Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

396 Âz országgyűlés képviselőházának $} elnöke s nekem csak az a bűnöm, hogy az én kezembe letett eskükkel kompromittáltam ma­gát majdnem az egész Magyarországot.« (Ra­kovszky Tibor: Ez így volt! — Dinnyés Lajos: Ügy van! Sorba álltak, hogy esküt tegyenek! — Farkas Elemér: Azért volt pár kivétel! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet . kérek! (Kóródi Katona János: Kár veit azt idehozni. — Zaj a bal­oldalon. — Elnök csenget.) % Griger Miklós: Engem ne oktasson a kép­viselő úr. ön kint legitimista és itt a kor­mány háta mögött ül. Melyik az egyenesebb út? (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) En egyenes ember vagyok. (Zaj. Elnök Csen­get.) Meg vagyok róla győződve, hogy maga a miniszterelnök úr is ezt az eljárást becsüli többre. (Jánossy Gábor: Ne izgulj! Árt a szí­vednek.) T. Ház! Az októberi forradalom eredmé­nyei komorak, sötétek, országveszítők, de azt, hogy az októberi forradalomban való szerep­lés címén Magyarországon senki ellen bűnvádi eljárást nem indítottak, hogy a Károlyi-kor­mány egyes miniszterei nyugdijat élveznek (Farkasfalvi Farkas Géza: Elég abszurdum! — Propper Sándor: Nagyatádi Szabó is ott volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mayer János is ott volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: és hogy a Károlyi-kormány­ban többé-kevésbé súlyosan kompromittált egyén a politikai közéletben is vezető szerepet játszik, (Far kasfal vi Farkas Géza: Elég abszur­dum! Elég gyalázat!) azt lélektanilag csak úgy tudom megmagyarázni, hogy igen nagy azoknak a száma, akik ha nem is aktív, de pasz­szív magatartásukkal valamiképpen bűnrésze­sei voltak a forradalomnak és igen kicsiny azok­nak a közéleti férfiaknak a száma, akik akkor férfias, bátor, hősies, szabadságot és életet koc­káztató magatartást tanúsítottak a forradalom­mal szemben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobb felől: Nem kevés az!) Hock János nemcsak októbrista, hanem az oktobrizmus központi szervezetének, a Nemzeti Tanácsnak elnöke volt. Perének főtárgyalásán azt mondotta, hogy azért vállalta e tisztséget, mert remélte, hogy mérséklő erejével a túlhaj­tásokat, a túlhágásokat megakadályozza, (Far­kasfalyi Farkas Géza: Ezt szokták mondani min­dig!) és mert előtte mindenesetre mérvadó hely­ről felkérték ennek a tisztségnek vállalására abban a meggyőződésben, hogy amíg ott marad, horgonya lesz a társadalmi rendnek, ha pedig elmegy, nem lesz fék, amely a rohanó kocsit megállítsa. En e védekezését, vagy ha úgy tetszik ma­gyarázatát kétségtelenül elfogadom, minthogy nagyon jól tudom és nagyon jól emlékszem arra, hogy akkoriban nagyon sokan voltak eb­ben az országban, akik örültek annak, hogy Hoek János állt a Nemzeti Tanács élén. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dinnyés Lajos: Nagyon megnyugtató volt ez!) abban reménykedve és abban bizakodva, hogy az ő mérséklő befolyása kedvező hatással lesz* Különben is Hook Jánost nem az októberi és nem a nemzeti tanácsbeli^ szerepléséért vonta felelősségre és ítélte el a bíróság. Ha mégis az októberi forradalom bírálatá­val részletesebben foglalkoztam, azt méltóztas­sék annak betudni, hogy az én megfigyelésem és tapasztalatom szerint a nemzeti közvélemény egyik részében úgy él Hoek János, mint az '. ülése 193U