Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-310
384 Az országgyűlés képviselőházának 31 válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Most áttérünk az írásbeli interpellációk meghallgatására. r Következik Némethy Vilmos képviselő úr írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációik szövegét felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa): »Interpella J ció a m. kir. igazságügyi- és m. kir. pénzügyminiszter urakhoz a 8900/1934. M. E. rendelet 1. § 4. bekezdésének gyakorlati alkalmazása tárgyában. A fent megjelölt rendeletszakasz szószerinti szövegében ezt mondja ki: »Ha időközben hármadik személy az ingatlanra tulajdonjogot szerzett, az illeték biztosítására jelzálogjog bejegyzését nem lehet kérni, ha a tulajdonszerző a pénzügyi hatóságtól értesítést kapott, (hogy az ingatlant a tulajdonszerzés időpontjában illetékhátralék nem terheli«. A jogban járatlan — főként falusi lakosság— vételi ügylete megkötésekor csak azt tudja, hogy meg kell nézni a fizetés előtt a telekkönyv C. lapján a bekebelezett terheiket. A^ fenti rendelkezés a telekkönyvnek ezt a nyilvánkönyvi jellegét megszünteti, mivel azt a kötelezettséget statuálja, hogy előbb a pénzügyi hatóságoktól bizonylatot kell beszerezni arról, hogy az eladónak nincsen illetéktartozása. Ez az új kötelezettség magában is sok járatlan vevőt fog megkárosítani, hogy.ha ezzel nem párosul az igazságügyminisztérium részéről egy például oly utasítás, hogy a bekebelezési kérvény mellékleteként be kell csatolni az új bizonylatot az illetékes adóhivatal részéről és mondjuk, egyben az adóhátralékokról is. Azonban a szövegezés még nagyobb hibában is szenved, akkor, amikor nem különböztet illeték és illeték között a így mindennemű illetéktartozásért felelőssé teszi az ingatlan-jogutódot, hogy ha ily bizonylatot nem csatol. Már pedig gyakori lakhelyváltozások esetén vagy a több lakhellyel biroknál több adóhivatalnál is lehet illetéktartozása az eladónak. Végeredményiben az ingatlan vevőnek ezen rendelkezés alapján az összes azon adóhivataloktól bizonylatot kell beszereznie, amelynél az eladónak illetéktartozása lehet. Ez pedig non sens, mert hiszen egy ilyen értelmezés teljesen lehetetlenné tenné egyes ingatlanok megvételét, ami a rendeletnek nem lehet célja. Éppen ezért tisztelettel kérdem az igazságügyi miniszter urat, hogy hajlandó-e a teleikkönyvek nyilvánkönyvi jellegét visszaállítani és addig is, míg ez megtörténik, ezt pótló oly rendelkezéseket tenni, amelyek a jogrendbe vetett bizalmat fokozzák? — és tisztelettel kérdem a m. kir. pénzügyminiszter urat, hogy hajlandó-e a fent hivatkozott rendeletet odamódosítani, illetőleg annak olyatén magyarázatát adni, miszerint az ingatlan vevője mentesül a jogelődje mindennemű illetéktartozásáért való felelés H l nl, hogy ha. az ingatlan fekvése szerint illetékes adóhivataltól szerez be egy. a fenti szakaszban megkívánt igazolást. Dr. Némethy Vilmos országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az igazságügyi- és pénzügyminiszter uraknak. Következik Némethy Vilmos képviselő úrnak második írásbeli interpellációia. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz, az 5100. 1931. M. E. rendelet 68. §. 3. bekezdésében fogl . ülése 19 3 U december 12-én, szerdán. lalt rendelkezés gyakorlati keresztülvitelénél nyilatkozó anomália megszüntetése tárgyában. A fent hivatkozott rendelkezés szószerinti szövegében a következőképpen intézkedik: »Ez a r közvetlen illetékfizetés bélyeggel való- lerovásnak számít. Ha tehát a befizetett összeg a szabályszerűnél bármely okból kevesebb lenne, a hiányról az a hatósági vagy hivatali közeg, aki azt először észreveszi, leletet készítsen«. A közvetlen illetékfizetés gyakorlatilag akként történik, hogy a fizetésre kötelezett megjelenik az adóhivatalnál, és az ott neki kiszámított összeget befizeti. Tehát a kiszámítást maga az adóhivatal, mint díj- és illetékkiszabási hivatal eszközli. Ha már most az illetéket kiszámtó hivatalnok téved, ami főként az idegen valutákról szóló okiratoknál ma nagyon megeshetik, — hiszen még az ügyvéd és közjegyző sem tudja kellő óvatossággal ellenőrizni a hivatalnok számítását, — hogyan lehet akkor azért felelőssé tenni, lelet- és bélyegbírság útján a jogiban járatlan, — főként falusi kisembereket, — sújtani, amiben a tévedés az illetékkiiszabóé? ! Tisztelettel kérdem a m. kir. pénzügyminiszter urat: hajlandó-e ezt a rendelkezést akként enyhíteni, hogy az állampolgárok kevesebb^ kellemetlenségnek legyenek kitéve, és az illetékkiszabási hivatalnok tévedéséért ne az adózónak kelljen bűnhődnie. Tisztelettel Némethy Vilmos, országgyűlési képviselő«. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiisater úrnak. Következnek a szóbeli interpellációk. Sorrend szerint első Peyer Károly képviselő úr szóbeli interpellációja az Oti. gyógyszerdrágítása ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Tobler János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a budapesti gyógyszerészek az Országos Társadalombiztosító Intézetnek szállítandó gyógyszerek arát önkényesen 20%-kai felemelték. Hajlandó-e a miniszter úr a beteg munkásokat súlyosan érintő ügyben sürgősen intézkedni és ezen árdrágítást hatálytalanítani? Peyer Károly, országgyűlési képviselő«. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az Országos Társadalombiztosító Intézet anyagi válságával kapcsolatban rendezést nyert annakidején a gyógyszerszállítás is, olymódon, hogy az intézet részére szállítandó gyógyszerek árából a magisztrális vények után 20% engedményt, a különleges gyógyszerek után pedig 5% engedményt kapott ez az intézet. Ez a megállapodás érvényben volt egészen ez év október l-ig, amidőn a Gyógyszerészek Egyesülete egy beadványt intézett az intézethez, amelyben arravaló hivatkozással, hogy az intézet anyagi ügyei most már rendben vannak, az intézetnek nincs deficitje, kérte, hogy állítsák vissza a régi gyógyszer díjszabást, illetőleg szüntessék meg azt a 20, illetve 50%-os levonást, amelyet annakidején a szanálással kapcsolatosan, a gyógyszerészekkel kötött egyesség értelmében az intézet kap. Ez a beadvány a biztosítottak körében meglehetősen nagy megütközést keltett, már csak azért is, mert az az állítás, hogy az intézet anyagilag szanálva van, teljesen téves megállapítás. Annyiban van szanálva, hogy ebben a pillanatban az intézetnek talán nincs olyan nagymérvű deficitje, mint amilyen volt az előző években,
