Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 810. gal állt mellénk és síkraszállt mellettünk, (Jánossy Gábor: A lengyelekről ne tessék megfeledkezni! — Kassay Károly: Még a törökökről is beszéljünk?) amikor Olaszország Ián goló lelkesedéssel síkraszállott mellettünk, akkor a németek, enyhén szólva, fagyos közönyösségükről tettek tanúbizonyságot. (Ügy van! Ügy van! -a baloldalon.) Heteken át ki sértem figyelemmel a gleichschaltolt neme! újságokat és biztosan tudom, hogy a sajtóiroda is ezt tette, csak azért, hogy egy mákszemnyi szimpatianyilatkozatot kihalásszon és produkálhasson az igen t. .miniszterelnök úr külpolitikájának igazolására. Heteken át böngésztem a német újságokat, de még csak^ parányi jelét sem láttam ama nibelungi hűség megnyilatkozásának, amely eddig közszájon forgott. Ellenben olvastam a Berliner Tageblatt november 24-i számát, amelyben azt írják, hogy Németország nem lehet védőügyvédje Magyarországnak és olvastam Alfred Rosenberg cikkét a Völkischer Beobachter-ben, amely ezeket tartalmazza (olvassa)'. »Wenn die von den anderen Mächten und der kleinen Entente unterstützte südslavische Note an den Völkerbund augenblicklich im Zentrum weltpolitischer Besprechung steht und die Antwort Ungarns ebenfalls darauf hinausläuft, eine schnelle Klärung der änschuldigungen zu erreichen, so können wir nicht das Urteil vorwegnehmen,, in einer Angelegenheit, deren Hintergrunde so wenig aufgeklärt sind. Wir können nur die Hoffnung aussprechen, dass die verständliche Erregung über den Königsmord von Marseille in der Beurteilung der Ursprünge überall jenes Mass von Zurückhaltung zeitigt, das im Interesse aller europäischen Völker liegt.« (Ulain Ferenc: Ezt mondja Eden is!) Nagy különbség van Eden és Németország között. Anglia nem a mi szövetségesünk, Németországgal azonban baráti viszonyban állunk. (Egy hang a baloldalon: Angliával is! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkasfalvi Farkas Géza: Eden előadó volt!) Grieger Miklós: Amikor látjuk, hogy a német és olasz külpolitika között nyilvánvaló szakadékok tátonganak, amikor Róma és Berlin között komoly együttműködésről beláthatatlan időn belül nem lehet szó, amikor a német hivatalos külpolitika Göring személyében üdvözli a Balkánnak nagy nemzetét^ és amikor látjuk, hogy Olaszország állami életünk rendkívül súlyos válsága idején teljes erővel mellénk áll, Németország ellenben nemcsak az óvatos, hanem a rideg elzárkózás, a Zurückhalltung álláspontjára helyezkedett, nekünk csak egy érdekünk és egy kötelességünk lehet: Szakítania kell a kormánynak, a kormány sajtójának ama taktikájával, hogy gyökértelen és indokolatlan német-vonzalommal iparkodjék megtölteni a magyar közvéleményt. Szakítani kell azzal a viszonzatlan ... (Zaj a baloldalon. — Ulain Ferenc: Menjünk Belgrádba és Prágába?) Nem akarok kellemetlen percet szerezni a miniszterelnök úrnak„ ne provokáljon! Szakítanunk kell azzal a viszonzatlan németszerelemmel, amely 'annyiszor megakadályozott vagy elhomályosított egy érdekeinkre hasznos és szükséges külpolitikai eligazodást. Szakítanunk kell a jobbra-balra ugrándozás külpolitikájával és magyar hűséggel, f magyar becsülettel kell kitartanunk a kipróbált Olaszország és annak gigantikus szellemóriása, vezére, a Duce mellett. Szakítania kell a miniszterelnök úrnak ülése 1931* december 12-én, szerdán. 401 németbarát külpolitikájával, mert hiszen közismert tény, hogy a miniszterelnök alig hogy elfoglalta miniszterelnöki székét, Berlinbe repült, Sopronban pedig a nyáron a berlin-római tengely mellett kötötte le magát és azt mondotta, hogy az ido őt fogja igazolni. Nos, az idő nem igazolta a miniszterelnök urat, ellenkezőleg, dezavuálta- (Sztranyavszky Sándor: Várjunk még az idővel!) Az ország közvéleménye nagyon régen tudta, hogy ez a tengely csak a miniszterelnök úrnak képzeletében és romantikus politikai álomszövésében létezik, de ma kell, hogy az igen t. miniszterelnök úr is megértse a históriai tényeknek harsogó pátoszát, belássa azt, hogy ez a tengely összeforraszthatatlanul eltört, hogy a miniszterelnök úrnak kötelessége nem érzelmei és balítéletei után, hanem az ország igazi érdekei szerint külpolitikát csinálni s kötelessége kerülni minden olyan lépésnek még a látszatát is, amely barátságtalan cselekedetnek tűnhetik fel Olaszország szemében, tehát például egy kimondottan Hitlerbarát sajtóorgánum kivételes engedélyezését, szubvencionálását és támogatását. T. Ház ! ^Német a nevem és német az anyanyelvem. Német nevemet büszkén viselem és nincs a világnak az a kincse, amelyért német anyanyelvemet megtagadnám, de szívem magyar és Magyarországé. Es ez a magyar szív szólal meg bennem akkor, amikor az utolsó hetek tapasztalatai alapján nemcsak a magam, hanem az egész magyar társadalom nevében (Sztranyavszky Sándor: Az egész nevében?) kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e tiszta bort önteni a pohárba és minden félreértés kikerülésével, minden mellékgondolat kikapcsolásával a leszűrt tanulságok alapján külpolitikánknak^ jövő vonalvezetéséről nyilatkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Nem vagyok hajlandó sem a miniszterelnöknek, sem a kormánynak jövő politikájáról nyilatkozni, mert hiszen ismeretes az egész közvélemény előtt, hogy a magyar kormány az ország érdekében külpolitikai vonatkozásban melyik úton jár. Hajlandó vagyok azonban válaszolni — eltekintve attól, hogy ez kötelességem is — erre az interpellációra, jóllehet, ennek sem időpontját, sem tartalmát a mai napon helyeselni nem tudom. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt is mondhatnám, hogy külpolitikai kérdéseknek, akár a sajtóban, akár különösen itt a Házban való taglalása, a helyes időpont meg választása nélkül, többiét árt, mint* használ. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt, hogy éppen a német kérdésben igen sok képviselőtársam és az igen t. képviselő úr is úgy beszélt, mintha német belpolitikus volna, speciális egyéni világnézletük szempontjából igyekezve ezt a kérdést taglalni, a magam részéről helyeselni nem tudom és a képviselő urat követni ezen az úton nem is akarom, jóllehet vannak egyes megállapításai a képviselő úrnak, amelyekkel teljesen egyetértek. T. Ház! Minden országban, különösen nagy nemzeteknél, vagy nagyratörő kis népeiknél vannak fantaszták, akik térképeket gyártanaik és akik a maguk népi erejét olyan mezőre akarják terelni, amely elérhetetlen célokat rejt magában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A német sajtóban és a német irodalomban is sajnálatosképpen napvilágot látnak egyes olyan megállapítások és törekvések, amelyek ellenkeznek a magyar érdekkel. Ezt azonban mint német hivatalos álláspontot, deklarálni