Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

3,72 Az országgyűlés képviselőházának SOl meggyőződésből, belső tépelődésből folyó szavakat hallottunk a liberális kapitalizmust viszszaáhító képviselőtársunk részéről, úgy éreztem, kötelességünk rámutani erről az oldalról az érem másik oldalára, megmutatni azt, hogy a felfokozott technikai termelőképesség és mesterségesen tönkretett fogyasztóképesség ellentétének kiküszöbölése vagy legalább is enyhítése nélkül a válságból kivezető út nines, s hogy a fogyasztóképesség emeléséről nemcsak beszélni kell, hanem meg is kell teremteni ennek előfeltételeit, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) olyan törvényhozási intézkedésekkel, amelyek az életszínvonalat emelik, amelyek a munkásság helyzetét megfelelőképpen védik, ïamelyek a mostani túlzott mértékű kizsákmányolásnak gátat szabnak, a munkafolyamatból kiirekesiztettek tömegét oda megfelelő állami és törvényhozási intézkedésekkel visszavezetik és végül előfeltételeket teremtenek abban a tekintetben, hogy a szomszéd országokkal való gazdasági, politikai, kulturális, közlekedésügyi, pénzügyi együttműködésünk terén végre olyan állapot következzék he, amelytől egyedül és kizárólag lehet csak remélni azt, hogy végre itt a Duna völgyében ne koldusok temetője legyen, hanem iá talpraálló, egymást segítő, egymást támogató népeknek^ olyan munkaközössége, amelyik a jobb jövőnek biztosítéka. Ez a jelentés és ez a javaslat ebben a tekintetben vajmi kevés biztatást nyújt és ezért nem áll módunkban elfogadni. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Tobler János jegyző: Szinyei Merse Jenő. Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nemzetközi egyezmények becikkelyezésénél a parlament munkája rendszerint csak formalitás. Az érdemi munkát tulajdonképpen a nemzetközi konferenciák látják el, amelyeken az egyes államok gondosan előkészített javaslatait részletes megvitatások során szakértő delegátusok és diplomáciai meghatalmazottak tárgyalják le és ekként alkotják meg ,a nemzetközi kódexül szolgáló egyezményeket, statútumokat. Ezeknek a nemzetközi okmányoknak a ratifikálást megelőzőleg a részes államok parlamentjei elé kell kerülniök törvénybeiktatás céljából, de a parlamentek munkája itt rendszerint nem terjed ki egyébre, mint a nemzetközi törvényhozó iszerv által már létrehozott kész alkotásnak formális tudomásulvételére és jóváhagyására. Ha én most ennél a törvényjavaslatnál, amely a vasúti árufuvarozás tárgyában Rómában a múlt évben hozott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szól, mégis szót kérek és Görgey t. képviselőtársam szakszerű és alapos előadói beszéde, Bud János t. képviselőtársam nagyszabású közgazdasági előadása és Kertész t. képviselőtársamnak hasonlóképpen közgazdasági téren mozgó fejtegetései után a t. Ház szíves türelmét rövidebb időre igénybe veszem, teszem ezt azért, mert nyomatékosan ki akarom emelni, hogy ebben a törvényjavaslatban nem csupán egy nemzetközi konferencia elvont értékű egyezményéről van szó, hanem a magyar kezdeményezés, a magyar szaktudás és a magyar szellemi munka eredményeképpen, a magyar kormány céltudatos közreműködésével létrejött alkotásról. T. Képviselőház! A nemzetközi vasúti árufuvarozási jogi kódexnek, az úgynevezett Berni Egyezménynek kidolgozásában és továbbfejlesztésében a múlt század 'hetvenes és nyolcvanas K ülése 1984, december 11-én, kedden, éveiben történt kezdőmunkálatoktól fogva a magyar kormány mindig tevékeny részt vett és tekintélyes küldöttségekkel képviseltette magát minden alkalommal az első előkészítő és a későbbi időszakos felülvizsgálati nemzetközi értekezleteken. A jelenlegi magyar kormány helyes kormányzati érzékére vall és az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr Jogi szaktudását dicséri, hogy a római nemzetközi fuvarjogi munkálat nagy jelentőségét és országunk vitális érdekeivel való legszorosabb kapcsolatát felismerve, gondoskodtak róla, hogy a múlt évben tartott legutóbbi római felülvizsgálati nemzetközi konferencián a bár megcsonkított és gazdasági nehézségekkel küzdő kis Magyarország a közös nemzetközi jogalkotás munkájából mégis a multakhoz méltóan kivegye részét és ezzel az európai államok nagy nyilvánossága előtt érvényre juttassa a magyar szaktudást és a magyar kultúrnívó megnyilatkozását. T. Képviselőház! Kiviteli forgalmunk eredményes 'emelésének kétségkívül egyik főeszkőze a nemzetközi közvetlen vasúti forgalomnak minél jobb szabályozása. Hazai közgazdaságunknak eminens érdeke a nemzetközi vasúti forgalomba való minél intenzívebb bekapcsolódás. Hasonlóképpen csak az utolsó években lendületre kelt idegenforgalmunk — amely ugyancsak a jelenlegi kereskedelmi miniszter úr energikus munkájának üdvös eredménye — legfontosabb érdeke és feltétele, hogy a magyar vasutak a legszorosabban belekapcsolódjanak a nemzetközi vasúti forgalomba és a külföldi vasutakkal egyetértésben igyekezzenek a nemzetközi forgalom tökéletesítése által a minden irányú nemzetközi áru- és utasforgalmat fellendíteni. Ezenfelül a magyar vasúti hálózat földrajzi központi fekvésénél fogva egyenesen arra van i predesztinálva, hogy a Kelet és Nyugat, az Észak és a Balkán összekötő útja legyen. Sajnos, országunk megcsonkítása folytán ez a helyzet annyiban •rosszabbodott, hogy a magyar vasúthálózatot az átmenő áruforgalom kisebbnagyobb kerülővel minden irányban elkerülheti. De éppen abban rejlik a kereskedelmi kormány helyes közlekedéspolitikája, hogy minden eszközzel és így a magyar vasútnak a nemzetközi vasúti szolgálatba való bekapcsolódásának biztosítása által is az ország szerencsés földrajzi helyzetéből kinálkozó előnyt megtartani igyekszik. Mindebből láthatólag nagyon helyesen cselekedett a magyar kormány,, amikor a múlt évi római konferencián való képviseltetésrol gondoskodott. De nemcsak ebben áll kormányunk érdeme, hanem még inkább abban, hogy ki tudta választani azokat a kiküldötteket, akiknek szaktudása és tekintélye a nemzetközi szakértő fórumok előtt nagyon jól ismert és akiknek szereplése a magyar névnek és nemzetnek olyan nagy és fényes elismerést eredményezett, aminőt magyar delegátusoknak a múltban, hasonló konferenciákon nem sikerült elérni. Ezen a római konferencián ugyanis a kis csonka országot az <a kitüntetés érte, hogy a, konferencia négy főbizottságának elnökeiül a három vezető nagyhatalom: Franciaország, Németország és Olaszország képviselőit és Magyarország képviselőjét választották meg. Ez a kitüntetés annál nagyobbra értékelendő, mert ez a bizottság, amelynek elnökéül a magyar kiküldöttet választották meg, éppen a legfontosabb kérdésekkel foglalkozott, aminők a forgatható fuvarrakományok bevezetése, a magán-