december 12-én, szerdán. októberi forradalom megbélyegezett je és elítélt bűnöse, másik, kisebb részében pedig úgy, mint az októberi forradalom hőse és vértanuja. (Moz­gás és eltenmondások jobbfelől. — Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Dénesfay-Dinich Ödön: Ezt nem lehet .tagadni, ez így van!) Ez így van. Hock Jánost azért a tevékenységéért vonta felelősségre a bíróság, amelyet a forra­dalom után külföldön, az úgynevezett emigrá­cióban kifejtett. A bíróság elítélte Hoek Já­nost a Bécsi Magyar Újságban megjelent há­rom cikke és egy, az interparlamentáris konfe­renciához intézett, de a nagyemlékű és^ felejthe­tetlen és még a keresztény konzervatív politi­kusok által is félreismert Giesswein Sándor rá­beszélésére oda soha be nem terjesztett, kétség­telenül általa és négy társa által aláírt és a Bécsi Magyar Újságban megjelent beadvány miatt, illetőleg e sajtótermékekkel a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség címén. Az ítélet megnyugvást keltett, mert nem­csak igazságos, hanem méltányos is volt és mert valahogy eszünkbe juttatta a zsoltárosok­nak ama szavait: justitia et pax osculatae sunt, az igazságosság és béke megcsókolták egymást és mert száz ember közül 99 bizton remélte, hogy az igazságszolgáltatást rövid időn belül az irgalomnak,, a megbocsátásnak és az amnesztiának a tette fogja követni. De most jön a punctum saliens. Hock Jánost a bíróság felelősségre vonta és elítélte. Megérdemelte. Ellenben mások — és ezt nem ssemrehányásképpen mondom, ha­nem megállapításként s az egyenlőtlen elbánás illusztrálására — mások, osztályosai Hoek Já­nosnak az 1918-as eseményekben, éppúgy, mint az emigrációban, társai a vádiratban, még­pedig nálánál sokkal súlyosabban, halmazato­sabban, négyszer-ötször annyi bűnténnyel vá­dolt társai bántatlanul térhettek haza, a bün­tető bíróság előtt nem kellett megjelenniük, sőt még az a lehetőség is megnyílt számukra, hogy aktív politikai szerepet tölthessenek be. (Petro Kálmán: Elég hiba! — Farkasfalvi Far­kas Géza: Igen nagy hiba!) Miért? Mert útju­kat egy mögöttük álló politikai erő és egy velük szembenálló hatalmi taktika egyengette; mert a magyar kormány paktumot kötött párt­jukkal; (Ulain Ferenc: Ügy van! Bethlennel!) mert a kormány pártpolitikai alku alapján mentesítette őket a felelősségrevonás alól az­által, hogy felterjesztette őket pertörlésre. De ugyanaz a hatalmi taktika, amely a szociál­demokratapárti vádlottak pertörlését politikai üzlet tárgyává^ tette, nem adott menlevelet Hock Jánosnak, mégpedig azért,, mert céljai szá­mára közömbös volt. Ha Hock János a szociál­demokratapártnak tagja lett volna, akkor haza­jöhetett volna kegyelemből és valószínűleg ma itt ülne közöttünk a törvényhozás szent csar­nokában és nem raboskodnék rabruhában a börtönben. (Egy hang a baloldalon: Igaza van! — Jánossy Gábor: Ebben tévedni méltóztatik! — Felkiáltások a baloldalon: Miért? — Rassay Károly: Ez történelmi tény! — Gál Jenő: 75 éves!) Pedig annak a Hock Jánosnak történelmi múltjában, súlyos és végzetes eltévelyedése mellett is, rokonszenves vonásokat is találunk. (Mozgás a jobboldalon.) A Károlyi-rezsim alatt a bolsevizmus! ellen küzdött. A Politikai Hír­adó kőnyomatos hírlapnak a kommunizmust olyan keményen ostorozó interjút adott, hogy a kommunisták ezt a kőnyomatost és az inter-

Next

/
Thumbnails
Contents