Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

382 Az országgyűlés képviselőházának SIO. ülése 19 SU december 12-én, szerdán. a tanulmánynak igen nagy hatása volt külföldön is, olyannyira, hogy amikofr a Magánkocsitulajdonosok Nemzetközi Szövetsége határozott abban az irányban, hogy a szövetség közgyűlésié hol tartassák meg, bizonyos oldalról jövő ellenkezések ellenére a Svájci Kocsitulajdonosok Szövetsége támogatása mellett a választás Budapestre esett, kifejezetten azzal az indokolással, hogy magyar részről ebben az összes országokat érintő fontos kérdésben olyan bátor kezdeményezés történt, hogy mintegy ennek honorálásaképpen is Budapestre teszik a konferencia színhelyét. Ezt azért említem meg, mert általában örvendetesnek tartok nemzetközi viszonylatban minden olyan megnyilvánulást, amely Magyarország megbecsülését jelenti, de megemlítem azért is, mert annak a körülménynek folytán, hogy Budapesten tartatott -meg ez a közgyűlés, igen szép dokumentum is látott napvilágot, amely általában kedvező Magyarországra nézve és a. mái zavaros r körülmények között, amikor igen sokat áskálódnak ellenünk, kétszeresen örvendetes. (Halljuk! Halljuk!) Az említett közgyűlés a tanumányt, amelyet a magyar delegáció vezetője készített, teljes tartalmában magáévá tette és egyhangú határozatot hozott abban az irányban, hogy ezt az álláspontot fogja kifejezésre juttatni és képviselniA konferencia befejezése után öt-hat hónappal pedig meg is emlékezett a Budapesten tartott konferenciáról a francia "•• magánkocsitulajdonosck hivatalos lapja, éppen azé a francia szövetségé, amely eredetileg ellenezte a közgyűlésnek Budapesten való megtartását. Megemlékezett pedig olyképpen, hogy a közgyűlésről szóló jelentésben a következő általam szó szerint idézendő kitételt tette közzé (Olvassa): »La réception de nos confrères Hongrois a été empreinte de ce caractère hospitalier, amical, en honneur dans cette nation depuis les temps les plus reculés, et contrairement à ce que d'aucuns ont pu dire et écrire, grâce à la courtoisie avec laquelle nous avons été traités, nous n'avons pas eu l'impression d'être »hors de chez nous« durant notre séjour à Budapest.« Ebből a szövegből két körülményt kell kiemelnem. Az egyik az, hogy hivatalosan megállapítják, hogy budapesti tartózkodásuk ideje alatt egy pillanatig se volt az a benyomásuk, mintha. nem otthon lettek volna, a másik érdekes körülmény pedig az, hogy ezt megállapítják, — amint a szöveg mondja — »annak ellenére, amit bizonyos oldalakról mondottak és írtak ' ebben az irányban«, amiből megint bizonyítékot látunk arra nézve, hogy akkor, amikor lehet Magyarország • ellen nemzetközi viszonylatban bizonyos irányban áskálódni, mindig akadnak olyanok, akik ebben az irányban szívesen ténykednek. Itt kell kiemelnem azt, hogy a magyar delegáció állásfoglalása és munkája és a kereskedelemügyi miniszter úr irányítása nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy ez alkalommal ezt a nemzetközi viszonylatban is értékes elismerést kapjuk. T. Ház! Röviden visszatérek még a magánkocsik kérdésére, mert hiszen, ez az egész közgyűlés, ez az egész anyag, amelyet most ismertettem, tulajdonképpen ezeknek a kérdéseknek a tárgyalásával foglalkozott. Megemlítem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az indokolásban maga is elismeri erről a szabályozásról: »hogy ez mind.a beállító felekre, mind a vasutakra végeredményben kellemetlen helyzetet teremt és mielőbb sürgős revizióra szorul.« Remélem, hogy rövid időn belül ibe fog állani az az állapot, amikor a méltányossági elveknek megfelelően mind a futásbérek újból életbe fognak lépni, mind pedig a kocsivizsgálati költségeket a vasút fogja viselni. De meg fog szűnni az az igazságtalan állapot is, .amely ma fennáll, amikor az egyezmény az államvasutak kártérítési kötelezettségét 50 arany frankról 100 arany frankra emeli ugyan fel, de az ezenfelüli kárt még mindig nem fizeti. Aminthogy az a megszüntetendő igazságtalanság is bennfoglaltatik a jelenleg érvényben levő szabályzatban és az új egyezményben is, hogy ha egy kocsi megsérül, akkor a helyreállítási költségeket a vasút fizeti ugyan, de nem fizeti meg azokat a helyreállítási költségek többszörösét kitevő költségeket, amelyek felmerülnek, mert a sérülés helyéről a beállító vasút műhelyébe kell a kocsit szállítani és nem fizeti meg azokat a tartánykoosi-béreket sem, amelyek arra az időre merülnek^ fel» ameddig a vasutak a kocsit a vasút hibájából okozott sérülés folytán visszatartották és a félnek nem tudták kiadni, holott ugyanez alatt az idő alatt azoknak, akik tartánykocsikat bérelnek, a bérbeadónak ezeket a béreket meg kell fizetniök. Nem logikus és a vasút egyoldalú előnyét jelentő határozmány az is, hogy a vasutakat a magánkocsi késedelmes kiszolgáltatásáért néni terheli felelősség akkor, ha a magánkocsiban kapott árura nézve a kiszolgáltatási határidőt túllépte. Az áruval kapcsolatban terheli és nagyon helyesen terheli felelősség a, vasutat ily esetben, de ebből automatikusan kell következnie annak, hogy magáért a magán í öcsi visszatartásáért a felelősséget, az anyagi következményeket a vasútnak szintén vállalnia kell. Ellenkezik a legprimitívebb méltányossággal az is, hogy a vasúttársaság eleve elhárítja magától a felelősséget a •tűzvésszel és robbantásokkal kapcsolatosan, ha ezek folytán magánkocsik tönkremennek, holott nyilvánvaló, hogy ha ilyen szerencsétlen esemény folytán például az államvasutak saját kocsijai mennek tönkre, azért a teljes kár a vasutat terheli. A kereskedelemügyi miniszter urat arra kérem, hogy ebben a kérdésben képviselje továbbra is azt a megértő és mindkét fél érdekeit szem előtt tartó álláspontot, amelyről eddig is bizonyságot tett, mert látom és tudom, hogy ő is meg van győződve arról, hogy rövidlátó politika az, amely pillanatnyi látszólagos, előnyöket juttat kifejezésre a vasáttársaság költségvetésében, végeredményében azonban a inagánkoosikat beállító felek számát fogja csökkenteni, a vasút részére tehát nagy veszteséget és kárt fog jelenteni. Annyival is inkább kérem ezt a miniszter úrtól, mert éppen külföldi példákat hallok arra vonatkozóan, hogy más országokban 'most újabb kísérletek történnek abban az irányban, hogy a magánkocsitulajdonosokra hárítsanak olyan további terheket, amelyeket jogszerűen a vasutaknak kell viselni ök- Szó van arról, hogy a magánkocsikat mindenütt különleges fékberendezésekkel és ezekkel a fékekkel kapcsolatos vezetékekkel akarják felszerelni azon a címen, hogy a kiszolgáltatási határidő megrövidítése miatt is, de »a vasúti haladásnak megfelelően és nem utolsó sorban a közúti versenyre való tekintettel«, fokozottab gyorsasággal kell a vonatoknak közlékedniök. Ezeknek a fékberendezéseknek költségei a vasutak saját kocsiainál ter-