Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

396 Âz országgyűlés képviselőházának $} elnöke s nekem csak az a bűnöm, hogy az én kezembe letett eskükkel kompromittáltam magát majdnem az egész Magyarországot.« (Rakovszky Tibor: Ez így volt! — Dinnyés Lajos: Ügy van! Sorba álltak, hogy esküt tegyenek! — Farkas Elemér: Azért volt pár kivétel! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet . kérek! (Kóródi Katona János: Kár veit azt idehozni. — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) % Griger Miklós: Engem ne oktasson a képviselő úr. ön kint legitimista és itt a kormány háta mögött ül. Melyik az egyenesebb út? (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) En egyenes ember vagyok. (Zaj. Elnök Csenget.) Meg vagyok róla győződve, hogy maga a miniszterelnök úr is ezt az eljárást becsüli többre. (Jánossy Gábor: Ne izgulj! Árt a szívednek.) T. Ház! Az októberi forradalom eredményei komorak, sötétek, országveszítők, de azt, hogy az októberi forradalomban való szereplés címén Magyarországon senki ellen bűnvádi eljárást nem indítottak, hogy a Károlyi-kormány egyes miniszterei nyugdijat élveznek (Farkasfalvi Farkas Géza: Elég abszurdum! — Propper Sándor: Nagyatádi Szabó is ott volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mayer János is ott volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: és hogy a Károlyi-kormányban többé-kevésbé súlyosan kompromittált egyén a politikai közéletben is vezető szerepet játszik, (Far kasfal vi Farkas Géza: Elég abszurdum! Elég gyalázat!) azt lélektanilag csak úgy tudom megmagyarázni, hogy igen nagy azoknak a száma, akik ha nem is aktív, de paszszív magatartásukkal valamiképpen bűnrészesei voltak a forradalomnak és igen kicsiny azoknak a közéleti férfiaknak a száma, akik akkor férfias, bátor, hősies, szabadságot és életet kockáztató magatartást tanúsítottak a forradalommal szemben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobb felől: Nem kevés az!) Hock János nemcsak októbrista, hanem az oktobrizmus központi szervezetének, a Nemzeti Tanácsnak elnöke volt. Perének főtárgyalásán azt mondotta, hogy azért vállalta e tisztséget, mert remélte, hogy mérséklő erejével a túlhajtásokat, a túlhágásokat megakadályozza, (Farkasfalyi Farkas Géza: Ezt szokták mondani mindig!) és mert előtte mindenesetre mérvadó helyről felkérték ennek a tisztségnek vállalására abban a meggyőződésben, hogy amíg ott marad, horgonya lesz a társadalmi rendnek, ha pedig elmegy, nem lesz fék, amely a rohanó kocsit megállítsa. En e védekezését, vagy ha úgy tetszik magyarázatát kétségtelenül elfogadom, minthogy nagyon jól tudom és nagyon jól emlékszem arra, hogy akkoriban nagyon sokan voltak ebben az országban, akik örültek annak, hogy Hoek János állt a Nemzeti Tanács élén. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Nagyon megnyugtató volt ez!) abban reménykedve és abban bizakodva, hogy az ő mérséklő befolyása kedvező hatással lesz* Különben is Hook Jánost nem az októberi és nem a nemzeti tanácsbeli^ szerepléséért vonta felelősségre és ítélte el a bíróság. Ha mégis az októberi forradalom bírálatával részletesebben foglalkoztam, azt méltóztassék annak betudni, hogy az én megfigyelésem és tapasztalatom szerint a nemzeti közvélemény egyik részében úgy él Hoek János, mint az '. ülése 193U december 12-én, szerdán. októberi forradalom megbélyegezett je és elítélt bűnöse, másik, kisebb részében pedig úgy, mint az októberi forradalom hőse és vértanuja. (Mozgás és eltenmondások jobbfelől. — Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Dénesfay-Dinich Ödön: Ezt nem lehet .tagadni, ez így van!) Ez így van. Hock Jánost azért a tevékenységéért vonta felelősségre a bíróság, amelyet a forradalom után külföldön, az úgynevezett emigrációban kifejtett. A bíróság elítélte Hoek Jánost a Bécsi Magyar Újságban megjelent három cikke és egy, az interparlamentáris konferenciához intézett, de a nagyemlékű és^ felejthetetlen és még a keresztény konzervatív politikusok által is félreismert Giesswein Sándor rábeszélésére oda soha be nem terjesztett, kétségtelenül általa és négy társa által aláírt és a Bécsi Magyar Újságban megjelent beadvány miatt, illetőleg e sajtótermékekkel a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség címén. Az ítélet megnyugvást keltett, mert nemcsak igazságos, hanem méltányos is volt és mert valahogy eszünkbe juttatta a zsoltárosoknak ama szavait: justitia et pax osculatae sunt, az igazságosság és béke megcsókolták egymást és mert száz ember közül 99 bizton remélte, hogy az igazságszolgáltatást rövid időn belül az irgalomnak,, a megbocsátásnak és az amnesztiának a tette fogja követni. De most jön a punctum saliens. Hock Jánost a bíróság felelősségre vonta és elítélte. Megérdemelte. Ellenben mások — és ezt nem ssemrehányásképpen mondom, hanem megállapításként s az egyenlőtlen elbánás illusztrálására — mások, osztályosai Hoek Jánosnak az 1918-as eseményekben, éppúgy, mint az emigrációban, társai a vádiratban, mégpedig nálánál sokkal súlyosabban, halmazatosabban, négyszer-ötször annyi bűnténnyel vádolt társai bántatlanul térhettek haza, a büntető bíróság előtt nem kellett megjelenniük, sőt még az a lehetőség is megnyílt számukra, hogy aktív politikai szerepet tölthessenek be. (Petro Kálmán: Elég hiba! — Farkasfalvi Farkas Géza: Igen nagy hiba!) Miért? Mert útjukat egy mögöttük álló politikai erő és egy velük szembenálló hatalmi taktika egyengette; mert a magyar kormány paktumot kötött pártjukkal; (Ulain Ferenc: Ügy van! Bethlennel!) mert a kormány pártpolitikai alku alapján mentesítette őket a felelősségrevonás alól azáltal, hogy felterjesztette őket pertörlésre. De ugyanaz a hatalmi taktika, amely a szociáldemokratapárti vádlottak pertörlését politikai üzlet tárgyává^ tette, nem adott menlevelet Hock Jánosnak, mégpedig azért,, mert céljai számára közömbös volt. Ha Hock János a szociáldemokratapártnak tagja lett volna, akkor hazajöhetett volna kegyelemből és valószínűleg ma itt ülne közöttünk a törvényhozás szent csarnokában és nem raboskodnék rabruhában a börtönben. (Egy hang a baloldalon: Igaza van! — Jánossy Gábor: Ebben tévedni méltóztatik! — Felkiáltások a baloldalon: Miért? — Rassay Károly: Ez történelmi tény! — Gál Jenő: 75 éves!) Pedig annak a Hock Jánosnak történelmi múltjában, súlyos és végzetes eltévelyedése mellett is, rokonszenves vonásokat is találunk. (Mozgás a jobboldalon.) A Károlyi-rezsim alatt a bolsevizmus! ellen küzdött. A Politikai Híradó kőnyomatos hírlapnak a kommunizmust olyan keményen ostorozó interjút adott, hogy a kommunisták ezt a kőnyomatost és az inter-