Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 193U december 12-én, szerdán. 397 jút közlő nyomtatványt azonnal betiltották. A feloszlatott Károlyi-féle 48-as függetlenségi párt utolsó ülésén azzal búcsúzott el, — ezt X tanú bizonyíthatja és igazolhatja — hogy »mi széjjel megyünk, de ezt a rendszert nem támogatom és akármi történik, úgy temesse­nek el, hogy szemfedőül a nemzeti trikolórt terítsék koporsómra«. A kommunizmus alatt Nógrádverőcén az Isten házában, a szószékről ostorozta a kom­munizmust és méltóztatik tudni, — én tapasz­talatból tudom — hogy az ilyesmihez nem kis bátorság kellett. (Ügy van! a baloldalon.) Ami­kor elhagyta az országot» olyan szegényen ment el, mint a templom egere. Maga Töreky jelen­tette ki, — aki pedig nem igen szokta megsimo­gatni a vádlottakat — hogy : Önt anyagi r pisz­kossággal sohasem gyanúsították. Ennél.na­gyobb elismerést, dicséretet közéleti férfiról, aki 32 éves képviselői működés után ... (Ras­say Károly: Egy hetvenötéves ember ellen har­colnak? — Jánossy Gábor: A becsületesség nem érdem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr be­szédideje lejárt. Griger Miklós: Meghosszabbítást kérek. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér a képviselő úr? Griger Miklós: Tizenöt percet. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Griger Miklós: A kommunisták elől Svájc felé menekülvén, Pozsonyban ;a csehek letar­tóztatták és három hónapig fogva tartották. Bizonyára nem azért, mert nem féltették tőle cirkulusaikat. Tizennégy évi bolyongás után hazajött és odaállt az igazságszolgáltatás emelvénye elé, hogy a magyar bíróság ítéle­tének alávesse magát. Hazajött, mert emésztő honvágya ellenállhatatlan erővel hazavonta, (Ügy van! balfelől.) mert úgy érezte, hogy ez az ő hazája. Egyházának a papja, akinek helye, otthona és missziója van széles e vilá­gon, de mégis csak hazavágyódott és haza­jött ebbe az országba, ebbe az egyetlen or­szágba, amely hazája neki és hazánk vala­mennyiünknek, magyaroknak, azoknak is, akik tévedtek és vétettek a haza ellen, azoknak is, akik nem vétettek, nem tévedtek, akik maku­látlanok. Hazajött, mert sehol sem volt nyugta. Könyv ének^ előszavában ezt írja (olvassa): »Hazátlanságom nehéz napjaiban végigjártam a világot, kerestem a^megnyugvást, a feledést, az elvesztett boldogságot, de bárhová fordul­tam is, újabb csalódások értek. A futóhomok­ban nehéz gyökeret verni. Isten egy embernek egy szívet adott, egy szívnek egy hazát. Ugy jártam, mint a bolygó zsidó, csak bolyong­tam évtizedeken át hazátlanul«. Hazajött és a bíróság elé állt. Az ország színe előtt a legnagyobb alázattal megkérlelte, megkövette az ország kormányzóját, a követ­kezőket mondván: (olvassa): »Amennyiben a kormányzó úr személye ellen valaha táma­dást intéztem, ezt sajnálom és szívemből bá­nom. Mint ember, szelíd alázatossággal meg­hajlok Magyarország kormányzójának tekin­télye előtt és kijelentem, hogy alávetem ma­gam az alkotmányos, törvényes rendnek és annak az uralomnak, amelyet az ország több­sége az ő személyében inaugurált«. A kiengesztelés és a bocsánatkérés terén továbbmenni nem lehet. A Jóisten is megbo­csát annak a bűnösnek, aki bánja bűnét és bo­csánatot kér, És amikor most Hock János megkegyel­meztetése érdekében felszólalok, nem azt né­zem^ hogy politikai bűnös-e, lázító-e, felség­sértŐ-e, a Habsburg-dinasztiának konok ellen­sége-e, hogy egy iszonyú lelki ismeretlenség, nagy történelmi gazság, vagy megtévedés egyik szereplője-e, hanem csak azt nézem, hogy földi zarándokút jának végéhez ért, beteg, mindennel leszámolt, mindenért megbűnhő­dött, 75 éves öreg ember, pap, paptársam, aki számára, ha vétett is hazája t ellen, az én gyenge és igénytelen szavamnál hangosabban és remélem hathatósabban kér kegyelmet an­nak a 17 katolikus mártír papnak a vére, akik a kommunizmus alatt vértanúhalált szen­vedtek. Istenért, királyért, hazáért. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Zaj a jobb­oldalon. — Elnök csenget.) Ismétlem ... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Griger Miklós : ... Kérem az igazságügy­miniszter urat, tegyen a közelgő karácsonyi ünnepek és az államfő 15 éves jubileuma alkal­mából előterjesztést Hock János megkegyelmez­tetése érdekében. Ezt kívánja a méltányos­ság, ezt kívánja az egyenlő mértékkel mérő igazságosság, (Ügy van! Ügy van! balfelől) mert az nem igazságosság, mely nem mér egyenlő mértékekkel. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Távol áll tőlem, hogy valakit sért­sek, vagyok olyan férfi, hogyha valakit meg akarok sérteni, meg is sértem; de ezt kívánja az államfő tekintélye is, amelyet nem szabad exponálni olyan irányban, amely azt a látsza­tot keltheti, hogy a kegyelmi aktusok gyakor­lásában részrehajló. Ezt kívánja a 'hazának, mint édesanyának fogalma, amely nem lök­heti el kevésbbé bűnös gyermekét magától akkor, amikor a nagyobb bűnöst magához öleli. Ezt kívánja az állami rend erejébe vetett hit, amely meginog, ha az emberek látják, hogy egy 75 éves aggastyántól félnek. (Ugy van! balfelöl.) Végül ezt kívánja a keresztény gondolat, amelynek alapján állítólag ez a kor­mányzat áll és amelynek legfőbb kifejezési for­mája a szeretet, az irgalom és a megbocsátás. Dixi et salvavi animam meam. (Elénk he­lyeslés és nagy taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Griger Miklós igen t. képviselőtársam interpellációját^magas­nívójú beszédben terjesztette elő. Méltóztas­sék megengedni, hogy a magam részéről a be­szédre a lehető rövidséggel és a szóvirágok tel­jes kerülésével válaszoljak. Felelős állásban levők, ha .mindig szívük­nek szánakozási hajlamait óhajtanák kielégí­teni, igen gyakran kötelességükkel kerülnének ellentétbe. (Magyar Pál: Ez egy csúnya szó­virág volt! — Derültség a bal- és szélsöbalolda­lon. — Zaj és mozgás a jobboldalon^ és a közé­pen.) Igen t. képviselőtársam valószínűleg nem tudja, hogy mi a lelkiismeret, ha azt, amit én mondtam, szóvirágnak minősíti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A lelkiismeretesség felelős állásban azt kívánja, hogy kötelességünket tel­jesítsük. (Ügy van! Ügy van!) A kötelesség­teljesítés pedig nem azt jelenti, hpgy szánako­zással lerontsuk ítéletek tekintélyét s a nemzet ellen elkövetett bűntettek jövőbeli elkövetését ezzel lehetővé tegyük.,, (Zaj a bal- és szélso­5S*

Next

/
Thumbnails
Contents