Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-297
30 Az országgyűlés képviselőházának 2 Az említett rendelkezések következtében tehát helyes eljárást követnek iaa eljáró közegek, amikor a marhalevelet csak akkor írják át, ha a lefoglalt állat vételárának, illetőleg becsértékének 75%-át a tulajdonos lefizeti. Az említett rendelkezés éppen a mezőgazdasággal foglalkozó adózók érdekében adatott ki, is ez által lehetővé tétetett az, hogy egyrészt az adóhátralékok fejében lefoglalt állataikat szabad kézből előnyösebben értékesíthessék, másrészt pedig az adótartozásokra csak a vételár, illetőleg a 'becsérték 75%-át kell beszolgáltatni, míg a fennmaradó összeg az adózó szabad rendelkezésére bocsáttatik. Ezzel szemben az előzőleg érvényben volt törvényes rendelkezések szerint a lefoglalt állat csakis árverésen volt értékesíthető, s az árverési vételár a hátralék összege erejéig teljes összegében az adótartozásokra volt elszámolandó. Tisztelettel kérem válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1934. évi október hó 17-én. Imrédy Béla s. k. m. kir, pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a t. miniszter úr válaszát tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úr válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a kőj rösszegapáti ref. lelkész és az egyházi adó behajtása körüli szabálytalanság tárgyában múlt év június hó 14-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a válasz felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasz Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a iHőrösszegapáti !nef. lelkész és a ref. egyház adóügyében beadott interpellációjára. A földadóról szóló 1927. évi 100/P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdése szerint az egyházi javadalmasok a földadót akkor is fizetni kötelesek, ha a javadalom céljaira átengedett föld tulajdonosai az utánuk járó földadó viselésére az egyházi alkotmány szerint kötelezve vannak, avagy azt szerződésileg magukra vállalták. Ennek a rendelkezésnek az alapján jogosan 'irta elő a község a javadalmi földek után a földadót dr. Kosdy János kőrösszegapáti ref. lelkész egyházi javadalmas terhére és jogosan tiltották le a fennálló hátralék miatt nevezett illeményeit. Szabályszerűen járt el ennek folytán a pénzügyi hatóság is akkor, amidőn nevezett adózónak a letiltás következtében befolyt és az adótartozásra elszámolt összegnek visszautalása iránt előterjesztett kérelmét elutasította. Nem követtek el mulasztást a pénzügyi hatóságok abban a tekintetben sem, hogy az egyház részéről az 1933. év február hó 22. napján az egyházi adóhátralékosokról szerkesztett kimutatásban foglalt adóhátralékotí behajtását megtagadták és a kimutatást az egyháznak visszaszolgáltatták azzal, hogy azt az év nov ember (havában terjessze elő, mert a közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/P. M. számú hivatalos összeállítás 44. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (8) bekezdése alapján az egyházak a saját maguk . által fee nem szedett összegeket behajtás céljából évenként csak egyszer és pedig november havában mutathatják ki a községi elöljáróságnak. Az ebből származható nehézségektől az egyház menekülhet oly módon, ha az egyházi adóknak az együttes klezelésbe vonását kéri. Jogosan jártak el végül a végrehajtó közegek, amikor az egyház tulajdonát képező 86 ?7. ülése 19$ U november 12-én, hétfőn. mázsa tengerit lefoglalták, mert az egyházközség terhén nagyobb összegű, együttesen kezelt közadóhátralék állt fenn, lamelyre az előző két évben osak csekély összegű befizetést teljesített. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a pénzügyigazgatóság, méltányolva az egyház nehéz anyagi helyzetét, a lefoglalt tengeri felét a foglalás alól feloldotta. Tisztelettel kérem válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1934. évi október hó 17-én. Imrédy Béla s. k., m. kir. pénzügyminiszer.« Elnök: Az interpelláló kép viselő úr nincs jelen, kérdem a t. Házat, méitóztatik-e a választ tudomásul venni 1 ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úrnak válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak Esztár községben dobszó útján kihirdetett adótartozás miatt elárverezettek ügyében folyd évi január hó 17-én előterjesztett interpellációjára. Kérem, szíveskedjék a választ felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasz Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak Esztár községben dobszó útján kihirdetett adótartozás miatt elárverezettek ügyében benyújtott interpellációjára. Válaszomban mindenekelőtt arra vagyok bátor rámutatni, hogy Esztár községben az adófizetési készség általánosságban leromlott, sőt az adóbehajtási eljárásnak is gyakran ellenszegültek s így erélyesebb intézkedésektől eltekinteni nem lehetett. 1933 október havában sor került 25 adózó ellen árverés kitűzésére, amely árverések egyébként — más közbejött okok folytán — nem tarttattak meg. Az elöljáróság az árverések kitűzésénél abból a szokásos elvből indult ki, hogy elsősorban a konok nemfizetők ellen tűzi ki az árverést. Tény, hogy a kérdéses 25 adózó túlnyomórészt független kisgazdapárti érzelműnek vallotta magát, azt a körülményt azonban, hogy a szóbanforgó igen rossz adófizetők túlnyomórészt éppen a kisgazda-pártállásúak sorából kerültek ki, lehet sajnálatos véletlennek minősíteni, de az adóhatóságoknak semmiesetre sem lehet rovásukra írni. Egyébként is közegeim vizsgálata alkalmával egyáltalán nem nyert beigazolást az az állítás, mintha az árverések kitűzésénél politikai szempontok játszottak volna közre. Hogy az eljárás mennyire indokolt volt, mutatja, hogy a kérdéses 25 adózó közül az 1933. év folyamán az árverés napjáig^ 16 hátralékos egy fillér befizetést sem teljesített és a 25 adózó közül hétnek a tartozása az egy esztendeit, hété a két esztendei, ötnek a tartozása ia három esztendeit, sőt hat adózónak a hátraléka az öt esztendei előírásnak megfelelő összeget is meghaladta. A végrehajtási eljárásnak ezek ellen az adózók ellen való lefolytatása tehát feltétlenül szükséges volt. A kihallgatott árverést szenvedők ezt nem is kifogásolták, hanem csak azt tették sérelem tárgyává, hogy a kihirdetés alkalmával a neveiket is kidobolták és hogy közülük az egyik nem hirdettetett ki. A vonatkozó^ törvényes rendelkezések értelmében a községi elöljáróság köteles az árveréseket a szokott módon közhírré tenni. A közhírrététel általánosságban kidoboltatás útján, még pedig az árverés napjának, az elárverezésre kerülő ingóságoknak és a hátralékosok nevének megemlítése mellett szokott foga-
