Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

400 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 193h december 12-én, szerdán. hatékony záloga lehet annak, hogy a kis és gyenge Magyarország revíziós törekvései figyelembe vétessenek. Németország a reviziós frontból kilépett és ehelyett az Anschluss-t tette külpolitikai céljainak tengelyévé. Ha nem is beszél róla mindig» sőt, ha néha le is tagadja, de kétségtelen, hogy mindig gondol rá és reméli ennek az egyesülésnek bekövetkezését, aminek még a szelíd, mosolygó és hivatalos szociáldemokrata pártállásánál fogva imperialistaellenes Loebe is kifejezést adott, amikor 1928-ban Kismartonban járt és ezt mondotta: »Mi németek iszámítunk arra, hogy önök részei lesznek a nagy német népnek, együtt akarunk dolgozni önökkel mindaddig, míg valamennyiünket egyetlen állami kötelék egyesít.« Franciaország és Olaszország teljes erővel küzd az Anschluss ellen. Az olyan 'biztos és fölényes realitású elmék előtt, mint .aminők ezeknek a latin nemzeteknek a sorsát intézték és intézik, felrémlett a germán egység veszedelmének meduza-feje, csak a mi kurucaink világítottak ki titokban arra az, örömhírre, hogy végre-valahára, egyszersmindenkorra megszabadulhatunk a gyűlölt osztrák kapcsolat veszélyének lehetőségétől, hogy vége mindörökre az osztrák ármánynak, nem fújnak többé kísérteties szelek a bécsi kamarilla csontkamrájából, nincs többé és nem lesz Grossösterreich, német kommandó, fekete-sárga zsinór a mi délceg katonáink egyenruháján. Csak a mi külügyminiszterünk látta jónak olyan nyilatkozatot tenni, amely ha nem is állásfoglalás az Anschluss emellett, de alkalmas arra, hogy belőle a pszichológus az Anschluss vágyálmát kiolvassa. Ezek a mi derék kurucaink. élükön a külügyminiszter úrral (Propper Sándor: Az is kuruc?) valószínűleg a Ballhausplatzon szívta magába a kuruc szellemet, nem gondoltak arra, hogy Anschluss esetén a pángermán határok rövidesen nem a Lajtáig, hanem a Rábáig és a Balatonig érnének, hogy mivel az államszövetségbe tömörült kisantant is igényt tart a nagyhatalmi pozícióra, Magyarország egyrészt egy világhatalom, másrészt egy nagyhatalom, de mindenképpen két malomkő közé ékelődnék, — hogy a gazdasági gleiehschaltolás következtében Magyarország gazdasági vazallusává válnék Németországnak, — hogy a nyugati hatalmak még hatékonyabban támogatnák a kisantantot, mint Hitler kiszélesedett birodalmának az ellensúlyát, — hogy az Anschluss a magyar öncélúság halálát jelentené még abban az esetben is, ha nagy szomszédunkat a legnagyobb jóindulat töltené el velünk szemben, s ha a náci uralmat polgári uralom váltaná is fel, — hogy az egész 80 milliós Németországgal, a német birodalommal kerülnénk szembe, annak egész politikai, gazdasági és faji túlsúlyával és keletre törcT világuralmi, világnagyhatalmi tendenciájával. Mert ez a tendencia megvan. Amióta a dunai birodalmat szétszabdalták és az ausztriai németségnek exisztenciája a szelek és habok játékszerévé lett, azóta a német nemzetiségi és faji eszme széles réseket talált a Dunamedencében a maga expanzív érvényesülésére. Ilyen történelemadta viszonyok között még Bismarck is, aki pedig egy nagyobb vonalú hatalmi külpolitika érdekében alárendelte a hazai németség ügyét a központi szövetség gondolatának, mint elsőrendű örökös jelentkezne a dunai birodalom német részeire. Hogyne tenné azt tehát a barna birodalom, amely azon a ponton támadta meg a régi német külpolitika bismarcki vonalát, hogy a germán öntudatot, a német népközösség eszméjét, a porosz fajta felsőbbségének és uralmának mithoszát a birodalmon kívüli német törzsek, német nemzetig kisebbségek és diasporák politikai hitvallásává avatta széles e világon, ahol németül beszélnek. »Wir sind ein Hundertmillionen Volk, ein Volk ohne Raum.« EzeJk és hasonló jelszavak, a Dunántúl német falvaiban folyó hol nyilt, hol burkolt és leplezett német agitáció Magyarország népeinek történelmi egysége ellen, Penk tanárnak hamisított térképei, amelyek CsonkaMagyarország területének egyharmadát német nemzetiségű területnek tüntetik fel... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Griger Miklós: Szabad kérnem 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a 15 perc meghosszabbítást engedélyezni ^ (Igen!) A Ház a meghosszabbítást t engedélyezi. Griger Miklós:... mind az új Drang nach Osten, az Altdeutschland és a Magyarországot Németország részéről fenyegető veszedelemnek kétségtelen szimptornái. T. Ház! Azt hiszem, már az eddigiekkel is eléggé megvilágítottam azt, már amennyire tőlem telik, hogy van-e értelme annak, hogy mi a harmadik birodalom kegye után fussunk, pláne repüljünk? (Derültség a baloldalon.) De az aktuális érv, amely felszólalásomra késztetett, a következő: Ha valaha, úgy most adta a német birodalom kétségtelen jelét és kiáltó bizonyosságát a maga közönyének és idegenségének a magyar nemzet iránt, {Ügy van! a baloldalon.) az elmúlt nehéz és fájdalmas hetekben, amikor a trianoni Magyarország 15 éves fennállása óta legsúlyosabb válságát élte. A német birodalom nem tagja a Népszövetségnek, következőleg delegátusa ott fel nem szólalhatott, de ismerve a német diktatúra és gleichschaltolt sajtó hallgatásának jelentőségét, éppen úgy, mint beszédének fontosságát, a német sajtó hangjából logikusan és észszerűen következtetni lehet arra, milyen álláspontra helyezkedett volna Németország delegátusa, ha a Népszövetségben helyet foglalt volna. A szerb kormánynak és a kisantantnak jegyzékével és e panaszirathoz mellékelt bizonyítékok protokollumával kapcsolatosan a világsajtó nagyban és egészben véve nobilisán viselkedett. Még a kisantant szövetségesének, Franciaországnak sajtójában is bőségesen hangzottak el magyarbarát-nyilatkozatok, sőt a francia külügyminisztérium hivatalos szócsöve is mérsékletre intette délszláv szövetségesét. Az angol sajtó nagyobb és tekintélyesebb része az igazi gentlemanek magatartásához ihíven nemcsak türelemre intette Szerbiái és a kisantantot, hanem a gyanúsításokkal szemben védelmébe vette a magyar nemzetet. Olaszország olyan férfias ténybeli bizonyítékát adta rendithetetlen magyarbarátságának, (Ügy van! a '' baloldalon.) amellyel a legmélyebb hálára és hódolatra kötelezte a magyar nemzetet (Taps a bal- és a jobboldalon.) és minden 'magyar emberben megszilárdította azt a hitet, hogy az olasz barátság a magyar külpolitikának legbiztosabb bázisa. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) Am, t. Ház, amikor Olaszország barátság-