Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. mészetesen a vasúttársaságok terhét fogják ké­pezni, de az új fékekkel és a hozzátartozó veze­tékeikikel való felszerelés előnyeit a magánko­csiknál is az Államvasutak fogják látni, egy­részt azért, mert a fékezők költségét meg fog­ják takarítani, másrészt pedig azért, mert biz­tonsági szempontból kevesebb kockázattal fog járni a szállítmányozás 1 , de harmadrészt azért is, inert a határidők megrövidítése tulajdon­képpen nem is a szállítmányozó félnek, hanem a vasutaknak 'érdeke. A vonatok gyorsított közlekedése ugyanis csak csekély mértékben fogja megrövidíteni a kiszolgáltatási határidőt, hiszen a kiszolgáltatási határidőnek teljes tar­tania alatt aránylag kicsinyek azok az, időkö­zök, amelyek a vasutaknak menetközben való közlekedéséből adódnak. Ebben a tekintetben példaképpen említhetem meg, hogy álmagyar királyi Táblának egyik legutóbbi döntése értel­mében az Államvasutak részére egy romániai állomásról, Ploesti-ból egy dunántúli petro­leumfinomítóba irányított küldeményre az elő­írt kiszolgáltatási határidő a póthatáridőkkel együtt 32 napot tesz ki, holott az egész távolság osak körülbelül 900 kilométer. Ha ezt a 900 kilométert egybevetem a 32 nappal, óránkinti egy kilométeres sebesség adódik. BLa most erősen meg is rövidül a ki­szolgáltatási határidő, — az egyezmény sze­rint maximálisan 50%-kai, — akkcr még min­dig az lesz a helyzet, hogy a vonatok jelenlegi 30—40 kilométeres sebessége még túlon-túl ele­gendő lesz ahhoz, hogy az előírt kiszolgál­tatási határidőn belül a szállítmányok útju­kat megtegyék. S ha nyilvánvaló, — mint ahogy nyilvánvaló — hogy ezeknek a beren­dezési költségeknek előnyét a magyar kirá­lyi Államvasutak, illetőleg a vasúttársaságok fogják látni, akkor nem szabad arra az útra lépni, hogy ezeknek költségét a felekre hárít­sák át. Bízom abban, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ezt az álláspontot magáévá fogja tenni és ezzel elő fogja segíteni annak a szel­lemnek kimélyülését és további fejlődését, amely szellemről a magyar királyi Állam­vasutak jelenlegi vezetőségével kapcsolatban csak nagy dicsérettel lehet megemlékezni. Er­tem ez alatt a szellem alatt azt, hogy igyekez­nek annyira, amennyire lehet, a vasutat a gyakorlati élet követelményeinek megfele­lően vezetni s igyekeznek a nemzetközi forga­lomban, de a belföldi forgalomban is, életbe­léptetni mindazokat a könnyítéseket,^ amelye­ket a vasút helyzete megenged. Kétszeresen értékésnek tartom azt, hogy ez a szellem most érvényesül fokozottan, amikor jól tudjuk, mi­lyen lényeges akadályok gördülnek minden agilis munka és minden gyakorlatias tevé­kenység elé. A kereskedelemügyi miniszter úr irányítása, és a magyar királyi Állam­vasutak további haladása ebben a szellem­ben bizonyára meg fogja hczni a maga gyü­mölcsét és ha azok a hibák, amelyek eddig kétségtelenül mutatkoztak, fokozatosan ki fognak kapcsoltatni, ettől a szellemtől biza­lommal várhatjuk azt, hogy az egész gazda­sági életre is előnyös kihatással lesz. A törvényjavaslatot a kereskedelemügyi miniszter úr iránti bizalomból, de azért is, mert a javaslat szellemével és generális ren­delkezéseivel azonosítom magam, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyes­lés jobbfelől és a középen.) Elnök; T. Képviselőház! Hat óra elmúlt, ülése 193 U december 12-én, szerdán. 383 így a Ház határozata értelmében rá kell tér­nünk az interpellációk meghallgatására, miért is a, vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk ide­jére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap^ délután 5 órakor tartsa s annak napirendjére tűzes­sék ki: 1. a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok tárgyalása; 2. a mai^ napirend hetedik pontja alatt sze­replő jelentés; 3. a foglalkozási betegségek kártalanítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nem­zetközi egyezmény becikkelyezéséről; 4. a gyógyszerész jóléti intézmény létesíté­séről szóló törvényjavaslatok, továbbá 5. Gál Jenő képviselő úrnak a család foko­zottabb védelméről szóló indítványának, il­letve törvényjavaslatának megindokolása, 6. a mentelmi bizottság 774., 798., 799., 800—803., 836—857. számú jelentéseinek a tár­gyalása. Van napirendi Szónok? (Nincs!) Méltóztat­nak napirendi javtaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mon­dom kL Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak a bagaméri csendőr őrs ellen felmerült panaszok ügyében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyű­lési képviselő^ úr az országgyűlés 1934. évi február í hó 21-én tartott ülésében a bagaméri esendőrőrs elleni panaszok tárgyában inter­pellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a következő : Vályi József levente bántalmazása miatt a debreceni m. kir., osendőrkerületi parancs­nokság a bagaméri csendőrörs tagjai ellen a vizsgálatot lefolytatta. A vizsgálat során nem nyert beigazolást, hogy Vályi Józsefet a csendőrök bántalmazták, avagy a tanúkat meg­fenyegették volna, így az illetékes parancsnok büntetőbírósági eljárásra elegendő alap hiánya miatt a Kbp. 138. §. 1. bekezdése alapján a to­vábbi 'eljárást megszüntette. Az illetékes debreceni m. kir. csendőrkerü­leti parancsnok határozata jogerőre emelke­dett. Az interpelláló képviselő úr interpelláció­jában előadta, hogy a bagaméri őrs tagjai Prekup Sándor leventét vallomás végett, to­vábbá ennek operáció előtt álló beteg anyját is bántalmazták és egy álmos di iparos lábát át­szúrták, a tanukat pedig tárgyalás előtt terro­rizálták. Ezért az illetékes csendőrparancsnok vádparancsa alapján a m. kir. debreceni hon­védtörvényszékhez a bagaméri őrs állományába tartozó terhelt csendőrök ellen vádirat nyújta­tott be. A m. kir. debreceni honvédtörvényszék a terhelt csendőröket felmentette. Miután azon­ban a panaszosok semmiségi panasszal éltek, az ítélet a legfelsőbb honvédtörvényszéknél felül­bírálás alatt áll. Kérem válaszom tudomásul vé­telét. Budapest, 1934. évi november hó 20-án. Keresztes-Fischer s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t> Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr

Next

/
Thumbnails
Contents