szempontjából bírálja egy nagy nemzetnek belső politikai ténykedéseit. (Meskó Zoltán: Ügy van!) En a magam részéről már többször figyelmeztettem ezt a sajtót is és egyes képviselőtársaimat is: foglalkozzunk inkább a magunk ügyeivel, (Helyeslés jobb felől.) mások bajaival csak annyiban, amennyiben azok közvetlenül érintenek bennünket és ne legyünk mi a német emigrációnak szószólója itt, a magyar területen. (Helyeslés jobb felől és a középen.) A képviselő úr rendkívül aláhúzta azt, hogy tartsak ki az olasz politika mellett. A túlsó oldalról a múltban nagyon sokszor kaptam szemrehányást amiatt, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert túlságosan kitartok az olasz politika mellett. Az egész genfi esemény számomra azzal a megnyugvással végződött, hogy azok a külpolitikai elgondolások és pillérek, amelyekre Magyarország külpolitikáját építettük, reálisak és hasznosak, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen.) és engem nem kell figyelmeztetni arra, hogy a Duce-t nagyra tartsam, (Elénk éljenzés és taps jobbfelől, középen és baloldalon.) engem nem kell figyelmeztetni arra sem, hogy az olasz barátság legyen a magyar politikának az alapja, mert egész külpolitikai ténykedésemnek eddig is mindig ez volt az alapja. A mögöttem lévő oldal mindig helyeselte ezt a politikát, a túlsó oldal hébe-hóba nem, de azt hiszem, most már egy nevezőn vagyunk e tekintetben és ez rámnézve megnyugtató a magyar képviselőház részéről, mert úgy látom, hogy a magyar külpolitika alapelvét, az Olaszországgal való barátságot mindnyájan őszintén helyeseljük. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps jobbfelől, középen és baloldalon.) Mi a helyzet Németországot illetőleg? Németország nem tagja a Népszövetségnek, tehát Genfben nem volt módjában mellettünk, vagy ellenünk állást foglalni. Kifogásolta a képviselőtársam, hogy a német sajtó egy része, legyen az 50% vagy 60%, nem kutatom, (Griger Miklós: Száz százalék!) nem volt egészen barátságos velünk szemben, hanem — hogy így fejezzem ki magamat — hűvös magatartást tanúsított. Ez természetesen nekem sem esik jól és hálás vagyok érte, hogy a képviselő úr ezt szóvátette, mert alkalmam volt a magam álláspontját is ebben a kérdésben leszegezni. (Helyeslés.) Mindennek ellenére azt kérem a t. Ház tagjaitól, hogy a külügyi hizottságba tereljük a^ külpolitikai kérdések részleteinek megvitatását, mert nem lehet sem kérdést intézni, még kevésbé helyes választ adni olyan kérdésekre, amelyeknek ágas-hogas volta lehetetlenné teszi, hogy lapszusok vagy félreértések különösen fölületes szemlélők részéről ne történjenek. (Erődi-Harrach Tihamér: Félremagyarázások. — Ügy van! Ügy van!) Magyarország nehéz külpolitikai helyzetét mindenki ismeri és ebből a nehéz küpolitikai helyzetéből esak egy konzekvencia vonható le: minden baráti kezet megfogni, megtartani, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) reálpolitikát űzni, az érzelmeket visszafojtani, akár klerikális szempontból, akár szocialista szempontból, akár más szempontból KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. ülése 193U december 12-én, szerdán. á03 állanak azok elő. Az ilyen kérdéseket, t. Ház, ne taglaljuk, különösen ne ebben a pillanatban, amikor egy nagy külpolitikai kampány után a nemzetnek békére van szüksége. Nekünk pedig békére van szükségünk, hogy szőjjük tovább azokat a szálakat, amelyek Magyarország megerősödéséhez vezetnek. További megerősödéséhez, hangsúlyozom, külpolitikai téren is. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. —• A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszenválasz joga, Griger Miklós: T. Ház! Rövidre szabom mondanivalómat, nemcsak azért, mert fáradt vagyok, hanem azért is, (Halljuk! Halljuk!) mert csak alapos megfontolás után szeretek külpolitikai kérdésekhez hozzászólni. En beszédemre alaposan és lelkiismeretesen elkészültem és számot vetettem lelkiismeretemmel az iránt, hogy használok-e ezzel hazámnak, avagy ártok. Szent meggyőződésem ... (Felkiáltások a jobboldalon: Ártott! — Ellenmondások a baloldalon. — Rassay Károly: Azt ő bírálja el! — Elnök csenget.) Kérem, én ezt a kérdést megtanácskoztam igen tehetséges és okos emberekkel, csak az volt a bűnöm, hogy az egységespárti képviselő uraktól nem kértem tanácsot. (Derültség. — Jánossy Gábor: Elég hiba volt!) — Bródy Ernő: Semmi baj nincs abból!) Elnök: A képviselő urat kérem, magyarázza meg ezt a kijelentését. Griger Miklós: Nem kértem egységespárti képviselő uraktól tanácsot. Elnök: A kifejezésnek sértő jellege volt a Ház egyik oldalára, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) Méltóztassanak csendben lenni, meg fogják hallani. (Rassay Károly: Hát halljuk!) Griger Miklós: Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy ennek a kérdésnek szóvátétele most nem volt időszerű. Ezzel szemben az a megjegyzésem, hogy ha valamikor időszerű volt, akkor most, amikor a németek teljesen cserben hagytak bennünket, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert nemcsak néhány sajtóorgánumról van szó, hanem az egész német sajtóról, már pedig ma a német sajtó: Hitler és Hitler: a német sajtó. Egyebekben egy közbeszólás hangzott el, ha jól tudom, innen, hogy nem voltak ellenünk a németek. Erre csak az a megjegyzésem van, hogy erre az esetre megállapítható annak a latin közmondásnak az igazsága, hogy qui non est mecum, est contra me, aki nincs velem, az ellenem van. Egyebekben, hogy nem járok olyan nagyon rossz utakon, annak 'bizonyításául hivatkozom a fasisztapárt hivatalos lapjára, a Lavoro Faseistára, amely tegnapelőtti számában a következőket írja (olvass'a): »A nemiéit* lapok nemcsak az afféiri kommentálásától tartózkodtak, hanem érezhetően a délszláv álláspontot képviselték. Ez a mai Németország«. (Rassay Károly: Nem kértek tanácsot az egységespárttól, amikor leírták.) Ez jelent meg a Lavoro Fascistában. Azt hiszem, jó úton jártaim amikor ezt a kérdést szóvátettem. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő luirakat, aikák a választ tudomásul veszik, iszivieiskedjenek 59